A+ A-

Orgonák 2. rész

Édesen cirógatja az arcomat, majd mind két kezével a nyakamon áthaladva hátulról beletúr a hajamba. Kellemes borzongás fut végig a testemen, nagyon tudja ez a kis dög, hogy mit szeretek...
Tudja hisz az életem része, önmagam másik fele, napjaim csodája, éjszakáim álomtársa. Még érzem a kicsi pocakjának rángását csituló gyönyörének elhamvadó zenéjét.
Sóhajai a kielégültségét tolmácsolják. Lecsukott szemhéjai lassan nyílnak fel, ajkai csókkal becéznek. Huncut kis mosoly jelzi, erőre kap benne a szerelem, és a két csodaszép tündér szempár vad vágyak tűzét küldi felém. Ajjaj, most semmisülök meg, most veszek el tengerkék szemének végtelen világoskék sztrádáján, ahol mindig finoman siklok, kezei simogatása mentén szétnyílik a tér, bezár minket egymásba... egyre beljebb és beljebb haladunk!
Egyik keze hátulról a hajamba túr és határozott mozdulattal meghúzza a rövid szőke tincseket. A hasam görcsbe ugrik, és egy halknak ugyan nem nevezhető hang tudatja vele élvezem, amit csinál. Ajkaimat enyhén harapdálja, és szívogatja, nyelve megrészegült táncot jár az enyémmel. Gyengéden újra meghúzza a hajam és ajkunk szétválik, egy mosolyt küld felém és így szól :
- Gyönyörűm, most én kérem a tested tündérmeséjét. S ez a szó s ez a hang az, aminek bilincsbe vert rabja vagyok már tíz éve, de Istenemre a világ legboldogabb rabja.
Lefordít magáról az ágyra és én süppedve, remegve zuhanok a kéjes mámorba. Szerelemittas gyengédséggel takar be a forró testével. Simogató keze felkorbácsolja a testem kínzó éhségének vágytól szenvedő titkos ösvényeit.
Szájába veszi feszülő kemény melleimet, és pajkos kis játékba kezd velük. Kelyhemben egy édes lüktető dzsungel tamtam jelzi nagyon jó, amit csinál. Mellkasom zihál, és akár a kifeszített széltől dagadó vitorla, olyan duzzadt kis csiklót érzek a dombjaim közt. Alig várom, hogy a keze arra tévedjen, és belém kússzon már végre. De gonosz kis tigris és nem felejtette el, hogy én is ekképpen gyötörve húztam fel őt a szivárványos rétre. Keze végeláthatatlan simogató hadjáratot jár a testemen, csak éppen a dombjaimat nem érinti. Könyörögve nézek rá, mire ő egy cinkos kis kacsintással elintézetnek tekinti azt, hogy most ő a főnök.
Kihúzva a határok legszélére a türelmem fogytán, minden fegyelmezett idegszálamat a kéj korbácsolja és tudja, most kell megadnia azt, amire remegve vágyok már.
Lassan, lágyan érinti a dombjaimat majd egy rutinos mozdulattal már a dombok között barangol a pici kis ujjacskáival. Melleim csókolását abbahagyva mélyen a szemembe nézve így szól:
- Mi ez itt gyönyörűm? - és az ujjain selymesen csillog az élet varázsnedűje.
- Szerelem - válaszolom neki egy nagyot sóhajtva.
- A te tündérmeséd - felelem elcsukló elvarázsolt hangon... és élvezem tovább az ujjainak a kényeztető játékát, nedves táncát a kelyhem előtt kéredzkedő rítusát. Nem siet, hagyja, hogy minden porcikámba eljusson a kábító szenvedélye. Igen, és mint a méreg kering bennem. Agyam bódult, lelkem szárnyal, testem vonaglik, remegve, kapkodom a levegőt. Gyönyör száguld az ereimben lángoló szenvedéllyel megbéklyózott állatként, láncon vonszol a vágy. Látja, el kell engednie, mert az őrület határára sodródtam, testem görcsösen vonaglik, és zabolátlan utolsó csúcstáncát lejti. Kelyhem görcsös marasztaló szorítása jelzi betévedt ujjának a kielégülésemet.
Lassan nagyon lassan kicsúszik belőlem, és meleg tenyerével betakarja az egész dombomat, és még a mindig lüktető kelyhemet. Ziháló testemet csendre inti susogó szavaival:
- Ssssss... Pihenj szerelmem, pihenj gyönyörűm!
Kényeztető simogatása, mint a lágyan hullámzó óceán. Csókjai, mint a gondolat áradó mélysége olyan végeláthatatlanul sokasodó, gyülekező vágy, ami ismét újra felkorbácsolja a szunnyadó, pihenve, pihegő tündérmesét.
Kívánom megint, akarom érezni magamba olvasztani, élő elegyet alkotni vele és lelke részévé válva élni tovább benne...
Lágyan mellém fektetem, én pedig lassan rá fekszem. Apró kis csókokkal ajándékozom és gyengéd harapásokkal követelem vissza testének élvezetét.
Meztelen testünk bársonyos simítása borzolja bőrünk felszínét, melleink tánca vágyaink korbácsa. Teljesen összesimulunk, s harmonikus táncra pendül bennünk a dal. Ring a csípő ugrál a pocak, remegnek a combok, sóhajok és pici kis nyögések ölelnek minket körbe. Valami varázslatos módon egyként illik össze testünk és lelkünk minden mozaikja.
Vonz a Vénusz dombja, húz lefelé, mint a mélység és emel, mint a magasság. Egymásra találunk, és rutinos mozdulataink tanúskodnak arról, hogy egy összeszokott szerelmes pár szeretkezik a szivárvány alatt megbújva.
Kelyhemben a kéjes vágy kínzó görcsként követeli jussát, és a gyönyör mámoros patakját bocsátja útra. A kedvesem érzi ezt, és még hevesebb táncot kínál felém. Vénuszdombját az én dombom betakarja a kis virág szirmaival. Bűvöletbe kábult csiklóm mágnesként tapad az övéhez. Nedveink keverednek, és a szerelem elegyének a mannáját készítik.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.91 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 sihupapa 2009. 06. 25. csütörtök 17:56
tartsd meg és szeresd!!
#1 Törté-Net 2009. 06. 19. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?