A+ A-

Koleszos napjaim 5. rész

Már csak 1 hónap volt hátra a suliból, de még így is kínszenvedés volt minden nap látnom Szabit. Egyedül Ádám volt az, akivel erről beszélni tudtam, és úgy vettem észre, hogy ezek a pár perces beszélgetések neki is számítanak egy kicsit. Elvégre csak én tudtam arról a suliban, hogy ki is valójában, egyedül előttem nem kellett titkolóznia.
Amennyire gyűlöltük egymást, olyan jóba lettünk, és ehhez elég volt egy hajnalig tartó őszinte beszélgetés. Ugyan megbeszéltük, hogy csak és kizárólag barátok leszünk, és kerüljük a fizikai kapcsolatot, mégis nagyon kívántam őt. A véleményem teljesen megváltozott róla: nem egy nyálas srácot láttam benne, hanem egy helyes, jó (értsd: TÖKÉLETES!) alakú, vonzó fiút. Ám komolyabb érzelmeket nem ébresztett bennem. Egyrészt ő lett a legjobb haverom, másrészt kívántam, de nem volt meg az az érzés, amit annak idején Szabolcs váltott ki belőlem, és akkor ez jó is volt úgy.
Kicsit azért zavart a dolog, mármint hogy egyre többet fantáziálgattam Ádámról. Főleg, mikor észrevettem, hogy sokszor néz engem, zuhanyzás közben is. Mégis, mikor esténként megkérdezte, hogy megyek-e vele, nem mondtam ellent. Reménykedtem, hogy egyszer elkap végre, de kezdeményezni nem mertem, hiszen megállapodtunk, hogy nincs szex! Pedig mennyire vágytam rá! Csak arra az alkalomra tudtam gondolni, mikor a zuhanyzóban a magáévá tett. A farka egyszerűen elvarázsolt, emlékszem, akkor nem akartam a számba venni, utóbb meg bármit megtettem volna, csak még egyszer had szopogassam azt a gyönyör rudat!
Ezzel a vacakolással eltelt két kínzóan lassú hét, mikor Ádám egyik délután, mikor mentünk a koleszba, közölte, hogy azóta az este óta, mikor megcsókolt, sokat gondol rám, és bánja, hogy akkor nem történt több. Vigyorogtam, mint a vadalma, és mondtam, hogy ezzel én is így vagyok! Mikor hazaértünk, kulcsra zártuk az ajtót, és egymásnak estünk. Fantasztikusat szeretkeztünk, de hiányzott a megmagyarázhatatlan érzés, amit akkor éltem át, mikor Szabival voltam. Ráadásul Ádám is végig Rá gondolt, ebben mai napig biztos vagyok. Megint megfogadtuk, hogy ez volt az utolsó, ám másnap mégis egymás karjai között kötöttünk ki. Az utolsó héten már minden nap együtt voltunk, de ez még mindig csak szex volt.
Azt gondoltam, hogy nyáron úgyis minden megváltozik, majd mindketten találunk valakit, akiben végre nem Szabit keressük. Butaság lett volna együtt maradnunk: azt hittük, hogy azzal, hogy lefekszünk egymással, kicsit kapunk Belőle, de ez csak ostoba fantáziálgatás volt.
Nyár elején iszonyatosan szenvedtem. Addig a tanulás lekötött, de hirtelen rám szakadt szabadság teret engedett olyan gondolatoknak, amik addig eszembe sem jutottak. A suliban sosem volt probléma, hogy anyámék rájönnek a dologra, de otthon azt sem tudtam, hol keressek partnert. Gyűlöltem, hogy titkolóznom kell a haverjaim és a szüleim előtt, és utáltam, hogy nincs senkim. Nagyon hiányzott Szabi, akit még mindig nem tudtam elfelejteni, és Ádám is, aki biztonságot adott, és megértett engem. Nyár közepére odáig jutottam, hogy egy érintésért bármit megadtam volna. Mintha Ádám megérezte volna, hogy mire vágyom, felhívott telefonon, és meghívott hozzájuk két teljes hétre! Anyuéknak meséltem Ádámról (persze nem mindent) így nyugodt szívvel engedtek el hozzá. Ha tudták volna, hogy mik fogna ott történni! :)))) Mikor leszálltam a vonatról, már ott várt a pályaudvaron. Kis híján ott helyben lesmároltam, annyira örültem neki, és annyira hálás voltam, hogy kimenekített otthonról, a gyötrő gondolatokból és az önutálatból.
Végre felszabadult voltam, az egész nap a miénk volt: strandra mentünk, esténként buliztunk, a szülei tudtak róla, így hazudnunk sem kellett. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen szülők is léteznek: nagyon kedvesek voltak! Belegondoltam, hogy az én őseim mit tennének, ha hazaállítanék egy sráccal...
Mikor hazamentem, akkor is tartottuk a kapcsolatot, és mikor szeptemberben újra megpillantottam, végre éreztem valami többet is. Ez még mindig nem volt az a lángoló szerelem, amit Szabi iránt éreztem, de már szükségem volt rá, és ő is ragaszkodott hozzám. Jó időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy felfogjam, hogy köztünk sosem fog megtörténni az, ami Szabolcs és köztem. Szabolcsba elsőre beleszerettem, az egész olyan gyorsan történt, lángolt ugyan, de meg is égettem magam! Ádámba lassan, fokozatosan szerettem bele, és bár nem volt olyan heves, nem dobogtatta meg úgy a szívem, mégis éreztem, hogy erre vártam: egy nyugodt, boldog kapcsolatra. Lehet, hogy nektek furcsa, hogy fiatal kölyökként nem akartam mindent kipróbálni, és lehetőleg minél több sráccal, de akkor, azután a csalódás után nem vágytam ilyesmire. Nem akartam, hogy még több srác kihasználjon.
Abban sokáig nem voltam biztos, hogy Ádám viszonozza-e majd az érzéseimet, féltem attól, hogy neki csupán "búfelejtőnek" kellek. Nem mertem szerelmet vallani neki, rettegtem attól, hogy szakítana velem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.3 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 11. 20. csütörtök 08:59
Ez gyenge.
#2 iklo 2007. 01. 22. hétfő 14:08
Én az egész történetre adnék 9 pontot, plusz még valamit...
#1 Törté-Net 2006. 09. 21. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?