A+ A-

Igazság a vonaton

Előszó: Sziasztok! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én unom a vonatozást... Immár hatodik éve teszem meg hetente kétszer a Miskolc- Debrecen útvonalat. Minden vasárnap Debrecenbe, majd minden pénteken haza Miskolcra. Mindemellett a csatlakozások sem igazán megoldottak, nem értem, hogy két ilyen nagyváros között miért nem tudják rendbe rakni a tömegközlekedést. Legalább is, ami a vonatokat illeti. Az út hossza, ha végig IC-vel mész kb. egy óra negyven perc, de ahhoz tényleg nagy mák kell, hogy ezt a napi egy lehetőséget kifogd. Ha pedig személy, vagy sima gyorsvonattal tudsz csak menni, akkor 2. 5 óránál gyorsabban nem úszod meg. Ha valaki rutinos vonatozó, az felkészül, vagy legalább is próbál felkészülni egy ilyen útra. Én is mindig viszek magammal többféle olvasnivalót, mp3 lejátszót, vagy bármit, amitől remélni tudom, hogy hamarabb eltelik a kényszervárakozás. Ám ezek az alkalmatosságok, valahogy mindig csak egy ideig kötnek le, az út nagy részét általában intenzíven végigunatkozom. Nos, egy ilyen unalmas zakatolás során született meg ez a történet...
Egy verőfényes vasárnap délután, barátnőmmel utaztam Miskolcról Debrecenbe. Ilyen szép, bár kissé már hűvös őszi nap ezer más dolgot is csinálhatna az ember, de sajnos vissza kellet utaznunk. Mindketten a debreceni egyetemen tanulunk, és kedden lesz egy zh, amiről bizony nem lehet ellógni. Mégis azért kellett vasárnap visszamennünk, mert még volt néhány dolog, amit az albérletünkkel kapcsolatban el kellett intéznünk. Mivel hétfő ünnepnap volt, reméltük, hogy nem lesznek sokan a vonaton. Kettőnkről annyit, hogy boldog párkapcsolatban élünk már négy éve, persze kisebb nézeteltérések előfordulnak, de hát kinél nem. Mindemellett tényleg komoly a kettőnk kapcsolata, sokan kérdezik is, hogy mikor fogunk összeházasodni. Jó tíz perce várakoztunk már az állmáson, mikor berobogott a vonat. Személyvonat volt ugyan, de szerencsére nem olyan bőrüléses, hanem a mostanában sokat látható -a régi első osztályú kocsik, mára másod osztályúvá lefokozott-
vászonüléses, párnás fajtája. Azt is örömmel konstatáltam, hogy nem termes, hanem fülkés, mivel azt valahogy jobban szeretem. Szinte teljesen üres volt az egész kocsi, így könnyen találtunk egy jó kis fülkét, ahol el is helyezkedtünk és vártuk, hogy elinduljon vonat. Tényleg bejött az elképzelésünk, hogy az ünnep miatt most kevesen lesznek, ez már a peronon való várakozás közben is nyilvánvalóvá vált. Barátnőm elég nyűgös volt, mivel tegnap este nem sokat aludt, valamiféle vírusos, lázzal és hasmenéssel járó kórság kínozta egész éjjel, így jóformán semmit nem aludt. Az ilyen vírusos nyavalyákban annyi jó azért mégis van, hogy általában nagyon gyors lefolyásúak, jól meghajtják az embert mindenhogy, de ha kiürültek a szervezetből, akkor a tünetek is gyorsan szűnnek. Vele is ez volt a helyzet, már semmi baja sem volt, csak a kimerültség és a fáradtság elnyomó hatását érezte. Mondta is, hogy ő most kihasználja ezt a kis időt, és végigalussza az utat. Még ilyen elgyötörten is olyan kedves bájos volt. Már csak néhány perc volt az indulásig, mikor nyílt a fülke ajtaja, és egy gyönyörű lány lépett be rajta.
-Van szabad hely?- kérdezte, ám elég nyilvánvaló volt a helyzet, hiszen a hat helyből csak kettő volt foglalt.
-Persze tessék! - válaszoltam, de le sem tudtam venni a szemem a róla. 170-175 cm magas lehetett, hátul kontyba fogott barna haja volt. Az átlagosnál nagyobb, kerek mellei hívogatóan feszítettek a mély dekoltázsú fehér rövid ujjú ingjében, melynek felső 1-2 gombja be sem volt kapcsolva. Mindezt csak tetézte apró miniszoknyája, és magas sarkú cipője. Barátnőm észrevette, hogy bámulom a csajt, és amúgy jelzésértékűen megbökte a combomat, majd egy összeráncolt szemöldökös pillantást vetett rám, amiből egyértelműen a "ne bámuld már annyira, még kiesik a szemed!" üzenetet olvastam ki. Viszont ő is igen csak végigmérte a lányt, amíg az a holmijait rendezgette. Természetes tekintet ez, amikor az azonos nemű felet végigmérik a csajok, amolyan viszonyításképp. Persze a barátnőm sem panaszkodhatott az alakjára, de ez a lány olyan volt, amilyeneket csak filmen, vagy férfimagazinok címlapján láthat az ember. Miután elrendezkedett, leült velem szemben, és elkezdett lapozgatni egy újságot. Mi egymás mellett a menetiránynak háttal ültünk, én az ablak mellett, közvetlenül mellettem, pedig a barátnőm, aki elővette a discmanjét és minimális hangerőn elkezdte hallgatni ENYA egyik altató albumát.
Végre elindult a vonat, és egy hosszú, közel három órás út állt előttünk. Ahogy ment a vonat, én csak bambán bámultam ki az ablakon, nézve az elsuhanó tájat, de pillantásom egyre csak vissza-visszatért erre a bombázóra. "Testi adottságai" ellenére nem keltett amolyan "picsás" benyomást, még ez a kihívó ruha is inkább elegánssá, komollyá tette. Biztosan sportol valamit, leginkább fitness-t vagy aerobic-ot tudnék elképzelni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.57 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 vakon53 2016. 03. 30. szerda 15:10
Tanúlságos esetvolt!
#7 papi 2013. 12. 23. hétfő 20:31
Nagyon jó
#6 aJani 2006. 11. 2. csütörtök 08:40
Őrülten jó! Folytatást!
#5 x 2006. 10. 22. vasárnap 08:11
Feltétlen folytasd! Ezt a történetet is és általában az írást is!
#4 lili 2006. 10. 18. szerda 20:28
fuuu...hat tanulsagos mese....
#3 AA 2006. 10. 18. szerda 15:25
Szerintem király! folytasd
#2 D 2006. 10. 18. szerda 12:15
már csak folytatni kell :)
#1 Törté-Net 2006. 10. 18. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?