A+ A-

Lia és én

Egy-két éve már olvasgatom az oldalon lévő történeteket, és csak irigykedem, hogy egyes embereknek milyen élményeik vannak/voltak, de ez most végre nálam is megvalósult, és mivel az itt olvasott történetekből is merítettem ötleteket, úgy gondoltam, hogy megosztom Veletek hogy hogyan sikerült a dolog a barátnőmmel...
Kezdeném a legelején, mert úgy kerek a történetem. Egy kollégiumban tanulok Tel-Avivban, most leszek egy héten belül végzős, de a story még tavaly év végen indult. (Előre is bocsánatot kérek az esetleges elírásokért, helyesírási hibákért, de elég régen nem írtam magyarul.)
Szokványosnak mondható hőség volt és mivel nem akartam, hogy olyan büdös legyek, mint egy rossz csöves, ezért aznap már másodjára fürödtem. Fürdés közben -mint általában- gondolkodtam, hogy mit kéne még ma tennem ahhoz, hogy viszonylag jónak mondhassam a napom. Sok ötlet után semmi említésre méltó nem jutott eszembe, pedig már törülköztem közben. Kimentem, felöltöztem és a megfelelő boxer keresése közben arra az elhatározásra jutottam, hogy egyelőre olvasok, amit meg is tettem. Olvasok, dohányzom, közben kopogtak. Gondoltam, hogy már megint valamelyik haver kér tőlem cigit, de kellemes meglepetés ért, ugyanis az egyik hölgyemény -a szomszéd szobából- guggolt a padlón viszonylag idegesen.
- Szia Dani! Mi újság?
- Szia Lia! Minden szép és jó, éppen olvasok. Minek köszönhetem a látogatást?
- A kulcsom a szobámban maradt, és közben ki lettem zárva...
- Ooo... Szegény- mondtam én egy kaján vigyorral a képemen-.
- Kéne a telefonod, hogy felhívjam a barátnőmet, hogy jöjjön és nyissa ki az ajtót.
- Peched van, nincs kimenő hívásom...
Káromkodott egy sort, utána beillegett az ajtón és lehuppant az ágyamra.
- Lopok egy szál cigit, ha nem baj...
- De, éppenséggel baj, mindenki tőlem kér, nem vagyok cigi-automata!
- Jó, akkor nem kell, szia!
Azzal felállt, kiment és becsapta az ajtót maga után. Én csak a fejemet csóváltam, közben arra gondoltam, hogy tuti menstruál azért ilyen ingerlékeny. Mindig ilyen, ha "havi baja" van.
Olvasgattam estig, aztán előkapartam némi pénzt, és kimentem a városba kávézni. Van egy aranyos kis kávézó, már két éve odajárok nap, mint nap. Jött a pincér, aki mellesleg volt koleszos társam és kérdezte, hogy a szokásosat kérem-e, mire bólintottam. Ki is hozta, aztán lehuppant, hogy dumáljunk az elmúlt 24 óráról, amit át kellett élnünk.
- Még hány érettségi van hátra?
- Kettő, de már nagyon unom! Inkább olvasgatok megállás nélkül, az segít.
- Nincs jobb elfoglaltságod -kérdezte-?
-Sajna nincs, különben is állandóan zavarnak.
- Ez már csak így van, ha koleszos az ember. Mindig jönnek-mennek.
- Jaja... Az utolsó "szemtelen" Lia volt, aki már megint kizáratta magát a szobából.
- Szokványos... Apropó Lia! Tíz perce itt volt, téged keresett.
- Hmmm... Mit akart?
-Nem mondta.
Beszélgettünk még erről-arról, de már nem igazán figyeltem, azon törtem a fejem, hogy minek keresett Lia... Legurítottam a maradék kávét, és mentem vissza a koleszba, mert el nem tudtam képzelni, mit akarhat... Ez nem vall rá, ilyet nem csinált soha, nem szokott fiúk után kérdezősködni. Visszaértem, és a mi épületünk előtt össze is ütköztünk a sarkon.
- Bocs - mondtam.
- Életben maradtam, semmi baj. Kerestelek, hol voltál?
- Kávéztam, miért kerestél?
- Mert lenne egy nagy kérésem. Kéne egy könyv a könyvtárból, de én már nem tudok kölcsönözni, mert lógok nekik két könyvvel is.
- Ok, gyere, megoldható probléma.
Kivettem neki a könyveket, aztán visszajöttünk. Felértünk az emeletre, és mentem a szobám felé, Lia utánam.
- Te meg hova jössz? A te szobád a 4-es, már kettővel elhagytuk.
- Nincs kulcsom, asszem bejövök hozzád.
- Tedd azt, de van kulcs a "nevelőnél". (Nem igazán nevelő, már viszonylag nagyok vagyunk, inkább csak ellenőrző embernek mondanám magyarul.)
- Csak éjféltől lesz itt, a szobatársnőm pedig elutazott, csak 3 nap múlva jön vissza.
- Ok, nekem tanulnom kell, úgyhogy lopkodj cigit és psssszt! Rendben?
- Eeeegen...
Tanulás közben néha-néha oldalra pillantottam, és nézegettem, ahogy hasal az ágyon és a lemenő nap éppen rásüt a hajára. Szép lány volt, mindene megvolt ami kellett. De ő már szinte barátom volt, sokszor együtt lógtunk meg egyes órákról és beszélgettünk hosszú órákat. Vajon ha a barátnőm lenne, milyen lenne? Elvégre nem volt senkije, nekem sem, így aztán miért is ne? Különben is tetszett nekem, leginkább akkor, amikor moslygott, mert akkor megjelent két pici gödröcske az arcán.
- Te meg mit stírölsz?
- Öööööö... Stíröltelek volna? Szerintem csak elbambultam és pont téged néztelek, semmi több... Esküszöm!
Még mielőtt belesültem volna a dologba, gyorsan "olvastam" a töri könyvet.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.07 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 04. 2. szombat 14:51
Holvan a másodikrész?
#6 listike 2013. 04. 8. hétfő 16:07
Jó lenne ha folytatnád. Nekem tetszik. 10pont.
#5 szanci 2006. 11. 11. szombat 16:11
túl rövid és túl kevés van benne. folytatást de izibe
#4 kebelbarát 2006. 11. 6. hétfő 21:46
Inkább ne folytasd, ez nagyon gyenge.
#3 Teknõsbika 2006. 11. 5. vasárnap 11:55
hali lektor!

csak így tovább, kerekítsed a sztoridat
üdv
Teknősbika
#2 laci bácsi 2006. 11. 5. vasárnap 05:42
Kedves Barátom!

Valóban érződik, hogy keveset használod a magyarnyelvet. Ez főként a finomabb értelmi eltéréseknél érhető tetten.

Nagyobb lélegzetű szövegeket is ollvass magyarul.
Visszaidézted a négy évtizedes emlékeimet!

#1 Törté-Net 2006. 11. 5. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?