A+ A-

A programozó 1. rész

Ez a történet kb 1,5 évvel ezelott történt. Programozóként dolgoztam egy budapesti informatikai cégnél. Nem volt nagy a cég, volt egy ügyvezeto igazgató, o 25 éves körüli lehetett, magas, barna szemu, fekete hajú, elegáns megjelenésu férfi volt. Igaz, nekem nem nagyon tetszett, különben is a lányokat szerette, de néha akaratlanul is elfantáziálgattam róla munka közben! És nem helyett!! :)
Köszönettel tartozom neki, amiért felvett a céghez, bár nem volt diplomám (csak egy felsofokú programozói bizonyítványom), de ot ez hál istennek nem érdekelte.
Aztán voltam én, mint programozó, 20 éves, volt még két idosebb, 30 év körüli NO(!), mint programozó, és két fiatal férfi, ok voltak a programtervezok. Az egyik 26 éves volt, magas, világosbarna hajú, jólöltözött, o általában csak a 2 novel foglalkozott, én a másik programtervezo "alá" voltam beosztva. O, Sanyi, 24 éves volt, fekete hajú, kék szemu srác. Jól elvoltam a munkámmal, napközben nem zavart senki, reggel megtudtam, hogy mi lesz a meló, vagy az elozo napi melót folytattam vagy konzultáltam a programtervezommel, ha valamit nem értettem. Néha direkt nem értettem valamit, csak azért, hogy beszélhessek vele. :)
Aztán késobb róla is megtudtam, hogy a noket kedveli, akkor már nem nyomultam annyira, viszont néha sajnáltam, mert általában nekem mesélte el a csaj-ügyeit meg a szakításuk legapróbb részleteit. Aztán mindig kérdezte, hogy én mit tennék az o helyébe, aztán mindig kitaláltam valami hihetot. Nemhogy nem
érdekeltek a nok, egyszeruen nem léteztek számomra, persze azért kedves voltam velük mindig, nehogy valami számítógépagyú bunkónak tartsanak. És elég jóképu is voltam ahhoz, hogy rendesen vonzzam oket sajnos. Persze csak a legrondábbakat vonzottam, de azért elofordult egy-két kivétel is. Fiú-ügyem se sok volt, mindössze egy. Igazából nem szerettem azt a srácot, Petit, akivel "jártam" csak simán tetszett és jó volt vele lenni, meg aztán barátnoje is volt és a fiúk is érdekelték. Sima haverok voltunk, de néha azért kicsit több volt köztünk, mint haverság. 19 éves volt, egyetemista, szoke hajú, kék szemu, magas, vékony, és irtó rendes.
Hál istennek nem volt szexorült típus, anált is csak egyszer próbáltuk ki, de az is elég volt a részemrol, maradtunk az orálnál, amit mindketten nagyon élveztünk :))
Volt egy budapesti kis lakásom, amire gondolom életem végéig fizetni fogom a kölcsönöket, és amirol a szüleim nem tudtak, oda szoktunk néha elmenni Petivel egy kis "kikapcsolódásra" :)
Persze a szüleim arról se tudtak, hogy "más" vagyok, de jobb is így. Peti barátnoje nem sejtett semmit. Már hetek óta "jártunk", de még mindig nem tudta a csaj. Peti mindig kitalált valami hihetot, néha tolem kért segítséget, hogy mit hazudjon. Néha meg én se tudtam mit kitalálni, hiszen nekem is ki kellett találnom valamit, hogy mit mondok otthon, ha valamelyik nap nem megyek haza.
Egyik nap bementem a melóhelyemre szokás szerint, Sanyi nem volt sehol és a mobilján se lehetett elérni. Pedig sürgos lett volna a dolog, mert egyik projekttel kapcsolatban meg akartam kérdezni tole valami fontosat. Kicsit mérges is voltam magamra, hogy mért nem elozo nap hívtam fel, este még össze
is tudtam volna hozni a projekt részt fejben, hogy aztán másnap csak le kelljen írnom.
Na, mindegy - gondoltam, ha nincs Sanyi, akkor nincs és kihagytam azt a részt.
Kb 9 óra, fél 10 fele megjelent Sanyi, úgy nézett ki, mint akin átment egy úthenger.
- Hé, haver - szóltam neki oda - itt mi 8-kor kezdünk el gályázni, csak úgy megsúgom.
- Kabbe! - szólt oda dühösen.
Köpni, nyelni nem tudtam. Nem értettem mi történhetett a mi mindig vidám, jókedvű Sanyinkkal. Nem is szóltam hozzá aznap délelott, viszont amikor le kellett ugranom néhány emelettel lejjebb és megkért, akkor hoztam neki kávét.
Aztán délután, munkaido befejezése elott írt nekem egy levelet számítógépen keresztül:
"- Bocs, hogy olyan ingerült voltam reggel, sajnos megint átvert a legutóbbi barátnom..."
"- Semmi baj " - írtam neki vissza " - én voltam a hülye a beszólásommal"
Aztán odajött az asztalomhoz és részletesen beszámolt mindenrol. Kiderült, hogy a csaj már hónapok óta megcsalta, aztán dobta szegényt.
- Te mit csinálnál az én helyembe? - kérdezte tolem.
Hát mi a fenét mondhattam erre. Kénytelen voltam kitalálni valamit:
- Nem is tudom... én valahogy úgy választom ki a partneremet, hogy ne csalódjak benne nagyot, ha elhagy.
Épp arra gondoltam, mi lenne ha Peti egyik nap közölné, hogy vége. Végül is nem nagyon szomorkodnék, mert nem vagyok bele szerelmes, épp ezért nem is vagyok féltékeny ha a barátnojével látom. Hidegen hagy. De azért szeretek vele lenni. Persze már találkoztam olyan sráccal, akibe teljesen belezuhantam, folyton csak rá gondoltam, írtó szar volt, viszont nem jöttem be a srácnak... :-(
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.59 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 genius33 2013. 03. 23. szombat 09:46
Egész jó smile
#1 Törté-Net 2006. 10. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?