A+ A-

Szaxofon és oboa

Budapest egyik eldugott hangszerboltjában, az Ezredes utcában éppen péntek volt. Két fiatal lány - Kati és Tündi - dolgozott itt, és nagyon elegük volt már a hétből. Reggel kilenctől este hatig kellett itt punnyadniuk, és kiszolgálni a vevőket, akikből jobb napokon sem jött több két tucatnál. Az időt javarészt Blikk, Sztori és Best magazin olvasással töltötték, vagy sminkelték magukat. Néha kimentek rágyújtani, vagy belopództak a WC - be masztizni. Ez utóbbira nem is a testi vágy vitte rá őket, hanem az unalom. Egyszerűen úgy gondolták, semmi mást nem lehet itt csinálni.
A hangszerbolti eladóskodás persze, elviekben legalábbis, mégiscsak magasabb rendű szolgáltatói tevékenység annál, hogy ilyen buta picsákra lehetne bízni, de Kati a tulaj lánya volt, és apuci úgy vélte, jó helye van itt. Talán arra gondolt, a rendszeres munka segít megállítani gyermekét a züllés útján, amin szemlátomás megindult.
Kati viszont egyből beajánlotta barátnőjét maga mellé, és addig nyúzta vele apját, amíg az kényszeredetten rábólintott, hogy rátegye cégének bérlistájára.
Akárhogy is, ezen a pénteken délután egy órakor Kati kiment rágyújtani a bolt elé. Az égre pillantott: nagy felhők gyülekeztek. A levegő párától volt terhes. Tisztán hallatszott a Hűvösvölgy felé robogó villamos hangja.
Kati leszívta a füstöt. Csinos lány volt, barna, nagyon formás popsival. Az a fajta, amit ha meglát egy férfi, először arra gondol: de jó volna kinyalni. A dugás csak utána következne.
A másik lány, Tündi viszont fekete volt, és az ő segge a következő gondolatot ültette el a férfiakban: "Úristen, de beakasztanék neki itt helyben. Hátulról. "
Különbözőek voltak tehát, de egyformán utálták a munkájukat.
Kati, miután pofátlanul az utcára hajította a csikket, visszasétált a boltba. Nagyot sóhajtott, amikor arra gondolt, még öt órát kell itt kihúznia, mielőtt hazamenne, és lelépne a diszkóba felszedni valami jó pasit, akivel kefélhet napfelkeltéig.
Tündi fejében hasonló gondolatok jártak.
Eseménytelenül telt a következő tíz perc, és a lányok már egymástól függetlenül azt fontolgatták, hogy kiosonnak masztizni egyet, amikor csilingelni kezdett a bejárat feletti csengő, és belépett egy kuncsaft.
Magas volt, vállas, izmos és kopasz. Jól szabott öltönyt viselt. Nyakában aranylánc fityegett. Szemei tompán csillogtak, mint obszidiánok.
Aztán megszólalt, ellentmondást nem tűrően:
- Kérek egy kibaszott szaxofont.
A lányok ajak kis piros O - ra nyílt.
- Hogy tetszik mondani?
- Úgy tetszem mondani, hogy kérek egy kibaszott szaxofont. De gyorsan.
- Ő... - Kati zavarban volt. - De pontosan milyet? Tenor? Alt? Bariton vagy...
- Bébi, magasról leszarom milyen, de lökj már ide egy szaxofont. Sietek.
Kati elfintorodott és elfordult. Világosan kimutatta, undorítja őt a férfi modora. Ezzel Tündi is így volt, de hát az üzlet az üzlet. Végül a fekete hajú lány lekapott egyet a polcra kitett hangszerek közül, és a pultra tette. Egy Yamaha tenorszaxofon volt.
- Megfelel? - kérdezte a lány, kissé éles hangon. Biztos volt benne, hogy ez valami kandikamerás átverés, és a vevő mindjárt elröhögi magát. Ehelyett az megszólalt:
- Fáintos lesz, bébi.
A férfi benyúlt a zsebébe, és előhúzott egy vastag köteg húszezrest.
- Mennyi lesz?
Tündi kolleginájára nézett, látta, az ő pupillája is kitágul. Arra véletlenül sem gondoltak, hogy tahó kuncsaftjuk fizetni is képes lesz.
- Ő... Négyszázötvenezer. Csekkel fizet, vagy...
- Hé, bébi vak vagy? Szerinted mi van a kezemben, zsebkendő? Készpénzzel.
- Oké - nyögte ki Tünde, és lebonyolította a tranzakciót.
- Kösz lányok - mondta végül a férfi, hóna alá csapta a szaxofont, és távozott.
****
- Képzeld Ági, a pasas 450 rongyot dobott ki arra a szaxira! Érted, besétál, és azt mondja, kérek egy...
-... kibaszott szaxofont, tudom. Most meséled el harmadszor.
- Ja bocs. Hohoho... - vihog Kati, aki eléggé be van már spurizva.
Este van, és egy zuglói diszkóban ül a barátnőjével. Néha táncol is, és hagyja, hogy a fiúk olyankor megfogdossák. Ám most valahogy nem is érdekli, mi történik. Az esze folyton a férfin jár, aki délután betoppant az üzletbe. A visszataszító modorára gondol. Az obszidián szemeire. Az izmos a testére.
A temérdek pénzére.
Barátnője, Ági, egy vakoltarcú panelangyal, felböfög egy mondatot, megszakítva ezzel Tündi mélyenszántó tudatfolyamait:
- Te lefeküdté má' Karcsival?
- Á, nem. Az egy tahó. És kamus. Már fél éve mondja, hogy megveszi azt a új négyes Golfot, tudd, amilyen a Zolinak van, és...
- Én viszont igen. A múlt szombaton. Nem rossz!
Tündi felsikkant és arca elé kapja a kezét.
- Júj! Nem moondoood...
Két órával később Tündi mérsékelt kielégülést él át Karcsival annak Szamarájában, a disco előtti parkolóban. A lány a gyönyör csúcsán azt veszi észre, hogy ismét a szaxofonos pasira gondol.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.65 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2013. 08. 4. vasárnap 17:10
Egész jó
#3 genius33 2013. 02. 16. szombat 07:01
Nem rossz. smile
#2 gabo 2006. 07. 23. vasárnap 16:57
A lgejobb az epilogus! Imádom amikor a szerző hozzáteszi, hogy nincs konklúzió és egyébként is az egész olvasás felesleges időpocsékolás volt, inkább ment volna el az ember meginni egy italt vagy keresni egy jó erős kötelet! :-)
#1 Törté-Net 2006. 07. 20. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?