Szaxofon és oboa

Budapest egyik eldugott hangszerboltjában, az Ezredes utcában éppen péntek volt. Két fiatal lány – Kati és Tündi – dolgozott itt, és nagyon elegük volt már a hétből. Reggel kilenctől este hatig kellett itt punnyadniuk, és kiszolgálni a vevőket, akikből jobb napokon sem jött több két tucatnál. Az időt javarészt Blikk, Sztori és Best magazin olvasással töltötték, vagy sminkelték magukat. Néha kimentek rágyújtani, vagy belopództak a WC – be masztizni. Ez utóbbira nem is a testi vágy vitte rá őket, hanem az unalom. Egyszerűen úgy gondolták, semmi mást nem lehet itt csinálni.
A hangszerbolti eladóskodás persze, elviekben legalábbis, mégiscsak magasabb rendű szolgáltatói tevékenység annál, hogy ilyen buta picsákra lehetne bízni, de Kati a tulaj lánya volt, és apuci úgy vélte, jó helye van itt. Talán arra gondolt, a rendszeres munka segít megállítani a züllés útján, amin szemlátomás megindult.
Kati viszont egyből beajánlotta barátnőjét maga mellé, és addig nyúzta vele apját, amíg az kényszeredetten rábólintott, hogy rátegye cégének bérlistájára.

Akárhogy is, ezen a pénteken délután egy órakor Kati kiment rágyújtani a bolt elé. Az égre pillantott: nagy felhők gyülekeztek. A levegő párától volt terhes. Tisztán hallatszott a Hűvösvölgy felé robogó villamos hangja.
Kati leszívta a füstöt. Csinos lány volt, barna, nagyon formás popsival. Az a fajta, amit ha meglát egy férfi, először arra gondol: de jó volna kinyalni. A dugás csak utána következne.
A másik lány, Tündi viszont fekete volt, és az ő segge a következő gondolatot ültette el a férfiakban: "Úristen, de beakasztanék neki itt helyben. Hátulról. "
Különbözőek voltak tehát, de egyformán utálták a munkájukat.
Kati, miután pofátlanul az utcára hajította a csikket, visszasétált a boltba. Nagyot sóhajtott, amikor arra gondolt, még öt órát kell itt kihúznia, mielőtt hazamenne, és lelépne a diszkóba felszedni valami jó pasit, akivel kefélhet napfelkeltéig.
Tündi fejében hasonló gondolatok jártak.

Eseménytelenül telt a következő tíz perc, és a lányok már egymástól függetlenül azt fontolgatták, hogy kiosonnak masztizni egyet, amikor csilingelni kezdett a bejárat feletti csengő, és belépett egy kuncsaft.
Magas volt, vállas, izmos és kopasz. Jól szabott öltönyt viselt. Nyakában aranylánc fityegett. Szemei tompán csillogtak, mint obszidiánok.
Aztán megszólalt, ellentmondást nem tűrően:
– Kérek egy kibaszott szaxofont.