A+ A-

A mi kis ártatlan játékaink 2. rész

Fordítás youbadboy nyomán (Literotica)
Közjáték
Jó pár nap eltelt már a bábukészítés óta. Ahányszor csak eszembe jutott az a délután, le kellett nyugtatnom magam. Be kell valljam, ez volt a legerotikusabb élményem addig, és nem tudtam kiverni a fejemből. Az estéink otthon, a vacsorák, az ingázás, minden folytatódott, mint rendesen. Beszélgetéseink természetes mederben folytak, minden szexuális felhangot nélkülözve. A játékok bizalmas kapcsolatunk apró, titkos pecséttel lezárt pillanatai, töredékei voltak csupán. A kivételt az egyszerű érintések, a külső szemlélő által észre sem vehető, mindennapi gesztusok jelentették. Mikor reggel beléptem a konyhába, ahol Laura narancsot vágott az asztal mellett, megérintettem a csípőjét jó reggelt kívánva, éreztem, hogy viszonzásul ő is hozzám nyomja a fenekét. Vagy mikor felsegítettem rá a hátizsákját, megsimítottam a csuklóját. Ha leült mellém a kanapéra, a combomon nyugtatta a kezét, vagy olykor lesimította a fülem mögötti hajtincset, ha magyarázott valamit.
A tél elmúlt, és a tavaszi nappalok megnyúltak, olykor már reggel is szinte meleg volt. Ez azt is jelentette, hogy Laura elkezdett könnyebben öltözni. Még segítettem is neki az alagsorból felhozni a nyári cuccokat, amiket szétterítettünk az ágyon. Felizgatott a gondolat, hogy mostantól ezeket a ruhákat fogja viselni, de nem árultam el magam. Jólesett élveznem a bizalmát. Ő meg azt élvezte, mekkora hatást gyakorolt rám. A csudába is, tudtam, hogy én sem hagyom őt hidegen. Így titkaink a normális napi teendőktől külön, a pecsét alatt nyugodhattak háborítatlanul. Egy este azonban óvatosan kipróbáltam, hol húzódnak a játék / nem játék határvonalai.
Mikor beléptem a szobába aznap, Laura a földön feküdt a tévé előtt. A nap lemenőben volt, de a lámpákat még nem kapcsoltuk fel; a szobában halványodtak a fények, egyre jobban kiemelve a tévé természetellenes, hideg sugárzását. Piros kis topot viselt, és egy kinyúlt, keki sortot - mezítláb volt. Hátam a kanapénak vetve, mögé telepedtem, hogy kinyújtott lába tőlem jobb kézre esett. Rátettem a kezem a sima vádlijára, mire az mozgásba lendült, aprókat csóválva a kezem alatt, de a tévét tovább bámulta a könyökére feltámaszkodva. Ezen az estén a testére összpontosítottam, na meg a fickós önmagamra.
Simogatni kezdtem a lábát. Nem reagált. Semmi játék, csak mi ketten. Most nem jutott eszébe semmi rég elfeledett társas. A combján jártam, mikor megkérdezte, "Megmasszíroznád a lábam?" "Persze," mondtam. Vissza a lábfejéhez. Keményebb dörzsölésbe fogtam, ujjaimmal a talpára koncentrálva, amit mindig hálásan fogadott. Popsijának alja kilátszott a nadrágból, de egyre kevésbé tudtam kivenni a részleteket a sűrűsödő homályban. Egy kis idő múlva visszacsúsztattam kezem a vádlijára, majd fel a combjára. Nem szólt semmit.
Bevallom, egyre izgatottabb lettem, még a kezem is remeghetett egy kicsit.
A belső combját simogattam, de nem mozdult. Lábai elég szorosan feküdtek egymás mellett, semmivel sem adta tanújelét az érdeklődésnek.
Feltáratlan területen jártam. A játékainkon csapongtak a gondolataim, a negyeddolláros feltalálásán, a nyílt maszturbáción a szobájában, a csókon. A mostani simogatás semmi azokhoz képest - gondoltam. Előre csúsztam, hogy elérjek a sortjáig, és kezem becsúsztattam a nadrág szára, és a bugyija közé, ott folytatva a tevékenységem. Semmire nem reagált, úgyhogy nemsokára abbahagytam az egészet.
A szobában már csak a tévé volt világos, hiányzott a kis lámpa megszokott fénye. Pár perc múlva újra rákezdte a lábával, s egyszer kétszer a combomat is meglökte vele. Ok. Ez valami jelzés? Minden kis mozdulatnak jelentőséget tulajdonítottam, érzékeim felfokozódtak, még egy kis erekcióm is támadt. Ez talán még jól fog jönni később. Rendben, mit veszíthetünk? Újra mellé húzódtam, hogy ne kelljen előrehajolni, és benyúltam a fenekéhez. Simogattam egy kicsit, majd a bugyi alá fészkeltem az ujjaimat. Először a feneke félgömbjén köröztem, aztán combja belső íve mentén, egyre lejjebb. Most már nagyon dobogott a szívem. Éreztem az ajkait, éreztem, hogyan nedvesedik egyre jobban, hogyan nyílik meg kutató érintésemre. Ujjaimmal már a résén matattam, de a jelek szerint nem bánta.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.93 pont (189 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2013. 09. 27. péntek 04:28
Nem rossz.
#7 Dr. Szabó István 2009. 01. 1. csütörtök 10:03
hát ez tényleg ciki félbehagyni ez nagyon nem jó, remélem happy and-el fog végződni?
#6 Voyager 2007. 05. 10. csütörtök 00:12
Nekem nem tetszik a vége. Miért megy ki a lány a szobából? Teljesen érthetetlen!
Ezen kívül egyébként teljesen jó!
#5 fiest 2007. 04. 26. csütörtök 15:00
ez ismét telitalálat!
#4 WRJS 2007. 04. 24. kedd 00:15
Dehogynincs! Nagyon jó stílus-megoldás! Bravó! Bármibe lefogadom, hogy aki ezt elolvassa (illetve az első részt), az tuti olvasója lesz a harmadiknak is!
#3 Tüse 2007. 04. 23. hétfő 09:29
Kár ennyire szétszabdalni. Egy -egy történetrészt végig kellene vinni. Így nincs értelme.
#2 JOE 2007. 04. 23. hétfő 00:18
Ez így nem, hogy közjáték, de még csak játék sem.
#1 Törté-Net 2007. 04. 23. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?