A+ A-

A mi kis ártatlan játékaink 3. rész - Hipnotizálva

Fordítás youbadboy nyomán (Literotica)
Péntek este
Aznap, mialatt a húgom és én a tévét néztük, kezem befészkeltem a bugyijába. Nem volt nehéz dolgom, mert lazított a sortján, hogy beférjek (amit legalábbis bátorításként értékeltem). Aztán hirtelen félbehagytuk a játékot, merthogy lefeküdni készült, pedig mondhatom, ő sem volt kevésbé izgatott, mint én. Megkérdeztem, hogy tehetek-e érte valamit, mire azt válaszolta, hogy 'te már megtetted a magadét'. Mióta hazaköltöztem, újrajátszottunk párat a gyerekkori kedvenc játékainkból, érdekes végkifejletekkel. Azon az estén egy új, kipróbálatlan játékot kezdtünk, és az eredmény eléggé kétesre sikerült. Mindenesetre én olyan kanos maradtam aznap, mint még soha addigi életemben.
12:00 Éjfél - Még mindig fönt, nem tudtam lehunyni a szemem. Éreztem, tüzel a testem. Laura, a testvérem sietősen kúszott el mellőlem, punciját pár perce még hevesen dörzsölte a tenyeremhez.
00:15 - Ébren fekszem a sötétben. Még mindig tart az erekcióm. Vajon megárthat, ha ennyire kemény?
00:30 - Ezen az éjszakán nem volt játék. Legalábbis én nem voltam benne (ezt most értsd szó szerint...).
01:00 - Hé, most eszembe jutott egy játék! Az ÉN kedvencem. Majdnem az összeset számba vettük, de ez valahogy kimaradt, a Hipnotizőr. Egy rakás emlékem tért vissza azonnal. A késő éjszakai sötétség izgalma, a halk suttogások, a meleg illatok, ágyaink puhasága.
Éjjel egymás szobájába lopództunk, hogy a másik fülébe suttogjuk, "Szempilláid elnehezülnek. Egyre álmosabb vagy." 'Hipnotizáltuk' egymást, ez volt a lényege a játéknak. Előjöttünk valami hülye ötlettel, egy hanggal, vagy viselkedéssel, amit a másiknak nappal kellett előadnia. Csak mi tudtuk, miért. Ez volt a titkunk. Istenien szórakoztunk! Egész nap vártuk, mikor lép a másik. Csak egy bukfenc, vagy egy bizonyos járás, egy értelmetlen mozdulat, és máris megvolt a titkos kapcsolat. Senki nem tudott róla, csak mi ketten. Ma éjjel hipnotizálni fogom. Megtehetem. Működni fog.
Már csak munkára kellene bírnom a lábaimat.
02:30 - Ez egy IGAZÁN zseniális ötlet! Nem késlekedhettem sokáig.
Egy laza boxer és egy szürke póló volt rajtam az ágyban, így lopakodtam le a nappalin át a szobája felé, hajnali fél háromkor. Őrült dolog, lehet hogy sikítani fog. A torkomban dobogott a szívem. Szuroksötét volt. Az ajtaja zárva. Amilyen lassan csak tudtam, benyitottam a szobájába. A zaj fülsértőnek tűnt, pedig csak egy kattanás, és csusszanás hangja hallatszott. Az ágya mellett álltam. A szobában nem volt sötét, az ágya melletti ablaknyílásokon besütött az utcai lámpák fénye. A függönye kékes színűre szűrte az éles vonalú kontúrokat. A hátán feküdt, feje oldalra hajtva. Zilált haja szétterült a párnán. Közelebb léptem, és az éjjeliszekrénye mellé térdeltem.
A dupla ágy takaróját szorosan felhúzta az álla alá. Tisztán láttam fehér pofiját, csukott szemeit. Egyenletesen lélegzett. Elhelyezkedve a padlón, magam is megnyugodtam kissé. Pedig szerettem volna felszabadult röhögésben feloldani a bennem lévő feszültséget, még talán gesztikuláltam is, de nem mozdult. Szorosan hozzá hajoltam, most már nem volt visszaút. Abban a pillanatban, ahogy elkezdtem beszélni hozzá, minden visszatért: a meleg illatok, a haja, a visszafojtott lélegzetvételek.
Szinte súgtam a füléhez közel, "Egyre nehezebbek a szempilláid."
Szünet. Feszülten figyeltem az arcát, miközben folytattam a mondókám, "Már nagyon álmos vagy. Tízig számolok, és mire kimondom, hipnotizálva leszel."
Megremegtem, hirtelen eszembe jutott, hogy esetleg rosszul is elsülhet a dolog. Elfordította a fejét, majd kisvártatva vissza, hogy ugyanúgy feküdjön, mint azelőtt. Egyébként semmi reakció, semmi sem árulkodott arról, hogy felébredt volna.
Halkan suttogva mondtam tovább, "Egy. Kettő. Három. Négy. Öt. Hipnotikus transzba merülsz." Mintha mosoly jelent volna meg a szája szögletében. Talán mégis? "Hat. Hét. Nyolc. Kilenc. Tíz. Már alszol. Teljesen mély álomban vagy. Hallasz?"
Egy izma se rándult. Vártam. Semmi.
"Hallasz engem?"
Megmozdult, mintha nyújtózna.
"Igen," suttogta vissza, de nem hozzám beszélt, csak a levegőbe mondta.
Folytattam, "Erre nem fogsz emlékezni. Csak arra, amit holnap tenned kell. Ha megértettél, bólints."
Lassan bólintott. A légzése már nem volt olyan szabályos, mint az előbb.
"Anélkül, hogy felébrednél, mondd el, mi van most rajtad."
Szünet újra. Halkan válaszolt, "Szürke flanel pizsamanadrág..."
Újabb hosszú szünet, már folytatni akartam, mire, "... és egy... fehér trikó."
"Van rajtad bugyi?" kérdeztem.
"Um, igen - de melltartó nincs."
"Magadhoz nyúltál a múlt éjjel, mielőtt lefeküdtél?"
"Igen."
"Elélveztél?"
"Igen - de azután máskor is."
"Mikor?"
"Ma éjjel, tévézés közben."
"Akkor is csináltad magadnak?"
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.92 pont (205 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 A57L 2013. 09. 27. péntek 04:29
Egész jó.
#12 sikamika 2012. 05. 13. vasárnap 18:20
tetszik. . .
#11 Dr. Szabó István 2009. 01. 1. csütörtök 10:25
Ez a rész is szuper nagyon jó vagy király ennél jobb már nem is lehetne a végére majdnem én is elélveztem.
#10 Superleague 2008. 10. 17. péntek 22:42
Ez valami hihetetlen, fantasztikus! Ott a 10 pont!!!
#9 KKrisz79 2008. 04. 29. kedd 13:19
Basszuuuuuuuuuuuus... hihetetlenül jóóóóóóóóóó!!!!!!!!!
Szerintem is a legjobb ebben a műfajban!!!!:-)
#8 issi 2007. 09. 18. kedd 22:22
oiuuuuuuuioouuuihhhh
#7 jozsi 2007. 09. 18. kedd 16:00
tetszik nagyon
#6 Bandy 2007. 05. 18. péntek 22:08
Qrva jóóóó
#5 max 2007. 05. 17. csütörtök 22:14
Remek a stílusa, igazán jó!!!
Tud valaki ilyen témáju filmeket valahol?
#4 Tüse 2007. 05. 16. szerda 10:15
Akinek nem stílusa, az ne olvassa. Szerintem ebben a műfajban az író, messze a legjobb.
#3 Lofty 2007. 05. 15. kedd 13:55
Nekem meg nagyon.
Gondolom felesleges ezt írni, de várom a folytatást.
#2 JOE 2007. 05. 15. kedd 13:19
Lehet, hogy jó, de nekem ez a stílus nem jön be.
#1 Törté-Net 2007. 05. 15. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?