A+ A-

Az osztálytárs 1. rész

Összeszedtem a bátorságom, és megpróbálok még egy történetecskét összehozni, remélem ezt is "élvezetesnek" találjátok majd! :)
Az egész gimiben történt, mégpedig negyedikben. A suliban a nyelvórákra nem osztályszinten osztottak be minket, hanem egy-egy csoportba mind3 osztályból kerültek be emberek. Ez azért is jó volt, mert az évfolyam összetartóbb lett, és jobban megismerhettük egymást. Így figyeltem fel az előttem ülő évfolyamtársamra, Dávidra. A legfurcsább a dologban az, hogy úgy varázsolt el teljesen, hogy szinte csak a hátát láttam egész órán. Nah, de milyen hát volt az!!! Gyönyörű, izmos, széles válla volt, igazi deltás, de nem úgy, mint egy kigyúrt machó, nem felfújt izmai voltak, hanem egyszerűen ennyire szerencsés alkata. Suli elején atlétaszerű felsőt hordott, ami szabadon hagyták karjait. Kosarazott, és ez látszott is rajta. Teljesen kikészültem a látványától! De a hűvösebb idő érkeztével sem lett jobb a helyzet, mert a kedvence egy laza, kötött pulcsi volt, ami valami fantasztikusan adta ki az alakját, és az, hogy nem láthatom kidolgozott, gyönyörű karjait, csak jobban beindította a fantáziámat. Ilyenkor a figyelmem a nyakára terelődött.
Annyira kívántam, hogy egyszer végigcsókolgathassam, kiszívhassam azt a szép ívű nyakat. Megfigyeltem, hogy amikor gondolkozik az ujja hegyét a nyakához emeli, és ott néha végig is simítja. Ezek a mozdulatok teljesen felizgattak, nem tudtam rendesen figyelni, csak arra gondoltam, hogy bárcsak én simogathatnám őt! Mikor szóban felelt, és felállt előttem, azt sem tudtam, hová nézzek, hogy ne folyamatosan kívánatos, kicsi fenekét bámuljam. Nagyon féltem attól, hogy észreveszi valaki azt, hogy szó szerint bámulom őt. Persze Ő volt a lányok kedvence, és az ő kedvencei meg a lányok voltak. Talán pont ez a reménytelenség erősítette meg az érzéseimet. Még fiatal voltam, és bizonytalan, így viszont "biztonságos" távolból csodálhattam Őt anélkül, hogy egy szintén bizonytalan, viszont veszélyes kapcsolatot vállaltam volna egy velem "hasonló érdeklődési körű" sráccal. És én kitartóan csodáltam Őt.
Különösebben nem volt helyes, mégis volt valami tűz a mélybarna szemében, ami lángra lobbantott minden női (és férfi!) szívet. Este is csak Róla álmodoztam, és igaz, hogy az alkata fogott meg, mégis elsősorban a csókja után vágyakoztam. Bármit megtettem volna azért, hogy legalább egyszer, csak egyetlen egyszer megcsókolhassam. (Na jó, ha kívánhattam volna egyet, nem csak egy csókot kértem volna...)
December elején az egyik osztálytársam kitalálta, hogy szervez egy bulit, ahová meghívja az egész osztályt, és még néhány haverját más osztályokból is. Nem sok kedvem volt menni, de megtudtam, hogy Dávid is rajta van a meghívottak listáján, így már egyből másként gondoltam a bulira!!! :) Kicsit később érkeztem, mint a többiek, Dávid is ott volt már, és nagyban iszogatott a haverjaival. Éreztem, hogy valami nincs rendben.
Dávid nem volt az a lerészegedős fajta, mindig tiszteltem azért, hogy tudta, hogy hol a határ, és tartotta is magát hozzá. Egy osztálytársam felvilágosított, hogy most dobta ki a barátnője, akibe nagyon szerelmes volt. Első gondolatom az volt, h majd akkor én megvigasztalom. Bele is vörösödtem a gondolatba, mert én biztos, hogy nem alkoholt nyomtam volna bele, mint a haverjai...
Úgy döntöttem, hogy úgysem tudnék neki semmi okosat mondani, "sajnálni" meg csak nem megyek oda, annyira nem vagyunk jóban, meg nem is arra lett volna szüksége. Egy óra múlva láttam, hogy teljesen egyedül kimegy a wc-be. Kis tétovázás után követtem. A wc csésze előtt guggolt.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Próbálom eldönteni, hogy hányjak-e vagy sem. Lehet, hogy még nem ittam eleget hozzá.
Végül nem hányt, viszont eljött velem egy csendesebb helyre meginni egy kávét. Jobban lett, de kicsit még kótyagos volt.
- Miért segítesz nekem? - Féltem, hogy előbb-utóbb rákérdez, de kicsit korán és felkészületlenül ért a kérdés.
- Nem akarom, hogy bajod essen. Fontos vagy nekem... - csúszott ki a számon. Talán én is sokat ittam???
- Ezt hogy érted? Csak nem belém vagy esve? Pont ez hiányzott az életembe! Még egy homokos.
Meglepődve pillantottam rá. Ezt meg hogy értheti?
- Persze gondoltam. Mindig olyan furcsán néztél rám. De nehogy azt hidd buzikám, hogy kikezdhetsz velem. Annyira még nem vagyok részeg!
Ezen azért megsértődtem. Egyrészt azért, mert nem ezt vártam tőle, de igazából talán amiatt, mert tényleg ki akartam kezdeni vele, csak nem mertem bevallani magamnak. Azért mégis hazakísértem, nem szerettem volna, ha magára maradva valami hülyeséget csinál. Az ajtóban megállt.
- Hát, köszi. Bocs, hogy bunkó voltam, de a homikra kicsit most durci vagyok - teljesen kész volt
Nem nagyon értettem a dolgot, viszont iszonyatosan bántott az az elszólás. Féltem, hogy mindenkinek elmondja.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.81 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 11. 27. csütörtök 06:01
Egynek elmegy.
#2 TheRooli 2011. 11. 14. hétfő 19:17
folytatás?
#1 Törté-Net 2006. 12. 9. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?