A+ A-

A változatosság gyönyöre

Fáradtan dobtam félre a könyvet. Elég volt mára. Kezdtem úgy érezni, mintha az agyam egy vízzel telített szivacs volna; egy újabb csepp már csak akkor fér el benne, ha egy kifolyik alul. Mintha minden egyes sor olvasásával távolabb kerültem volna a végső céltól, hogy betéve ismerjem a Java nyelv rejtelmeit. Magamban szitkozódtam, ahogy a könyv címlapjára pillantottam: Programozás könnyedén. Méghogy könnyedén. A pillanatot is elátkoztam, amikor nagy reményekkel beleugrottam egy második diploma megszerzésébe, mondván, milyen jól fog mutatni majd a szakmai önéletrajzomban. Baromság. A kutyát sem érdekli, hány diplomád van, ha nem tudod jól eladni magad. Azt pedig nem tanítják egyetlen főiskolán sem.
Elbattyogtam a hűtőszekrényig, és kivettem egy sört. Hatot vettem, ma estére elég lesz. Az alumínium doboz oldalán apró cseppekben gyöngyözött a lecsapódott pára. Holnap vizsga, gondoltam magamban, de hamar arra a meggyőződésre jutottam, hogy már vajmi kevéssé érdekel az egész. Pedig ez az utolsó vizsgám. Na meg az államvizsga, de az már gyerekjáték lesz ehhez képest. A sörösdoboz halk szisszenéssel nyílt ki. Pont jó a hőmérséklete.
Leültem a notebook elé, és bezártam a programszerkesztőt. Soha a büdös életben nem fogok programozni. Ez egészen biztos. Mi a fenének ez az egész? Mindig azzal győzködtem magam, hogy azzal kevesebb nem leszek, amit megtanulok. De ezzel azt hiszem több sem. Start menü, Media Player. Alice Cooper hangzik fel a hangszórókból. Poison. Jó szám, most pont ez kell. Meggyújtok egy cigit, és belehúzok a kitöltött sörbe. Le sem teszem a korsót, már újra töltök. Túl sokat dohányzom, gondoltam, miközben az éppen elnyomott helyett egy új szálat húzok elő. Csak egyszer tudnék erről leszokni. Majd egyszer.
Nem is emlékszem a második és a harmadik sört mikor nyitottam meg. Már a negyedik állt előttem az asztalon, és már az is majdnem üres volt. Tévét nézni végképp nem volt kedvem. Inkább ültem, hallgattam a zenét, és ittam. Mint ökör, magamban. De muszáj volt eljönnöm hazulról. Pénteken vizsga, a gyerek pedig otthon van. Beteg szegény. Muszáj volt eljönnöm. Úgysem hagyna tanulni. De akkor, hogy aznapra befejeztem, nagyon hiányzott. És Vera is. Fölkeltem a kanapéról, és megragadtam a telefont. Rövid hívás volt, egy két éves kislánnyal még nem lehet hosszasan elbeszélgetni, de akkor is hallani akartam a hangját. Verával pedig már nyolc éve együtt vagyunk; három nap egymás nélkül nem a világvége.
Hallgattam tovább a zenét, gondolataim össze-vissza kavarogtak a fejemben, nem is kicsit az elfogyasztott alkohol hatására. Újabb cigaretta, már nem is gondoltam vele, hogy le kellene szoknom. "Beletörődtem, ez fog a sírba vinni. Ha ilyen ütemben folytatom, nem is túl sokára. Azt hiszem, kezdek belemerülni a semmittevés depressziójába. Talán tanulnom kellene még. Nem, ennyi sör után kizárt, hogy képes lennék bármit is felfogni az anyagból."
Kinéztem a nyaraló ablakán, egyre sötétedett, az eső pedig, úgy tűnt, aznapra már nem akar alábbhagyni, így lemondtam arról a kósza tervemről is, hogy sétálok egyet a Balaton partján. Pedig milyen régen nem voltam már lent, és milyen kellemes emlékeket ébrszt bennem még sok év távolságából is. És minden szép élmény egy-egy szép lányhoz kötődik. Különös dolog öregedni. Az ember azt gondolná, harminc évesen majd mennyivel bölcsebb lesz, hogy majd máshogy látja a dolgokat, mint húsz évesen, hogy teljesen más lesz minden. Pedig csak az emlékek száma tornyosul egyre.
Valaki járkál az utcán, konstatáltam unottan. Nem tudtam kitalálni, mi dolga lehet errefelé, hiszen ez zsákutca, de sokáig nem is törtem rajta magam. Újabb cigi. Az ablakon keresztül egy másik alakot is megjelent. Kontúrjaik az egyre sűrűsödő homályba vesztek, de annyit ki tudtam venni, hogy nagy hátizsákokat cipelnek. Törékeny formájuk arra utalt, hogy két lány lehet az. AC/DC Thunder. Visszafordultam a sörömhöz, és becsukott szemmel élveztem az együttes énekesének reszelős hangját, a gitár elnyújtott vonyítását, a dobok szívet pezsdítő ritmusát.
Megriadva pillantottam fel; valaki megkopogtatta a terasz felőli ajtót. Valóban két lány, hallottam, ahogyan halkan beszélnek. Ők nem láthattak engem, mert nem kapcsoltam villanyt, kint viszont még a szürkületben kivehetők voltak az alakok. Guns'n'Roses Knockin' on Heavens Door. Nem akaródzott ajtót nyitni, azt reméltem, nem vesznek észre, de gyorsan rájöttem, hogy a vékony üvegajtón keresztül biztosan meghallották a zenét. Ahogy villanyt gyújtottam, láthatatlanná váltak számomra, csak a saját tükörképemet láttam, ahogy az ajtó felé közelítek.
- Jó estét kívánok - szólt az ajtóhoz közelebb álló húsz éves forma lány. Mégis meg kellett volna borotválkoznom, futott át az agyamon ironikusan, ahogy belegondoltam, hogy egy alig hét-nyolc évvel fiatalabb nő lemagáz.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.17 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 listike 2014. 05. 4. vasárnap 05:54
Nagyon jó volt.
#7 A57L 2013. 09. 22. vasárnap 03:59
Nem rossz.
#6 papi 2013. 04. 26. péntek 05:48
Ilyen álmaim nekem is szoktak lenni, sajnos mindig a legjobb résznél felébredek.
#5 ppali 2009. 02. 27. péntek 18:06
Eszméletlenül jóóó!!!
#4 Ubesz 2006. 09. 7. csütörtök 01:14
Na ez tényleg remekre sikerült! Az egészet fülig érő vigyorral olvastam végig :) Még sok ilyet! 10 p
#3 valaki 2006. 08. 31. csütörtök 18:21
Hú, ez jó lett.
#2 zero 2006. 08. 31. csütörtök 18:13
Szerintem ez az edigi legjobb történeted, gratulálok!
#1 Törté-Net 2006. 08. 31. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?