A+ A-

Nővéri csábítás

Péntek délután három. Hogyan is gondolhatta, hogy ilyenkor még itt találja az orvost?
A várószoba kihalt, és ő már vagy tízszer végig böngészte a falra aggatott színes képeket:
A bőrgyulladás következményei: kezelés előtt és után... Hát az után sem volt valami bizalomgerjesztő! Van itt még egyáltalán valaki?
A körzeti orvos küldte le ide, a reumatológiára. A válla rándult meg a legutóbbi tornaórán. Azóta, ha nem is nagyon, de inkább kellemetlen, tompa fájdalmat érez minden mozdulatnál. Eredetileg úgy tervezte, hogy csak a hatodik órát lógja el, és a délutáni foglalkozásokat. A válla nem fájt úgy, hogy ne bírta volna ki. De ez jó ürügy volt a lógásra és úgy számított, hogy kettőre akár már otthon is lehet.
Szeptember volt, aranyló napsütés.
A suli még csak két hete tartott, de neki máris sok volt. Úgy gondolta, hogy csinál magának egy szabad délutánt! Elmegy a haverjaival a tóhoz. Vagy azzal az elsős lánnyal, aki annyira megbámulta őt a tanévnyitón... Abból még akármi is lehet! Ezt itt letudja, és meg lesz az orvosi igazolás, és irány a Szabadság!
De a váró tömve volt, a nevét már felírták, bármikor szólíthatják. A sor azonban sokkal lassabban haladt, mint várta. Az igazolás pedig kelleni fog! A délutáni lógást a nélkül nem úszhatja meg! Ráadásul végleg elássa a magát a tanárnál, mindjárt az év elején!
- Idegbecsípődés lehet, amit kímélni kell - vizsgálgatta a doki.
- El fog múlni? - nézett vissza ijedten a fiú.
- Hány éves is maga? - mosolygott vissza az orvos - Hetvenhat?
- Nem... Tizenhat.
- Ajaj! Ebben a korban még bőven van ideje, hogy elmúljon! De nem árt, ha megnézi egy szakorvos is. Menjen egy emelettel lejjebb fiatalember!
Ez két órája volt.
Azóta álldogál itt, az üres folyosón. Az ajtóra ragasztott cetli szerint az orvosnak még itt kellene lennie... Nem merte lenyomni a kilincset. Előbb halkan, aztán hangosabban bekopogott. Nem jött válasz.
A hangra csak takarítónő figyelt fel a hosszú folyosó végéről:
- Ne tessék odalépni, még vizes! - aztán nedves csíkot hagyva maga után ő is elcsoszogott.
De előbb még visszaszólt a válla fölött:
- A doktor úr csak kiment valahová, tessék csak várni, mindjárt jön! És ne zörögjön, mert azt nem szeretik!
A padló már régen felszáradt, de nem jött senki sem. Egyedül volt.
- Minek is jöttem ide? Mindenképp kell valami papír, hogy itt voltam. - nyúlt megint a kilincs felé - Valaki csak van itt!
Minden bátorságát összeszedve, ököllel döngette meg újra az ajtót.
Tényleg nyugodt ez a délután! A Szabó doktor is ezt mondta, amikor délben félredobta a fehér köpenyét:
- Nem hiszem, hogy lenne betegünk ma délután. Maga maradjon csak Annácska, legalább rendben lesz az adminisztráció... Én mindenesetre elugrom, de később majd visszanézek. - húzta maga mögött be az ajtót a főnöke.
Még hogy "visszanéz"! Nyakamba sózza a munkát, és nem látom hétfőig. De jobb is így...
Féléve dolgozott ezen az osztályon. Féléve, amikor a nagy leépítések voltak, még úgy volt, hogy az utcára kerül. De aztán szerencséje volt. Mihez is kezdene most, negyven éves fejjel? Otthon a férje, a két gyereke... Kell a kereset! A Szabó doktor meg igazából nem is olyan rossz főnök... Még hogy majd visszanéz! A nőjéhez ment...
Papucsát lerúgva, kényelmesen dőlt hátra a széken, lábával fent tolva odébb az asztalon az üres vázát és az iratkötegeket.
- A feleségének nem hiszem, hogy vinne virágot! Mit csinálhatnak most? Lassan három óra, biztos túl vannak már az első meneten! "Hoztam neked virágot, mutasd meg a..." Ő is de szívesen megmutatná valakinek!
A gondolattól jóleső melegség öntötte el. A köntöse félrecsúszott az asztalra szélének vetett combjain.
- Ha most benyitna valaki! Ő itt, lába az asztalon, himbálja magát a széken... Nem is tudom, mit szólnának? De az ajtó zárva. Ma már nem jön senki sem. Már biztos túl vannak az elsőn...
A szék ütemesen ringott, gondolatai messze jártak. Kéjesen nyújtózott el. A mozdulattól köntösének felső gombja leszakadt, s csúszott lejjebb a dekoltázsán.
- A fenébe, hol lehet? - gombolta tovább a következőt - Most majd varrhatom vissza! Negyven éves létemre még egészen kemények a melleim - tapintotta ki az ágaskodó nagy barna bimbókat. A forró elégedettség lassú hullámokban öntötte el.
- Nem is vagyok olyan rossz nő - gondolta - pedig így, két gyerek után... A hasamra ráférne egy ki aerobic - simította végig a testét - de lentebb minden olyan, akár az új...
"Akár az új!" A férje szokta ezt mondani azokra dolgokra, amiket megbütyköl, és amik aztán rendre elromlanak megint. Igazi ezermester! De ezt itt... Olyan régen nem szerelte már! Pedig most is kívánja. Néha csak fekszik az ágyon, és érzi a kínzó hiányt. A férje pedig jóízűn szuszog a fülig húzott takaró alatt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.03 pont (116 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 vakon54 2016. 12. 28. szerda 16:40
Nagyon jó 10 pont!
#10 feherfabia 2016. 04. 1. péntek 07:05
Tetszett!
#9 zsuzsika 2014. 12. 24. szerda 08:19
Jó.
#8 deajk2008 2014. 05. 17. szombat 12:05
9p
#7 A57L 2013. 11. 1. péntek 05:28
Jó írás.
#6 shyguy 2008. 10. 25. szombat 11:50
Na ez király! 10pont
#5 stormika 2004. 03. 16. kedd 08:50
Kellemes :)
#4 Paja 2003. 04. 11. péntek 11:51
Nyugodj meg lala, neki sem volt, de legalább leírta, hogy fantáziálhass.És jól! 9 pötty!
#3 lala67 2002. 02. 8. péntek 16:20
Nekem lenne egyszer az életben ilyen leápolásom.
#2 Andor 2002. 02. 7. csütörtök 22:49
moderat stilus,elhihetö es ezert teljesen betölti erotikus funkciojat
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?