Álom

Órák óta róttam a partot, észresevettem, hogy egyremélyebbre jutok az éjszakában, egy állom járt a fejemben, melyet csak én is kaptam, csak halgattam a tenger a szél az elemek harcát. Egy állom kezdett körvonalazódni, először csak képek, majd mozzanatok, testek, míg végül egy történet kerekedett, mit most elmondok neked.

Az egyik szereplője te voltál, talán más, a másik, én, talán más.

Egy füves, sziklás mezőn, ahol hegyililiom, és játszint burjánzott, utolsó kerengőjét járta a nap, a kacér hullámok habjaival, vöröses fényt vetve a tündérkert virágaira. Egy párocska üldögélt a sok szikla egyikének lábánál. A fiú gyangéden karolta a lányt, ám ahogy a parti szél egyre inkább korbácsolta a tengert, s partot, még szorosabban fonódtak egymáshoz míg nem szívük is egyszerre dobbant, talán a vöröses fényár tette azt amit, a lány párja nyakába mart, hosszú égető csókkal, és közeledett ajkai felé míg nem hosszas perceken át édes csókok következtek. Nyelvem a nyelvedel csatázott éreztem, a forróságot, kezem melledre tettem és bimbódat cirógattam mely a törődést érezve megkeményedett. Kezemet le nem vettem róla élveztem ezt a kis szikrázó tüzet, számat a tiedtől elvettem és füledet, nyakad, válladat nyaltam, csókolgattam. Blúzod gombjai egy erős rántástól lerepültek, és ajkamat melledre helyeztem, vadul szopni kezdtem, te fel-fel sóhajtottál, éreztem teccik neked. Míg ajkam az egyiket bájolta, kezemmel a másikkal játszottam, markoltam, szorítottam, majd elengedtem és bimbódat újjam hegyével cirógattam. Nyakamat martad, fülemet csókoltad, míg én nagy hévvel meleddel játszottam. Számmal, másik melledet keztem ápolni, míg kezem feszes kis nadrágod felé indult, mígnem puncidnál talált helyet magának és a nadrágon keresztül kezdtem dörzsölni.