A+ A-

Ázsiai prostituáltak

Az elegáns autó lassan, szinte hangtalanul gördült végig az utcán. A lányok várakozóan fordultak felé, de mikor megállás nélkül továbbment, ismét egymás felé fordulva csevegtek tovább. Amúgy sem volt valószínű, hogy akinek telik ilyenre, az őket keresné. Ha valaki autóval jött, az általában egy ócska, zörgő, lestrapált járművel érkezett, olykor alkudni is próbált, de legtöbbször sikerült megegyezni. Nem voltak kényelmes járművek, nehéz volt bennük dolgozni, de az autósok még így is jobban fizettek, mint akik gyalog jöttek.
Pár perc múlva az autó visszatért, természetesen a túloldalon. Most már nem is figyeltek rá egészen addig, amíg hirtelen meg nem állt. A vezetőülésről egy jól öltözött, magas, fehérbőrű és világos hajú férfi szállt ki. Lassan végignézett a hirtelen elcsendesült, feléje fordult lányokon, majd ujjával rámutatott háromra, és magához intette őket.
- Mennyit kérsz az egész éjszakáért? - fordult a legelső felé, aki hirtelen válaszolni sem tudott, majd kinyögött egy számot; akkorát, amekkorát máskor két nap alatt sem keresett meg. A férfi azonban bólintott, majd zsebébe nyúlt, és elővette a pénztárcáját. Lassan, egyenként tette a bankjegyeket a lány kezébe. Aztán ugyanannyit számolt le a második, majd a harmadik markába is.
- Üljetek be hátra!
Amikor a lányok már a kocsiban voltak, ő is beszállt, indított és elhajtott. Az ottmaradottak irigykedve, sóvárogva néztek az autó után.
Az autóban csend volt. A férfi a vezetésre, a sok kerékpárosra, kulira figyelt, nem beszélt, a lányok sem mertek megszólalni, még egymásnak sem akaródzott semmit mondani. Hiszen a férfi az ő nyelvükön szólt hozzájuk, ha furcsán is ejtette a szavakat. Márpedig erre a külföldiek, a fehérek nem nagyon kaphatók. Inkább angolul beszélnek, vagy mutogatnak. A lányok is azért az utcán árulták magukat, mert nem tudnak a külföldiekkel beszélni; ha tudnának, inkább call - girlök lennének, vagy bordélyban dolgoznának (bár ott a keresetük felét le kell adni a tulajnak). A prostitúció elvileg tiltott dolog, bár a lányok miatt érkező turisták szép bevételt hoznak az államnak; a call - girlöket még megtűrik, a szépszámú, álcázásul masszázs - szalonnak, esetleg klubnak nevezett bordélyt sem nagyon piszkálják (igaz, ennek érdekében a tulajdonosok rendszeres kenőpénzt fizetnek), de a testüket az utcán áruba bocsátó lányokkal elég keményen bánnak. 3 - 4 naponta megjelenik két rendőrségi busz a legismertebb helyeken, az egyik tele rendőrrel, a másik üres, és akit elkapnak, azt berakják az üresbe. Ha aztán megtelt, irány a kapitányság. Igaz, aznap már nem jönnek vissza, a többiek nyugodtan dolgozhatnak. És azért a rendőrök is emberségesek: nem viszik be azt, akit abban a hónapban már lefüleltek. De akit bevisznek, az bent tölti az éjszakát, nem keres egy fillért sem. Reggel aztán egyenként kerülnek az illetékes rendőrtiszt elé, aki választást enged: pénzbüntetés, vagy egy hét fogda. A legtöbben a fogdát választják, elvégre a pénzbüntetés akkora, amennyit két hét alatt sem biztos, hogy meg tudnak keresni. Néha lehet természetben is fizetni: a lányt visszaviszik a fogdába, ahonnan késő este a tiszt felhozatja az irodájába. Elszórakozik vele, aztán elkergeti. De ezt ritkán teszi meg, és csak kevesekkel. A legszebbek, a legjobb alakúak jöhetnek csak szóba. És akik mindent vállalnak, mert a rendőrnek nem elég egy gyors menet, alaposan megdolgoztatja a lányt a szabadságáért.
Az autó a városközpont felé tartott, majd befordult az egyik luxushotel pincegarázsába. Némi kanyargás után megállt, közel a liftekhez. A férfi leállította a motort, aztán kiszállt, közben odaszólt a lányoknak.
- Gyertek.
Azok kiszálltak, és követték a férfit a lifthez. A fülkében a férfi a legfelső emelet gombját nyomta meg, és a felvonó szinte repült felfelé. Amikor kinyílt az ajtó, a lányok alig akartak hinni a szemüknek, még egyikük sem járt ilyen helyen. Márvánnyal borított falak, süppedő szőnyeg, kristálycsillárok; szóval a jólét és a luxus minden elképzelhető és elképzelhetetlen jele. A férfi szobája szinte szemben volt a lifttel. Amikor a nyomában beléptek, földbe (azaz szőnyegbe) gyökerezett lábbal álltak meg. A lakosztály (mert nem egyetlen szoba volt), ha lehet, még gazdagabban volt berendezve, mint a folyosó. Rejtett lámpák adták az egyenletes, meleg, erős, mégsem szembántó fényt. A férfi átment a szobán, a túloldalon leült egy kényelmes fotelbe, majd intett. A lányok lassan, bizonytalanul közeledtek hozzá. Nem tudták, mit is akar tőlük. Még egyikük sem volt ilyen helyzetben: az ő vendégeik kispénzű emberek voltak, akik örültek, ha valahogy egy alkalomra való pénzt össze tudtak spórolni. Mind a három lánynak volt olyan vendége, aki 2 - 3 havonta egyszer jelent meg, de a többség az egyszeri, vagy a csak nagyon ritkán visszatérő kuncsaftok közé tartozott. Külföldivel még egyikük sem volt soha. És úgy sem, hogy a kuncsaft több lányt igényelt egyszerre.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.96 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2014. 09. 6. szombat 12:01
Kissé elnagyolt.
#4 tiborg 2011. 03. 20. vasárnap 02:30
A nagy pontszam ellenere igen gyenge sztori. Szerintem atlag - 4.
#3 okies 2008. 03. 31. hétfő 12:40
XY,szépen fogalmazol! LOL
A történet szerintem nem annyira silány, bár az aktusokat jobban ki kellet volna domborítani.
#2 XY 2008. 02. 27. szerda 12:25
ennyire silány történetet itt még nem szinte alig olvasni . Ingerszegény és nagyon egyszerű,és itt ott márnevetséges
#1 Törté-Net 2008. 02. 26. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?