A+ A-

Angyal 1. rész

- Megcsókolt? És ezt csak így mondod? - Szilvi fel sem tudta fogni, hogy barátnője hogy tud ilyen higgadt maradni.
- Én, ... én sem értem igazán - Angéla úgy ült az ágyon, mintha a beszélgetés témája a legfrissebb pletyka lenne a suliból, nem pedig az, hogy egy olyan pasi, mint Tamás (aki messze a leghelyesebb és legférfiasabb volt azok között, akik eddig Angéla körül legyeskedtek), megcsókolta. - Figyelj, szerintem túl nagy jelentőséget tanúsítunk ennek az egésznek. Adott volt a helyzet, ennyi az egész. - Angéla nagyon élénken emlékezett az érzésre, amit Tamás szájának érintése, csókjának szenvedélyessége ébresztett benne. Ha csak arra gondolt, a férfi hogyan szorította izmos testéhez, hogyan simított végig az arcán, a gyomra beleremegett, és forróság öntötte el a testét. - Én csak nem tudom megmagyarázni, hogy hogy voltam erre képes. Ismersz engem, nem vagyok valami könnyű kis nőcske, és ezt a pasit életemben eddig még csak kétszer láttam. Nem értem, hogy mi ütött belém ...
- Angi, ez a ruha gyönyörű - Szilvi áhítattal simogatta végig a ruhát, ami az ágyon feküdt kiterítve- Mit fogsz vele csinálni?
- Fogalmam sincs. Vissza kell adnom, bizonyára egy vagyont ér. Nem fogadhatom el, hiszen nem ismerem őt. - Angi álmodozva nézte a ruhát - De olyan szép ... Inkább kifizetem és megtartom magamnak - ömlött szét egy széles mosoly az arcán.
Tamás nem találta a helyét az irodában. Nem tudta kiverni a fejéből Angélát. Az arcát, az illatát, a csókját, a testét, ahogy hozzásimult. Nem értette, mi történik vele. Soha sem vesztette még el így a fejét egy nő miatt. De most nem tudott uralkodni magán. Nagyon nehezére esett, hogy eleget tegyen a lány kérésének, és otthagyja őt az után a csók után. Újra látni akarta, magához akarta ölelni, meg akarta csókolni, újra és újra, míg csak bírják levegővel ...
- Na, mi a meló mára? - robbant be az ajtón Tibor.
Tamás felrezzent az álmodozásból és értetlenül meredt barátjára.
- Miről beszélsz?
- Ébresztő! - csettintett két ujjával Tibor - Tudod haver, az itt a munkahelyed - mutatott körbe széles mozdulattal - Azért jársz ide, hogy dolgozz. Hogy témákat keress. Hogy cikkeket írj. Te meg két napja olyan vagy, mint egy alvajáró. Szerinted miről beszélek?
- Túldramatizálod. - Tamás fáradtan dörzsölte meg a szemét - Lehet, hogy el kéne mennem szabadságra.
- Na persze. Az uraság azt hiszi, egyetlen jó cikkel nyugodtan vetheti a bőrfotelbe a seggét, és várhatja, hogy dőljön a kánaán. Hát haver, ez nem így megy. Most jó hetünk volt. De ha azt hiszed, ülhetsz itt várva, hogy a sült galamb a szádba repüljön, akkor fel kell világosítsalak: ezért nem fizet neked senki egyetlen árva kanyilót sem.
- Ne beszélj velem így. Egyszerűen nem megy. Nem tudok koncentrálni. Csak ő jár az eszemben. Elvarázsolt és nem tudom, hogy szabaduljak a bűvköréből.
- Kutyaharapást szőrével! Keress egy másikat.
- Ne viccelj ezzel. Tényleg nem tudom, mit csináljak. Nem tudok másra gondolni, hiányzik nekem.
- Te ne viccelj. Két hete ismered, hogy hiányozhat?
- Igazad van. Egyszerűen nem tudom, mi van velem. Megcsókoltam...
- Hogy mit csináltál? Az ég áldjon, ő még csak egy kislány! - Tibor a fejét fogta.
- 19 múlt. És egyáltalán nem úgy csókol, mint egy kislány. Valódi nő, ízig-vérig igazi nő. Csak 6 év van köztünk, az igazán nem kor.
- Mondod te. Nem tudom, mit szólnának a szülei, ha megtudják, hogy rácuppantál a lányukra.
- Figyelj, hagyj békén!. Nekem .. nekem most el kell mennem. Majd később találkozunk.
Tamás kiviharzott az irodából, nem volt türelme megvárni, míg felér a lift, lerohant a lépcsőn. Azonnal látni akarta Angélát, de ránézett az órájára és eszébe jutott, hogy a lány bizonyára még iskolában van. Lelassította hát lépteit és úgy gondolta, elmegy az iskolához és megvárja.
- Hű, nem semmi volt ez a dolgozat. Anyuval megbeszéltük, ha jó jegyeim lesznek év végén, kapok egy fényképezőgépet. Már ki is néztem magamnak egyet. - Szilvi tele lelkesedéssel sétált a folyosón.
- Aha. - Angéla nem igazán hallotta, miről beszél barátnője. Az egész nap valami furcsa ködben telt, nagyon nehezére esett koncentrálnia, mindig egy sötét hajú, barna szemű, nagyon jóképű pasi arca kúszott az agyába, aki mellesleg nagyszerűen csókol. Angéla képzelete néhányszor már továbbjátszotta azt az estét: Tamás falhoz szorítja, miközben csókolja, és nem csönget senki az ajtónál. Érzi a tenyere alatt a megbújó izmokat, erős karok szorítják egy forró testhez, az ujjak az arcáról lassan lefelé vándorolnak, míg el nem érik a mellét...
- Figyelsz te egyáltalán? - Szilvi nagyot bökött az oldalába a könyökével.
- Hogy mi? - Angéla arra eszmélt, hogy a folyosón áll, és görcsösen szorítja magához a könyveit. - Ne haragudj, mit mondtál?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.89 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 zsuzsika 2014. 10. 30. csütörtök 20:41
Jó.
#5 papi 2013. 11. 22. péntek 18:23
Nem rossz
#4 Kaszkadör 2012. 03. 30. péntek 09:15
Kiváló írás 10 pont smile
#3 v-ir-a 2011. 03. 13. vasárnap 23:08
10 pont
#2 Torkos 2007. 09. 14. péntek 06:54
Úgy látszik, megint egy csoda született. Csak azok a pontok ne lennénk ennyire alacsonyak. Ennyire rossz lenne a magyar iskolarendszer? Sok ember ötnél tovább nem tud számolni. Egyik kezén számol, a másikkal terelgeti az ujjait, nehogy eltévessze. Le a cipőkkel és a zoknival! A két lábon még van tíz ujj. Ha büdös kicsit meg kell mosni. El vagyok keseredve. Ez egy szinvonalas írás. Akiben van jó érzés az szavazzon rá
10 körülit.
#1 Törté-Net 2007. 09. 12. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?