Gabi története 2. rész

Hétfőn Péter elutazott három napra, egy céges munkára. Vasárnap este még megbeszélték, hogy Gabi megy el Jánosékhoz a részleteket egyeztetni. Péter megbízott Gabi ízlésében, és tudta, hogy a menyasszonya, jól fog dönteni. Gabi hétfőn délután kettőkor csengetett be a megadott címen. Egy nagy kert előtt állt, amelynek közepén egy nagy, a tizenkilencedik század végén épült ház terpeszkedett. A ház kétszintes volt, plusz a tetőtér. Nagyon szépen felújították, a kerten pedig látszott, hogy hozzáértő kezek gondozzák. A kaputelefonon megkérdezték a nevét, majd kitárult előtte a kapu. Gabi végig sietett a házig vezető sóderrel felhintett kis úton. Aznapra egy testhez álló fekete szatén ruhát vett fel, amelynek dekoltázsa sokat többet mutatott a melleiből, mint takart. A felső szegélyén majdnem kilátszott a barnás bimbóudvar. Fekete combfix harisnyájának felső széles csipke gumírozása minden lépésnél kivillant.

Egy titkárnő fogadta őt, és hellyel , amíg a főnöke befejezi a telefonját. Talán két perc telt el, amikor János kiszólt a titkárnőnek a telefonján. A titkárnő kinyitotta Gabi előtt az ajtót és ő belépett János irodájába. János egy magas támlájú fekete bőrszéken ült a nagy mahagóni íróasztala mögött. Most felállt és Gabi elé sietett. Kezet csókolt neki és hellyel egy kisebb asztal melletti széken, majd pár mappát magához véve ő is odahúzott egy széket és Gabival szemben leült. Az asztalka üveg lapján át kitűnő rálátásban volt része Gabi combjaira. Gabi, kacéran kicsit feljebb húzta a szoknyáját, minek következtében a harisnya széle fölött még pár centi csupasz combjából is láthatóvá vált. Rámosolygott Jánosra.

– No lássuk! Szólt a férfihoz.

János kinyitott egy mappát és a következő fél órában mindketten a tervekbe merültek. Gabi pár módosítást kért Jánostól, amit az feljegyzett a noteszébe, majd a munka végeztével, kérdezte Gabit, hogy nem inna e valamit? Gabi csak egy pohár kólát kért, mondván, hogy még vezetnie kell. János kitöltötte a kólát a lánynak, magának egy száraz martinit kevert, és visszaült a szemben lévő székre.

– Kedves férje? Kérdezte tőle.

– Ó, neki munkája van, most csütörtökig egyedül hagyott! Sóhajtott Gabi, mélyen János szemébe nézve.

– Hogy lehet egy ilyen csodás hölgyet egyedül hagyni?! Udvarolt János. Ha maga az én menyasszonyom lenne nem hagynám így egyedül, vinném magammal!

Gabi mosolygott a bókon, tetszett neki, hogy így körül udvarolják.