Tengerpart, naplemente, giccs

– Nem baj, ha ide fekszem? – tette fel Edit a költői kérdést, s meglebbentetve a méretes fürdőlepedőjét leterítette az enyém mellé a tengerparti homokra. Némán figyeltem, ahogy gondosan eligazgatja a törülköző sarkait, kisimítva belőle a ráncokat, aztán amikor megelégedett az eredménnyel végighasalt rajta. Leengedtem a kezemben lévő könyvet, és oldalra fordulva néztem, ahogy elnyújtózva készül a horizonthoz közelítő nap utolsó, lágy sugarainak érintésére. Mikor elhelyezkedett, háta mögé nyúlt, kikapcsolta bikini-felsőjének csatját, és begyakorlott, szemérmes mozdulatsorral kibújt a pántjából. Szégyenlőssége, azt hiszem, a helyzetnek volt köszönhető, hiszen máskor a többi lánnyal együtt gond nélkül monokinizett a strandon.

– Sokat már nem fogsz barnulni – jegyeztem meg, mire felemelte fejét, és a lebukó nap felé nézett. Megvonta a vállát, és visszafeküdt.
– Napközben nem merek kifeküdni. – mondta – Pillanatok alatt leégek. Mit olvasol?
– Egy Merle regényt. Védett férfiak a címe.
– Nem olvastam. Jó?

Igenlően bólintottam.

– Miről szól?
– Kihal a férfiak nagy része, és...
– Jól kezdődik – szakított félbe nevetve Edit – Mindjárt egyszerűbb lenne az élet.

Aztán abbahagyta a nevetést, és egy kissé elkomorodva nézte a naplementét. Sejtettem, hogy a saját kapcsolatán mereng. Nándival a nyaralás eleje óta szinte megállás nélkül veszekedtek. Nem is lepett meg igazán, hogy nélküle jött le a partra.

Edit Istvánnak, az egyik legjobb barátomnak a húga volt, de vele és Nándival csak most találkoztam először. Tulajdonképpen nem tartoztak a baráti társaságunkhoz, de egyikünk az utolsó pillanatban mondta le az utat munkahelyi gondok miatt, így ok jöttek helyette. Végülis nem bántam meg, Editben egy okos, kedves, vidám természetű nőt ismerhettem meg, és nem mellesleg gyönyörűt is. Ami Nándit illeti, alapjában véve nem volt rossz gyerek, de valahogy mégsem tudott beilleszkedni közénk, mindig külön utakon járt, az esti beszélgetések közben jó nagyokat hallgatott, csak olykor-olykor folyt bele a társalgásba. És valahogy emiatt jelenléte nem gerjesztett bennünk kitörő szimpátiát.

Be kell vallanom, néha bizony némi elégtételt éreztem, Edit és Nándi haragos szóváltásait hallgatva.