A+ A-

Úton hazafelé - Szerencsés hazatérés 1. rész

Robival egymáshoz bújtunk, a kis vékony, igazából semmire sem alkalmas pokróc egy részével betakart. Egyre hűvösebb levegő áramlott be az anyósülés melletti ablakon. A mellettünk lévő fenyő, jótékonyan oltalmazta az alatta parkoló autót. Marci szuszogása és Melissza időnkénti szusszanása, sóhajtása hallatszott. Robi lassan álomba szenderült. Oltalmazóan átkaroltam az én szőke hercegemet, bágyadtan figyeltem, ahogy csendesen piheg.
A hasát simogattam gyengéden, finoman.
Hamar kivilágosodott. Én Robira dőlve ébredtem, ő pedig szorosan hozzám bújt, kezem a hasán nyugodott, Marci már ébren volt. Kérdő tekintettel nézett felénk, mintegy választ várva, hogy most mi is van. Eszem ágában van volt kifejteni az estét, pedig mennyei volt. Most is kiráz a hideg, persze pozitív hatást gyakorolva rám, ha az este jut eszembe.
- Mi ez a póz? - vont kérdőre Marci.
- Hm? - nyüszögtem fáradtan.
- Mit csináltatok?
- Jaah, reggel van... bocsi. - próbáltam terelni a szót.
Robi ébredezése mentett meg.
- Hát jó reggelt! - köszönt Marci Robinak.
- Hi!
Szép kék szemeivel rám nézett. Nyugodtan, bágyadtan tekintett felém, szemében egy kis sandaságot véltem felfedezni. Szöszke haja össze volt túrva, kócos volt. De rendkívül aranyos.
- Mennyi az idő? - kérdezte Robi.
- Fél 10.-válaszolt Marci. - Szerintem indulhatunk is haza. Nem?
- Tőlünk...
- Kössétek be a biztonsági övet!
Marci bekapcsolta Melissza biztonsági övét, aki még mindig aludt, szörcsögött és hortyogott. Egy hibás számítógépet juttatott eszembe, ami folyton kattog, meg serceg és prüttyög. Ha Melissza számítógép lenne, én már biztosan ráküldtem volna egy ütős kis vírust. De pechemre nem az.
Viszonylag hamar átértünk a határon, Marci megállt az első útba eső benzinkútnál, odaadtuk neki a pénzt, tankolt, vett reggelit és elintézett mindent. Amíg Marci bement a shopba elintézni ezeket, addig mi Robival az autóban maradtunk. Egymásra néztünk mosolyogva, Robi kezei a combomra vándoroltak. Lehajolt és egy csókot adott a combomra, kezével pedig végig simította gyöngéden az alhasamat. Melissza még mindig aludt, igaz olykor-olykor sóhajtott egy nagyobbat, aztán aludt tovább. Robi kezei a combomon maradt, óvatosan vándorolt be a bugyimba, miközben az én kezeim sem maradtak tétlenek. A pólója alá nyúltam, a hasát simogattam, nadrágját kezdtem kigombolni. Ekkor jelent meg Marci a shop ajtajában és gyors léptekkel az autó felé igyekezett. Robi gyorsban megpróbálta ruházatát megigazítani, én úgy ültem, mintha misem történt volna. Marci az autóhoz ért. Kezében négy hot dog volt, egy zacsiban pedig úgy tűnt, hogy négy üdítő is van.
Hátraadta a zacsit és két hot dogot. Kivettünk két kólát és reggelizni kezdtünk. Robi a hideg kólásüveget a combomhoz érintette, én pedig félhangosan felszisszentem.
- Ez nem volt szép tőled! - mosolyogtam csalfán.
A válasz egy csalfa, huncut mosoly volt.
Utána útnak indultunk, Melisszát hazavittük, Marci pedig felugrott hozzá, hogy elvégezhesse a dolgát... Robi elköszönt Melisszától, röviden, minden nyálaskodást kerülve.
Bementek a lakásba, mi Robival azonnal egymásnak estünk az autóban. Csókolózni kezdtünk, Robi nyelve határozottan furakodott számba, vadul túrt vörös, hosszú hajamba. Bugyimba nyúlt ismét, én a hátát kezdtem simogatni, gerincének vonalát cirógattam lágyan.
Nyelvemmel kezdett Robi játszadozni, majd vad csókokat lehelt nyakamra. Teljesen kirázott a hideg, majd elöntött a forróság, Nagyon kellemes volt, igaz, tudtuk, hogy nincs sok időnk. A lehetséges kis idő alatt a legtöbb örömet akartuk egymásnak okozni.
Marci megjelent az ajtóban, mi szétugrottunk és elhelyezkedtünk. Sajnos, ennyi időnk volt. Elindultunk hazafelé. Vágyakozva néztünk egymás felé, láttuk a másik szemében, hogy folytatnánk, de ha megtesszük akkor Marci kiborul.
"Nem tudhatja meg"-gondoltam Marcira utalva.
Előkaptam a telcsimet, elkezdtem üzenetet írni.
"Jó lenne folytatni, de Marci nem tudhat róla" - pötyögtem a telcsimbe, majd odaadtam a készüléket Robinak. Elolvasta és válaszolt:
"Igen, én is akarom folytatni. Nagyon! Érezni téged, benned lenni, megcsókolnálak, átölelnélek!"
"Melisszával mi lesz?"
"Pfff... mit tudom én?"
"Szép..." - írtam szemrehányóan.
Perceken belül hazaértem. Kiszálltam a kocsiból, majd visszafordultam.
- Bejöttek egy kávéra, teára? - igazából a kérdés Robinak szólt és az eredeti verzió az lett volna, hogy "van kedved folytatni a kocsiban elkezdetteket?".
- Nem, köszike, majd valamikor bepótoljuk, de én hulla fáradt vagyok. - utasította el az ajánlatot Marci, aminek igazából örültem.
- Én viszont szívesen vennék egy kávét. - ezzel a mondattal kaján vigyort csalt arcomra Robi.
Elköszöntünk Marcitól, majd Irina, a fekete cicám szaladt elém.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.09 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 Brigittta 2006. 12. 31. vasárnap 13:57
Azért nagyon szépen köszönöm, hogy hiressé tettél a történeteiddel. Csak tudjam, hogy mikor jelenik meg a következő történet, hogy gratulálhassak a "saját" teljesitményemhez!!!!!!
#1 Törté-Net 2006. 12. 15. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?