A+ A-

Deszkások Paradicsoma

Tizenhét éves korom óta vonzódom a fiúkhoz, ám soha nem értettem meg ezt igazán egészen, amíg tizenkilenc nem lettem. Két évet töltöttem felfedezőúton a saját szexualitásom megismerése felé, mégis azt hiszem az volt életem legjobb két éve... Ekkor találkoztam azzal az emberrel, aki örökre nyomot hagyott az életemben. Seannak hívták, és őrülten szerelmesek voltunk egymásba. De mielőtt egyenesen a közepébe vágnék, hagy meséljem el az egészet a kezdetektől. Történetünk a város egy kis részében kezdődött, amit úgy neveztünk: a Deszkások Paradicsoma.
Kacagás hangja szállt a levegőben, szertenézve mindenhol városi srácok gördeszkáztak, görkoriztak. A félcső egy autópálya-aluljáró alatti placcon kapott helyet; ez volt az a hely, ahova a helyi srácok gördeszkázni és korizni jártak. Szinte minden nap itt voltam én is azon a nyáron, és egyből kiszúrtam, hogy a félcső oldalánál ülő srác még új itt. Egy kissé mintha elveszettnek tűnt volna, ezért gondoltam, odamegyek és ráköszönök. Ahogy felé gurultam, akkor vettem csak észre, hogy mennyire jól néz ki - ki is söpörtem arcomba lógó hajamat, hogy jobban láthassam. Ahogy elnéztem, olyan 185 cm magas volt, csodaszép szőke hajjal, és dermesztő kék szemekkel.
"Nem ütlek le, srác" - ennyit mondtam csak neki, és a kezemet nyújtottam. Bizonytalannak tűnt, nem tudva, hogy barátként jöttem, vagy piszkálni. Aztán néhány másodperc után megfogta a kezem, én pedig felhúztam, és talpra állt. "James vagyok. A barátaimnak Jimmy." mondtam. "Üdv" - préselte ki magából nagy nehezen. Nem voltam sokkal magasabb nála; én 188 centi voltam, egy kissé izmosabb, de azért nem túlzottan. A fiú egyértelműen sokkal jobban nézett ki... Biztos vagyok benne, hogy ha nem tartottam volna a számat tudatosan, egyenesen az arcába mondtam volna, hogy fantasztikusan néz ki. Gondoltam: ha így tettem volna, az esélyeim ezután a nullával lettek volna egyenlők. Hogy mekkorát tévedtem...
-­ Mi a neved, tesó? - kérdeztem.
- Sean... Sean Harrison - mondta halkan. Ahogy észrevettem, nem volt túl beszédes, de tudtam: ezt a tulajdonságát idővel le fogja vetkőzni.
Most végre igazán közelről is meg tudtam szemlélni. Az arcformája olyan volt... hogy szabályszerűen elolvadtam tőle. És azok a lélekbe metsző szemek... Tudtam, hogy meg kell szereznem ezt a srácot.
- Hogy lehet, hogy te nem gördeszkázol? - érdeklődtem kíváncsian. Sean vállat vont, és a deszkájára nézett. A bal első kerék lötyögött, kis híján ki volt törve. Én, mint a helyi "javító-szerelő srác" láttam, hogy könnyedén helyre tudom hozni.
- Tudod mit? Egy háztömbnyire lakom innen. Nem lenne kedved eljönni hozzám? Ott megjavíthatnánk. -­ ajánlottam fel.
Sean szemei felragyogtak. Egyből beleegyezett. Elindultunk a házam felé, így végre alkalmam nyílt teljesen egyedül beszélgetni vele. Elmesélte, hogy egyke, és az anyja verte őt kiskorában. Miután az apja rájött, a szülei elváltak, és Sean elköltözött az apjával. A lakásuk egy utcával arrébb volt - 10 percre laktunk egymástól. Hamarosan az is kiderült, hogy a következő évtől egy suliba fogunk járni. Csak néhány hónappal volt fiatalabb tőlem - nemrég múlt 18.
Pár perccel később megérkeztünk a házunkhoz. Nem volt valami nagy szám, főleg itt Dél-Californiában, de azért nem volt rossz kégli. Hátramentünk az udvarba, és kinyitottam a garázsajtót. Ahogy beléptünk a szűk kis helységbe, a forró benti levegő az arcunkba csapott. Itt Californiában gyakran nagyon meleg van, és az ilyen szűk kis helyeken hamar felforrósodik a levegő. A meló vidámnak ígérkezett.
Az asztalhoz mentem, ahol a deszkáimhoz való szerszámok hevertek, és a munkalapra tettem Sean gördeszkáját. Még csak két perce voltunk bent, de már patakokban folyt rólam a víz. Seanra néztem, láttam, ő sincs másként a dologgal, úgyhogy remélve, hogy előnyt húzhatok a szituációból, lekaptam a pólómat, és a sarokba dobtam.
- Basszus, ember, iszonyú meleg van. Ha gondolod, nyugodtan vedd le a felsőd. Oda teheted. ­- mutattam a sarokba, ahol a pólóm landolt. Sean rögtön levedlett, és a sarokba tette a felsőjét. Nem tudtam levenni a szemem a mellkasáról... szőrtelen volt és fénylő, szinte éreztem, ahogy hozzáérek. Sean valószínűleg észrevette, hogy bámulom, mert vihorászni kezdett. Elvörösödtem, és visszafordultam az asztalhoz.h
- Mi az, nem láttál még másik srácot póló nélkül? - gúnyolódott. Lassan megfordultam és mókásan a testére mutattam.
- Nem, még nem láttam másik srácot póló nélkül! - mondtam, és megbökdöstem a mellkasát. Akármilyen kis érintkezés is volt, olyan borzongás futott végig a gerincemen, mint még soha. Valahányszor hozzáértem, vihogott; láttam hogy csiklandós.
- Csak nem csikisek vagyunk?
- Nem, nem tudsz megcsikizni, csak a testemen keresztül! Na gyerünk, tudok tékvándózni meg dzsiudzsicuzni!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.7 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2007. 04. 11. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?