Keresztanyu

Huszonhárom éves, a csajok szerint jó pasi vagyok. A nagy, családi vállalkozásunkban anyagszállító sofőr, de kicsit ugorjunk vissza az időben az érthetőség kedvéért.
Tatám ács-kőművesként egy középen tükrözött, háromszázötven négyzetméteres házat épített fel a két kezével még az átkosban. Az öreg mindig is előrelátó volt. A Mamám tyúkanyóként tartotta a szárnyai alatt mindkét lányát, – anyát és a nővérét, az én nagynénémet egyben kereszanyámat. Tata az alsó szinten maguknak egy kis lakást, felül, középen, – később elfalazva – a lányainak egy-egy lakrészt, a jövendőbeli unokáknak meg a padlástérben alakított ki szobákat, azokat is elválasztva, mindenütt dupla ajtóval. Bejött Tata számítása, most békésen éldegélünk a lakrészeinkben, kis családokban, mégis együtt.
Tata pazar ötlete volt az is, hogy a városszéli tanyán csináljanak egy asztalos műhelyt. Mára az is kinőtte magát. Előbb lapszabászat lett, majd később bútorkészítő műhely, mostanra már gyár, és a városban a saját gyártású és román import bútort árusító boltunk is van.
Odafigyeltek a cég tulajdonosi szerkezetére is. Anya 50% – ban tulajdonos, és a logisztikára figyel, Kereszt szintén 50%-ban tulaj, és gazdasági vezető. Apa és Keresztapu ügyvezetők, kettős aláírással. Én kaptam egy szállítmányozó céget egy dobozos furgonnal és két kamionnal. Igazából csak sofőr voltam, de a költségelszámolás miatt jobb volt ez így. Rita az unokahúgom vezette a városban a boltot a férjével és egy alkalmazottal. Mi a barátnőmmel még csak távkapcsolatban voltunk, mert műkörmös volt pesten, hiába mondta neki Rita, hogy a régi boltban kialakíthat magának egy szépségszalont, ő attól félt, hogy nem lesz vendégköre. Így állt fel a család, Tata és Mama összetartásával. Mindenki élvezte, amit csinált, és mind időben, mind anyagiakban jól jártunk.

De térjünk vissza a dolgos jelenbe. Kedden délután a furgonnal gurultam be a gyár udvarára.

– Szia, szállítmányozók gyöngye! Szólj Gabesznak, hogy rakjuk be a zalaiak felújított bútorát, reggel indulhatsz vele, utaltak. – Üdvözölt az apám.
– Hé Robi! Oli holnap hajnalban Aradra megy a nagy kocsival! – Szólt közbe keresztapu.
– Basszus, a kurva életbe! Zsolti? – Nézett rám Apu kérdően.
– Kint van szlovéniában a másik Mannal. Holnap este jön meg. – Válaszoltam.
– Bassza meg! Rohadjon meg! Add ide azt a rohadt kocsit, akkor elviszem most. – Elkezdett csapkodni, majd telefonálni.
– Szia, Tom!