A+ A-

Éva 1. rész - Nedvességtől kiszáradásig

- Szia! Gyere be! - üdvözölt Éva kellemes mosollyal mikor beléptem a lakásába.
- Szia Éva! - mosolyogtam vissza
Belépésemre két kedves puszival fogadott, ami jólesett a kinti zord időjárás ellenére. Éva nagyon szép lánynak mondhatta magát. Igazán kellemes megjelenése volt, és bár férfi létemre baráti szálak fűztek hozzá, olykor - olykor megjegyeztem azért neki, hogy nőként is mennyire tetszik. A legjobban a mellei tetszettek. Nem pusztán férfi mivoltom miatt. Egyszerűen nem láttam még ennyire dús, formás, gömbölyű melleket soha! Sokszor rajtafelejtettem a szemeim. Emellett formás feneke és hívogató mosolya is nagyon sokszor gyakorolt rám félre érthetetlen hatásokat. Sokszor megdícsértem ezekért. Ilyenkor mindig édes mosollyal köszönte meg amiért elismertem nőies szépségét. Régebben sokat buliztunk együtt. Bennem bízott, hogy nem fogok visszaélni vele, ha véletlen túl sokat innánk. Nem is tettem soha, bár nagy volt a kísértés. Akár hiszitek akár nem, ennek ellenére sose került szóba köztünk, hogy járhatnánk. Azaz szóba került, de mint feltételes dolog és soha nem valósulhatott meg. A baráti szálak túl erősek voltak ehhez.
Ilyen dolgok forogtak a fejemben, amikor beléptem a lakásba. Szimpla baráti látogatásra hívott, mivel rég láttuk egymást. Valahogy el akartuk ütni az időt. Éva nem egyedül lakott. Volt barátja, egy vidéki srác, akivel hogy is mondjam... látszólag jó viszonyban voltam. De Éva sokszor elmesélte milyen féltékenységi rohamokat rendezett a barátságunk miatt a fiú, így tudtam, hogy nem igazán az vagyok akit a szívébe zárt. Így hát mikor beléptem, nyilván az első kérdésem az volt...
- Hát a barátod?
- Oh, elutazott egy hétre a szüleihez, tuti nem jön haza. Habár imádlak, de tudod, hogyha ő itthon van, azért mégse beszélgethetünk teljesen úgy ahogy szoktunk. Még a végén balhézna - mondta sajnálkozva ajakfénnyel bekent ajkaival Éva.
- Tudom, tudom, de sebaj, most nincs itt, így dumálhatunk amiről csak akarunk. - válaszoltam - Tényleg, mesélj, hogy éltek, mi van veled mostanság?
- Megvagyunk köszönöm, dolgozunk és éldegélünk, sajnos elég szimplán. Alig jutunk el valahová szórakozni, nincs semmi amivel hétvégén le tudnám foglalni magamat.
- Miért nem mentek bulizni? Vagy valami szórakozóhely, koncertek?
- Áhh, nem lehet elvinni sehova se ezt a gyereket, egész nap csak itthon ülne.
- De Éva! Te ezt hogy bírod? - kérdeztem tőle teljes őszinteséggel.
Amikor évekkel ezelőtt még szinte minden este a bulikat jártuk, sose gondoltam volna róla, hogy otthon ülő lesz egyszer belőle. Ismertem a lányt, mint a tenyerem és tudtam, hogy ha nem szórakozhat, hát máshogy vezeti le a feszültséget.
- Nagyon nehezen, azt se tudom mit kezdjek magammal a szabadidőmben. Legszívesebben eltünnék egyedül és elő se jönnék addig, amíg ki nem szórakoztam magam. - válaszolta Éva teljes beleéléssel
- És... ne haragudj a kérdésért, de ismerve téged tudom, hogy valahogy tuti kiéled magad... szóval... azért a barátod tud veled úgy bánni éjszakánként, hogy legalább testileg kielégülj? - kérdeztem
Az évek alatt tökéletes barátsággá alakult a mienk. Legkisebb zavarodottság nélkül tudtunk beszélni bármiről, akár a szexuális gondjainkról is, egyszóval teljes volt az összhang.
- Sajnos nem - mondta lehorgasztott fejjel
Még a szívem is elszorult majdnem, ahogy rámnézett. Csak képzeljétek el a lányt, ahogy rövid vöröses haja arcára símul és közben szelíd szemeivel olyan megszeppenten és sajnálattal telien néz, mint egy rosszalkodó kislány.
- Ha ennyire gáz a helyzet... nem értem. Próbáltál ellene tenni? Sikerült valamit?
- Szerinted kétségbe lennék ennyire esve, ha sikerült volna? De ez már korántsem olyan, mint eleinte. Bár eleinte sem szeretkeztünk át éjszakákat, de azért ennél sokkal többet nyújtott. Most annyi elég neki, hogy hetente egyszer egy gyors ötperces alatt eljut az orgazmusig, aztán elfordul és alszik.
- Éva drága, ez nemcsak neked, de bármelyik nőnek is kevés lenne. Valahogy ezt orvosolni kellene.
- Sajnos a pasimnál már szerintem nem orvosolható. Múltkor már odáig jutottam, hogy netezve véletlen egy szextárskereső nyílt meg előttem és inkább megnéztem a felhozatalt, mint hogy bezártam. - mondta aranyos kis mosollyal az arcán
- Figyelj, szerintem a te esetedben ez nagyonis érthető. Itt vagy te, egy nagyon szép lány, nézz magadra! És parlagon hagy egy ilyen pasi? Ugyan már, neked élvezned kéne még az életet!
- Tudom, tudom! De kérlek ezt most hagyjuk, muszáj kikapcsolódnom, ha nem haragszol, ezért hívtalak, mert veled mindig le tudtam nyugodni, bármilyen ideges is voltam - mosolygott ismét, mire én is visszamosolyogtam.
- Ok! Mit szeretnél csinálni?
- Hát.. kezdetben megmasszírozhatnál, az nagyon jólesne!
Régebben szinte minden találkozásunkkor időt szorítottunk erre. Nagyon jólesett egymás nyakát, vállát masszírozni. Ahogy én is, Ő is mindig el tudott tőle lazulni.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.47 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 feherfabia 2018. 02. 10. szombat 05:57
Nagyon tetszett!
#5 listike 2014. 03. 6. csütörtök 14:04
Nagyon tetszett.
#4 papi 2014. 03. 4. kedd 05:24
Nagyon tetszik
#3 WRJS 2007. 03. 24. szombat 12:09
Köszönöm a véleményt, azon leszek!
#2 ken 2007. 03. 24. szombat 02:29
Nagyon jó,remélem hamar olvashatom a folytatását.
#1 Törté-Net 2007. 03. 24. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?