A+ A-

Roland 2. rész

Unottan álltam neki a házimunkának közben, pedig zenét hallgattam. Próbáltam a gondolataimat terelni az álmomról, de minduntalan sikertelenül. Megfőztem utána, pedig elmosogattam. A vízcsobogásról eszembe jutott a közös fürdésünk. A hideg futkosott a hátamon a gondolattól. Visszairányítottam az elmém a valóságba. Neki álltam a sütésnek, hiszen szoktam a kollégiumba vinni valamilyen édességet, amivel a többieket megkínálhatom. A krém keverésénél tartottam, amikor a kapu nyikorgására figyeltem fel. Nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, hiszen egy barátnőm le akart jönni hozzám. Folytattam a tevékenységem. A kopogtatásra az ajtó felé fordultam. Az ereimben meghűlt a vér. Az ajtóban álló alak magasságra megegyezett Rolanddal. Gyorsan elhessegettem a gondolatot, hogy talán ő az. Kinyitottam az ajtót gombóccal a torkomban... de nem ő volt az. Csak a bátyám egy ismerőse jött. Gondolatban fellélegeztem. Hamar el is ment, mert volt még dolga. Nem bántam, mert most az egyedüllétet sokkal jobban élveztem, mint a társaságot.
Már bőven kész voltam mindennel és a számítógép előtt ültem, mikor újra nyikorgott a kapu. Az ablakhoz mentem és kíváncsian kikukkantottam. A szívem kihagyott egy ütemet. Rögtön felismertem Roland alakját, még az arcára se kellett rá néznem. Egyre jobban közeledett, majd kopogás. Szinte mozdulni sem bírtam, csak szívem vert de az nagyon gyorsan. Még egyszer kopogtatott. Kinyitottam az ajtót.
- Bejöhetek?
- Persze.
Beinvitáltam a lakásba, rögtön kínáltam üdítővel, kajával, de nem kért semmit sem. Csak beszélgettünk. Szóba került szinte minden, hirtelen látogatásának az oka is. Kiderült, hogy a nem kellett végig bent maradnia dolgozni. Úgy gondolta meglep egy találkozással, ami sikerült neki. Mint minden beszélgetésünk alkalmával, most is szóba kerültek az álmok. Szinte rettegtem attól, hogy mit kell elmondanom.
- Rólad álmodtam - mondta és bennem megállt az élet. -Kellemes volt. Főleg, hogy veled lehettem.
Ezzel még nem is lett volna gondom, hiszen már sokszor mondtuk egy másnak, hogy szeretjük a másikat, de pusztán barátságból.
- És mit álmodtál? - Kérdeztem félelemtől elcsukló hangon.
- Az ágyamban aludtunk mindketten, szorosan öleltük egymást. Hajnal lehetett. Felkeltem és néztem, hogy alszol, attól a képtől nyugodt voltam. Azt éreztem, hogy akkor és ott elválaszthatatlanok vagyunk.
- Valóban? - Éreztem, hogy a vér kiszökik az arcomból.
- Igen. És te is felkeltél, néztük egymást utána, pedig megcsókoltalak.
Elhagyott az erőm, még szerencse hogy ültem. Mindenre számítottam csak erre nem.
- Ne hidd, hogy ezt könnyű volt elmondanom - mondta
Nem tudom mit hittem és mit nem, csak annyit, hogy féltem, attól, amit kérdezni fog. Tudtam, hogy nem kerülhetem el, de reménykedtem. Kavarogtak a gondolataim. Legszívesebben egy másik bolygón lettem volna. Azon töprengtem, hogy ebből vajon mi sülhet ki.
- És te mit álmodtál? - kérdezte ártatlanul.
Elmeséltem neki, csak azt hagytam ki, hogy részemről ez a barátság kezd át alakulni. Csend telepedett mind kettőnkre. El akartam ásni magam a föld mélyére, ahol nem láthat. További kínos percek elkerülése érdekében kimentem a konyhába inni egy pohár hideg vizet. Rolandnak is öntöttem inni valót, azután visszaindultam. Remegett a mindenem, amikor megláttam. De amit mondott, attól lesett az állam.
- Tudod, ez nehéz nekem, mert részemről ez nem csak barátság. Nem tudom, mióta kezdtek átalakulni a nézeteim, de azt tudom, hogy nem a barátom, vagy hanem annál több. Még nem merem teljes bizonyossággal kiállítani, hogy szeretlek, de közel állnak ehhez az érzéseim - mindezt egy szuszra mondta el. Én csak bámultam, nem hittem a füleimnek. Azt hittem könnyebb lesz nekem is elmondani, de tévedtem. Eleinte csak nyökögtem, azután már gyorsabban jöttek a számra a szavak.
- Ez furán fog hangzani, de valami hasonló indult el bennem is egy ideje. Nem mertem szólni, mert féltem, hogy eltávolodnál tőlem.
Félénken rá mosolyogtam, amit viszonzott. Így ültünk csendbe burkolózva jó néhány percig. Nem bírtam a feszültséget, ezért gyorsan ki mentem a konyhába mondván hozok valami rágcsálni valót. Roland pedig jött utánam. Lázasan kutakodtam a szekrényben egy tálért. A hátam mögül hallottam a hangját.
- Segíthetek valamit? - kérdezte.
- Nem. Csak helyezd magad kényelembe.
Remegett mindenem. A tálat is majdnem ledobtam. Nem tudom hova tehettem arra a rövid időre az eszem. Az járt a fejembe, amit mondott, illetve az álmom. Valósággal kívántam a csókját. Nem mertem kezdeményezni, féltem az elutasítástól. De mégis meg akartam próbálni. Gondolataim kiülhettek az arcomra, mert Roland rákérdezett.
- Min töprengsz?
- Azon, hogy miért vagy ilyen jó megfigyelő - ezen mindketten kicsit mosolyogtunk. Nem akartam hazudni neki, de az igazságot se szívesen mondtam el.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.08 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 vakon53 2016. 03. 31. csütörtök 14:38
5 Pont!
#4 feherfabia 2015. 10. 11. vasárnap 07:15
Közepes!
#3 A57L 2014. 10. 2. csütörtök 07:15
Az első rész jobb volt.
#2 v-ir-a 2012. 02. 16. csütörtök 22:34
és mégis mit élhettél át???
hisz orgazmusod nem volt ( nem írtad), a szex a kölcsönösségről szól, arról, hogy mindkét fél egyaránt átélje az orgazmust
bár ezek szerint neked nem ezt jelenti....
#1 Törté-Net 2007. 06. 11. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?