Piercing

Határozottan kellemes hangulatban ébredtem arra, hogy az ablakon keresztül betűz a ragyogó napsütés. Még nem nyitottam ki teljesen a szemem, csak néha-néha pislantottam egyet, hogy lássam valóban eljött az első nyári nap. Az apró énekes madarak játékos csivitelése a kertben, megerősített. Oldalra néztem, a digitális óra számlapja alig látszott a beszűrődő erős fényben. Fél tíz van.

Hirtelen eszembe jutott az előző éjszaka. Csak egy sima kis italozásnak indult egy rég nem látott haverral. Aztán addig beszélgettünk, míg be nem zárt a kocsma, és végül egy zenés helyen kötöttünk ki. Ahogy eddig eljutottam gondolataimban, rögtön arra is rá kellett ébrednem, hogy legalább tíz megittam az este. Ahogy az álmosság távozott fejemből, helyét egyre inkább kezdte átvenni a másnaposság. A gyönyörű idő miatt érzett örömem mintha elpárolgott volna. Kihúztam a fiókomat és hosszas, elkeseredett keresgélés után egy fájdalomcsillapítót vettem elő. Víz nélkül nyeltem le. Visszahanyatlottam a párnámra, és csukott szemmel vártam, hogy elkezdjen hatni.

Úgyis szükségem volt kicsit összeszedni a gondolataimat, hogy visszaemlékezzek a tegnap minden történésére. Azt hiszem, a Klubban már csak egy ittam, de talán annyit sem kellett volna. Azt viszont sehogy sem tudtam felidézni, mikor kezdtem el táncolni, és hogyan csapódtam hozzá a lányhoz. Fekete, vállig érő haja volt, és egy piercingje az alsó ajka alatt. Próbáltam magam elé képzelni az arcát, de nem sikerült, csak töredékekben emlékeztem rá. Igen, a szeme gyönyörű volt és igéző. És talán barna. Jó alakja volt, ezt viszont határozottan tudtam; majd minden porcikáját végigsimogattam. Persze csak az illendőség határáig, legalábbis remélem.

Ó, mi a fenének kellett annyit innom? Még a nevét sem tudom, bár lehet, hogy azt nem is mondta. Tényleg, tulajdonképpen nem is beszélgettünk. Pedig elég erotikus táncot lejtettünk. Ez biztos. Emlékszem még az irigykedő fiatal srácok arcára, akik a parkett szélén álltak, és csak figyelték azt a pár lányt, aki lent volt, de odamenni nem volt bátorságuk. "Erre jön ez a tajt- hapsi, aki úgy táncol, mintha kirúgták volna mellőle a járókeretét, és minden teketória nélkül lecsap az egyikre. " Azt hiszem valami ilyesmit is kiolvastam a tekintetükből. Persze nem érdekelt. Valójában semmi sem érdekelt, csak a zene. Na és a lány, akit talán nem is látok többet.