Ázsiai prostituáltak

Az elegáns autó lassan, szinte hangtalanul gördült végig az utcán. A lányok várakozóan fordultak felé, de mikor megállás nélkül továbbment, ismét egymás felé fordulva csevegtek tovább. Amúgy sem volt valószínű, hogy akinek telik ilyenre, az őket keresné. Ha valaki autóval jött, az általában egy ócska, zörgő, lestrapált járművel érkezett, olykor alkudni is próbált, de legtöbbször sikerült megegyezni. Nem voltak kényelmes járművek, nehéz volt bennük dolgozni, de az autósok még így is jobban fizettek, mint akik gyalog jöttek.
Pár perc múlva az autó visszatért, természetesen a túloldalon. Most már nem is figyeltek rá egészen addig, amíg hirtelen meg nem állt. A vezetőülésről egy jól öltözött, magas, fehérbőrű és világos hajú férfi szállt ki. Lassan végignézett a hirtelen elcsendesült, feléje fordult lányokon, majd ujjával rámutatott háromra, és magához intette őket.
– Mennyit kérsz az egész éjszakáért? – fordult a legelső felé, aki hirtelen válaszolni sem tudott, majd kinyögött egy számot; akkorát, amekkorát máskor két nap alatt sem keresett meg. A férfi azonban bólintott, majd zsebébe nyúlt, és elővette a pénztárcáját. Lassan, egyenként tette a bankjegyeket a lány kezébe. Aztán ugyanannyit számolt le a második, majd a harmadik markába is.
– Üljetek be hátra!
Amikor a lányok már a kocsiban voltak, ő is beszállt, indított és elhajtott. Az ottmaradottak irigykedve, sóvárogva néztek az autó után.
Az autóban csend volt. A férfi a vezetésre, a sok kerékpárosra, kulira figyelt, nem beszélt, a lányok sem mertek megszólalni, még egymásnak sem akaródzott semmit mondani. Hiszen a férfi az ő nyelvükön szólt hozzájuk, ha furcsán is ejtette a szavakat. Márpedig erre a külföldiek, a fehérek nem nagyon kaphatók. Inkább angolul beszélnek, vagy mutogatnak. A lányok is azért az utcán árulták magukat, mert nem tudnak a külföldiekkel beszélni; ha tudnának, inkább call – girlök lennének, vagy bordélyban dolgoznának (bár ott a keresetük felét le kell adni a tulajnak). A prostitúció elvileg tiltott dolog, bár a lányok miatt érkező turisták szép bevételt hoznak az államnak; a call – girlöket még megtűrik, a szépszámú, álcázásul masszázs – szalonnak, esetleg klubnak nevezett bordélyt sem nagyon piszkálják (igaz, ennek érdekében a tulajdonosok rendszeres kenőpénzt fizetnek), de a testüket az utcán áruba bocsátó lányokkal elég keményen bánnak.