Igazság a vonaton

Szavazás átlaga: 7.42 pont (38 szavazat)
Megjelenés: 2006. október 18.
Hossz: 46 004 karakter
Elolvasva: 3 701 alkalommal
Előszó: Sziasztok! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én unom a vonatozást... Immár hatodik éve teszem meg hetente kétszer a Miskolc – Debrecen útvonalat. Minden vasárnap Debrecenbe, majd minden pénteken haza Miskolcra. Mindemellett a csatlakozások sem igazán megoldottak, nem értem, hogy két ilyen nagyváros között miért nem tudják rendbe rakni a tömegközlekedést. Legalább is, ami a vonatokat illeti. Az út hossza, ha végig IC-vel mész kb. egy óra negyven perc, de ahhoz tényleg nagy mák kell, hogy ezt a napi egy lehetőséget kifogd. Ha pedig személy, vagy sima gyorsvonattal tudsz csak menni, akkor 2. 5 óránál gyorsabban nem úszod meg. Ha valaki rutinos vonatozó, az felkészül, vagy legalább is próbál felkészülni egy ilyen útra. Én is mindig viszek magammal többféle olvasnivalót, mp3 lejátszót, vagy bármit, amitől remélni tudom, hogy hamarabb eltelik a kényszervárakozás. Ám ezek az alkalmatosságok, valahogy mindig csak egy ideig kötnek le, az út nagy részét általában intenzíven végigunatkozom. Nos, egy ilyen unalmas zakatolás során született meg ez a történet...
Egy verőfényes vasárnap délután, barátnőmmel utaztam Miskolcról Debrecenbe. Ilyen szép, bár kissé már hűvös őszi nap ezer más dolgot is csinálhatna az ember, de sajnos vissza kellet utaznunk. Mindketten a debreceni egyetemen tanulunk, és kedden lesz egy zh, amiről bizony nem lehet ellógni. Mégis azért kellett vasárnap visszamennünk, mert még volt néhány dolog, amit az albérletünkkel kapcsolatban el kellett intéznünk. Mivel hétfő ünnepnap volt, reméltük, hogy nem lesznek sokan a vonaton. Kettőnkről annyit, hogy boldog párkapcsolatban élünk már négy éve, persze kisebb nézeteltérések előfordulnak, de hát kinél nem. Mindemellett tényleg komoly a kettőnk kapcsolata, sokan kérdezik is, hogy mikor fogunk összeházasodni. Jó tíz perce várakoztunk már az állmáson, mikor berobogott a vonat. Személyvonat volt ugyan, de szerencsére nem olyan bőrüléses, hanem a mostanában sokat látható – a régi első osztályú kocsik, mára másod osztályúvá lefokozott-
vászonüléses, párnás fajtája. Azt is örömmel konstatáltam, hogy nem termes, hanem fülkés, mivel azt valahogy jobban szeretem. Szinte teljesen üres volt az egész kocsi, így könnyen találtunk egy jó kis fülkét, ahol el is helyezkedtünk és vártuk, hogy elinduljon vonat.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 21 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.42 pont (38 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. február 2. 15:21
#10
Aranyos szukák .
1
a
angel234
2020. október 18. 02:07
#9
Jó történet,tetszett.
1
vakon53
2016. március 30. 15:10
#8
Tanúlságos esetvolt!
1
p
papi
2013. december 23. 20:31
#7
Nagyon jó
1
aJani
2006. november 2. 08:40
#6
Őrülten jó! Folytatást!
1
x
2006. október 22. 08:11
#5
Feltétlen folytasd! Ezt a történetet is és általában az írást is!
1
lili
2006. október 18. 20:28
#4
fuuu...hat tanulsagos mese....
1
AA
2006. október 18. 15:25
#3
Szerintem király! folytasd
1
D
2006. október 18. 12:15
#2
már csak folytatni kell :)
1
T
Törté-Net
2006. október 18. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1