A+ A-

Orgonák 1. rész

Egy fárasztó nap után hazafelé tartottam és már alig vártam, hogy a kedvesem karjaiban pihenjek. Ez a nap egy különleges nap volt a számunkra. Pont tíz éve volt, hogy megpillantottuk egymást egy igen unalmas bulin. Míg hazafelé tartottam,újra felidéztem a gondolataimban azt a pillanatot. Még most is mosolygok azon a jeleneten olyan suta olyan ügyetlen, de mégis életem legszebb pillanata volt. Mivel a bulin mindenki hozta a lerészegedés legjobb formáját, eléggé hamar egyhangú cigi és piaszagú levegő terítette be a szobát. Úgy döntöttem kimegyek egy kis friss levegőt szippantani. Május volt és egy gyönyörű tavaszi este illatait hordozta a szél. A piaszagú és a cigifüstös lakás után szinte megcsapta az ember tüdejét az illatmámor. Különösen az orgonabokor, aminek a határozott illatát már gyerekkorom óta lenyűgözve élveztem akár hányszor is az utamba került.
Elindultam hát az orgonabokrok irányába, mondván, hogy ennél semmi sem semlegesítheti jobban ezt a kellemetlen szagot az orromba, mint az egyik kedvenc virágom. Be is álltam hát, a bokor alá és becsuktam a szememet és élveztem az illat orgiát. El kell mondanom ,hogy az orgona a kerítés mellet hosszan és terebélyesen húzódott. Arra lettem figyelmes, hogy apró kis nyögéseket és sóhajokat hallok. A fantáziám hamar elhitette velem, hogy valószínűleg egy kis szerelmes pár húzódhatott meg ,csak én nem látom őket. De mire ezt végig gondolhattam volna, hatalmas reccsenéssel és kissé éles sikollyal rám zuhant egy hosszú barna hajú angyal.
Teljesen leterített. Az arcomat beterítette az orgona virága és a hosszú selymes hajzuhatag. Hirtelen arra gondoltam Istenem, hogy érdemeltem ki én ezt ,hogy ekkora szerencsém legyen, mert egy csodaszép angyal zuhant rám. De hamar kizökkentem a gondolatból, mert fájdalmasan felnyögött az angyalka és sziszegve és a sírással küszködve próbált ura lenni a helyzetnek. Lefordítottam magamról és próbáltam nyugtatva csendre inteni. Mert még a buli elején, a házi gazda, a lelkére kötötte a díszes társaságnak, hogy érezzék jól magukat a fiatalok csak az orgona bokrokra nagyon vigyázzanak, mert nagyon szereti a virágait és nem szeretné, ha mindenféle mocsokkal és vandalizmussal bemocskolnánk a féltve őrzött bokrait.
A tekintetünk találkozott, és ez volt életem legszebb pillantása. Két gesztenyebarna szempár nézet rám hatalmas könnycseppekkel. Valamit mondhatott, mert láttam, hogy beszédre mozdul a szája, de esküszöm, nem fogta az agyam, hogy mit mond. Csak ittam a szépségét még így is, hogy egy potenciális orgona tolvajt fogtam. Észhez tértem mindjárt mikor megláttam, hogy a nyaka csupa vér. De nem ő vérzett, hanem én és ezt próbálta mondani nekem. A feszes farmerjából elő húzta a zsebkendőjét és az arcomra nyomta. Most én szisszentem fel és megpróbáltam felállni. Nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem, de ő intett a fejével hogy nem fog menni és a térdére mutatott. Ilyen életellenes testtartásban még nem láttam lábat feküdni.
Kitódultak a házból a többiek és segítő és okoskodó kezek tucatja próbálta felsegíteni. Mentőt kellet hívni és mindkettőnket hamar elvitt a mentőautó. Engem az ambulancián elláttak de neki a műtőben ért véget az orgonaszedés. Másnap egy hatalmas orgona csokorral mentem be hozzá a kórházba. Még most is fel tud izgatni ez a jelenet. Megyek hozzá haza de, már legszívesebben ölelném és csókolnám. Olyan lassan vánszorog ez a busz, és csak most veszem észre, hogy szembe velem egy idős nénike, bólogatva mosolyog rajtam. Kérdőn nézek rá, mire ő megszólal, és kedvesen mondja:
- Maga nagyon elkalandozott aranyoskám, mert szoktam látni önt, hogy kettővel visszább szokott leszállni, és most nagyon úgy tűnik, hogy tovább ment. Biztos az orgona csokor bódította így meg, amit annyira nagyon szorongat.
Riadtan körbe néztem, és hát igazat kellet adnom a nénikének. Rá mosolyogtam és gyorsan leszálltam. Kettesével szedtem a lépcsőket felfelé annyira, siettem, és annyira vágytam már rá, hogy otthon legyek vele. Mikor beléptem a lakásba a kedvenc ételem illata csapta meg az orromat és egy édes dudorászó angyali hang máris bódította a fülemet .Ugyan az a szív legbelül hallottam Ágnes Vanilla dalát. Letettem az orgonákat a fogas alá és benéztem a konyhába. Háttal nekem állt az én kis tündérkém, dudorászva és lágyan ringatva a csípőjét keverte a vadas mártást. Egyszerűen lenyűgöz még mindig ez a nő, ahogy mozgatja a csupasz kis csípőjét az a top rajta amit annyira imádok, és a feszes kis sort. Beledugja az ujját a mártásba és élvezettel lenyalta ,majd az egész ujját bekapta és végig szopta. Bele bizsergek a látványba, és nem tudom türtőztetni tovább magam, odalépek hozzá, átölelem ráhajolok a vállára, és mélyen beszippantom a hajának illatát. Kicsit összeretten és egy lágy sóhaj kíséretében megszólal:
- Hát itt vagy kedves már ideges voltam, hogy hol vagy?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.45 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 papi 2013. 07. 13. szombat 17:29
Tetszik
#1 Törté-Net 2007. 05. 21. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?