Boldog
g
alf
ye
alf
rm
alf
ek
alf
kor
1. rész

Szavazás átlaga: 7.86 pont (37 szavazat)
Megjelenés: 2007. május 18.
Hossz: 13 357 karakter
Elolvasva: 3 322 alkalommal
Kikeltek a kislibák. Annyira aranyosak és selymes puhák. Órákig tudom őket nézni ahogy szaladgálnak és csipognak. Szeretik a csalánból készült kását ezért minden nap elmegyek szedni nekik csalánt. kesztyűt kell húzni és akkor nem is csíp annyira aztán kukoricadarával és vízzel kell elkeverni az apróra vágott csalánt. Ez a kedvencük. érdekesen rázzák a fejüket amikor esznek. Anya azt mondja, hogy ha nagyobbak lesznek majd vihetem őket legeltetni a Békás tóra. Már tudok számolni és ez most nagyon jól jön, mert minden nap meg kell őketszámolnom, hogy megvannak-e. Anya zöld festékkel mindegyiknek egy jelzést tett a fejére, hogy a sok liba közül ki tudjam őket választani. Már nagyon várom a legeltetést, nagyon izgalmasnak tűnik. Ági és Éva az unokatestvéreim is jönnek majd és az ovodában is hallottam ahol most nagycsoportos vagyok, hogy a Zsuzsa is jönni fog aki két utcával arrébb lakik.
Vasárnap a bátyám hazajött Lengyelországból és hozott nekem egy lengyel babát. Kicsi volt, elfért a tenyeremben és nemzeti ruha volt rajta. Nagyon büszke voltam rá és arra is, hogy Anya megengedte, hogy elvigyem az ovodába megmutatni a többieknek. reggel Klári ovónéni volt az első akinek eldicsekedtem vele és ahogyan nézegette egyre többen gyűltek köránk és nézték meg. Aztán a reggelinél azt mondta Néni, hogy nem lehet nálam és be kellett raknom abba a zsebbe amire a jelem volt hímezve. A jelem a piros pöttyös labda volt. Szili időnként azzal csúfolt, hogy én is pöttyös labda vagyok, mert szeplők vannak az orromon. Szili is szeplős és a haja is vörös, de ő fiú és sokkal erősebb mint én ezért nem merek vele vitatkozni. Reggeli után szaladok a zsebhez, hogy kivegyem a lengyel babát és kivigyem az udvarra, mert ilyenkor mindig kint kell lenni egész délelőtt az udvaron. A baba nincs ott. Szaladok Klári ovónénihez, de ő sem látta. Azt mondja menjek ki nyugodtan az udvarra játszani, majd ő megkeresi. Mindenkit kiterel. Nagyon szomorú vagyok. Senki nem törődik velem. Egyedül ülök a mászókán és figyelem az ajtót, hogy mikor jön már Klári Néni a babámmal. Néni rám is szól, hogy menjek járszani, ne csak ott üljek.
Mondom neki, hogy Klári Nénit várom, de ő csak legyint erre és elküld a mászókáról.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 7 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.86 pont (37 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Tom57
2024. július 1. 04:01
#12
Jónak tartom az első részt,tetszett.
1
Gaiai
2024. május 6. 22:33
#11
Azért írom az első részhez a véleményem, hogy az olvasók más szemmel olvassák: Mert ez egy remekmű!
Pontosan úgy van megírva, ahogy egy ilyen történetet kell! Bár, sok olvasónak unalmas lehet a sok mellék információ, ám éppen ezért valósághű, hiszen a gyerekkori szexuális és egyéb bántalmazások is éppen így bújnak el az egyéb más események között.
És igen, egy gyerek éppen így fogja fel mindazt, ami vele történik. Nem érti, de elfogadja, mert mást nem tehet. A műben észlelhető ez is: "Kaptam pár pofont..." és már másról beszélt az a lány, tehát, már csak a tényt közölte és nem jelezte, hogy az rendkívüli eset lett volna, hogy az fájt neki... Valójában, a gyerekek is megszokhatják azokat a rossz dolgokat, amelyek velük történnek és akkor már nem is lesz jelentőségük számukra.
Már ebből a történetből is látni, hogy egy gyerek miért nem beszél másnak a vele történt rossz eseményekről. Inkább nem mondja el az anyjának, hogy az apja és a barátnője apja molesztálja, mert úgysem hinne neki senki és fél a veréstől. és bár, ez a régi idők története, ám ma sincs ez másképp!
A legmegdöbbentőbb az, hogy a vele történt rossz eseményekről csak úgy ír, mintha letörölné az asztalról a morzsát. Szinte csak közli, hogy megtörtént. Ám, sokkal nagyobb jelentőségúnek tartotta a macskája esetét. Hiszen, akkor egy olyan lényt vesztett el, akit szeretett, aki fontos volt a számára. Egy ilyen trauma egy embert akár élete végéig is elkísér. És a művon érezhető, hogy az állatok szenvedését sokkal többre tartja, mint a sajátját.
Sokáig dícsérhetném még ezt a művet, de remélem, hogy az olvasók más szemszögből olvassák a másik két részt, mert ez valóban egy remekmű!
1
v
vasas62
2023. március 21. 14:48
#10
Tényleg gyerek kor.
1
én55
2022. augusztus 14. 10:59
#9
Nem jött be, 2 pont.
1
l
laja.jl
2020. augusztus 26. 05:09
#8
Rendkívül jó olvasni a történeteid.
1
z
zoltan611230
2019. október 1. 07:59
#7
Aranyos történet.
1
a
A57L
2015. június 10. 04:47
#6
Kedves kis történet
1
l
listike
2015. május 6. 12:07
#5
Nagyon aranyos történet.
1
p
papi
2013. május 2. 06:08
#4
Nagyon jól irsz, folytasd.
1
sihupapa
2008. november 23. 21:20
#3
ez az élet, sajnos.
1
öcsi
2007. május 24. 21:54
#2
hogy kerül ez ide???
1
T
Törté-Net
2007. május 18. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1