Hét kapu

I.
Ez a történet régen játszódott. Ma azt mondanánk, hogy a történelem előtti időkben. Pedig már akkor is voltak események, voltak történetek, csak mára az akkori korok történelme elveszett, mintha soha sem létezett volna. Csak kövek maradtak, amik mesélik az akkori korok meséit, legendába illő történeteit. Viszont senki sem maradt, aki a kövek hangját értőn meghallaná.
Mindez akkor játszódott, mikor az embert már régen megteremtették az istenek. Az egyik istennő, aki saját jogán is az istenek legfelsőbb rendjébe tartozott, a saját testében teremtette meg azt az embert, aki kevéssel maradt el az istenek fajtája mögött. A belőle született élet, az új, Földi faj, magas volt, bőre és haja fehér, ami szinte világított a holdfényben, szeme kék volt, olyan átható sötétkék, amilyent ma már csak ragyogó ékkövekben láthat az ember, testén és arcán az istenek tökéletességét viselte. Minden titkot és technikát értett, megérett és alkalmazott, amibe az istenek beavatták. Tudásában, erejében szinte az istenekkel volt egyenlő. Bár mai emberi léptékkel majdnem halhatatlan volt, életének hossza elmaradt az istenekétől. Ő már a Föld gyermeke volt, az ő életét már a Föld rövid napjai szűkítették. Hogy különbség legyen az istenekhez hasonló emberek, és a később megszületett emberek között, ezért ezeket az istenekhez hasonló embereket aranyvérű embereknek nevezték. A mai ember már hiába keresi ezeket az aranyvérűeket. Ők már követték teremtőiket, és a csillagok közé költöztek. Ha a ma embere találkozna velük, rettegne az erejüktől és hatalmuktól. De a történet idején még éltek az aranyvérűek a földön. De már évezredek óta éltek a többi emberek is. Azok az emberek, akik neked, a szomszédodnak és nekem is az ősei voltak. Azok az emberek, akik más isteni nők testében fogantak meg. Azokban a nőkben fogantak és fejlődtek, akik maguk is istenek voltak, többek voltak még az istennő aranyvérű gyermekeinél is, bár nem volt olyan döntő szavuk az istenek között, mint az aranyvérű embert kihordó istennőnek. Ők is igyekeztek önmagukból minél többet átadni a teremtményeikbe. Így születtek meg az emberek, akik bőre a fehértől a feketéig alakult, ahogy szemük és hajuk színe is sok változatot adott ki.