Sárika egy kicsikét...

... butácska, mondta a régi dal. A mi Sárikánk azonban egyáltalán nem volt butácska, sőt! Már első osztálytól kezdve nagyon jó tanuló volt. Bizonyítványaiban a rengeteg ötös és egy-két négyes mellett csak egy hármas éktelenkedett: magatartásból. Szóval Sárika nem volt éppen jó kislány. Az iskolában sem, de otthon sem. Szülei, az egyszerű, iskolázatlan parasztemberek nagyon szégyellték lányuk viselkedését. És persze megpróbálták "kinevelni" belőle. Persze nem úgy, ahogy azt a városi emberek elképzelik, szidással, jutalmazással, okos rábeszéléssel. Nem. A szülők csak azt tudták: ha a gyerek rossz, meg kell büntetni. És mint az egyszerű emberek általában, ők is csak egy módját ismerték a büntetésnek: a testi fenyítést. Amíg még Sárika alsó tagozatba járt a pici Tisza-menti falucska iskolájába, ahol egyetlen tanítónő egyetlen teremben oktatta mind a négy osztályt, a fenyítések sem voltak rettenetesek. A tanító néni nem írogatott be az ellenőrzőbe, csak ha összetalálkozott egy szülővel, szóban szidta vagy dicsérte a gyereket. És egy ekkora faluban szinte mindenki találkozik mindenkivel naponta-kétnaponta. Úgyhogy Sárika nagyon gyakran kapott anyai nyakleveseket vagy apai szoknyára verést esténként.
Ötödiktől aztán nagy változások következtek. Reggel hétkor megállt egy ócska busz a templom mellett, és negyed nyolckor elindult, hogy átvigye a felsősöket, köztük Sárikát is a szomszédos falu iskolájába. Ott már minden osztály külön teremben volt, hiszen hét településről jártak a 10-14 évesek ide tanulni. Ki jól, ki rosszul. Sárika jól. De itt is rossz kislány volt. És ezeket már nem a kedves tanító néni mondta el a boltban vagy az utcán, hanem a szigorú tanár urak írták be az ellenőrzőbe. És ettől kezdve a büntetések is komolyabbak voltak. Ahányszor volt valami rosszalló bejegyzés a kiskönyvben, és gyakran volt, Sárikának a konyhában előre kellett hajolni, felhajtani a szoknyáját (egy falusi lány még télen sem járhatott nadrágban! ), rátámaszkodni a hokedlire, és kapott a fenekére. Már nem kézzel, hanem a nagy lekvárkeverő fakanállal. Vagy mogyoróvesszővel. Esetleg az apja nadrágszíjával. És szinte mindig az apjától.
Sárika hatodik vége felé lett nagylány. És ettől kezdve érdekes dolog történt.