A+ A-

Papon a popó

A feketére festett negyvenes titkárnő két férfivel beszélget a rektor úr titkárságának előszobájában. Mindkettejük hosszú reverendában álldogál, és növendékeik, a papnevelde tanáraiként tisztelhetik őket. Egyikük fiatalabb, kicsit hízott, zavart tekintetű, kapkodó beszédű. Mintha állandó rejtegetnivalója lenne, folyamatosan körülpislog a szobában.
A társalgás témája valóban nem az öreg, máladozó falak közé való.
Szabályos üzlet köttetik az asszony és a férfiként kufárkodók között. Az eladó sokkal inkább egy benzinkút környékén árulhatna, mint az évszázados egyetemen. A vevők pedig talán, kamion sofőrök is lehetnének, mint nagyra becsült tanárai az intézménynek. Például az idősebb, magas őszesre kopaszodott, magabiztosan csöndes férfit, a titkárnő Professzor úrnak szólítgatja. Suttogó mosolyával faragott gerendaként úgy áll az asszony előtt, mint megverselt élő tilalomfa. Hunyorgó szemeiből látszik, jól tudja, milyen titkolandó a vásárlás célja.
A bögyös kis maca kacér hunyorgó tekintete, a fiatalabb szemlesütött zavara és a "professzor" határozott magabiztossága végül megszüli az üzletet.
Beszédük halk, szinte suttogó, az eladó mégis időnként gurgulázva felkacag, ahogy átsütnek viselkedésén, az üzlet sikamlós részletei.
Végül megköttetik, és eredményül, találkozót beszélnek meg a lakásán, másnap délelőttre.
A beszélgetésből úgy is tűnik, az asszony mintha "meggyónni" szeretne a lakásának intimitásában. Talán az a furcsa, hogy egyszerre két pap előtt is. Azonban a gyónás "árának" emlegetése egészen más, egyáltalában nem hitvilági események következtére utal. Ráadásul, hogy az árat majd a két pap fogja fizetni, ez aztán már egészen más irányba viszi a fantáziát.
A megköttetett üzlet boldogító tudatában, álságos mosollyal suhannak ki a szobából.
Az asszony a jó kereskedő büszke tartásával nyit át a főnökéhez, az elsötétített terembe.
Nagy barokk bútorok között nyájasan mosolygó, szikár, ötvenes Rektor Úr, simogató hangja fogadja odabent. A kezeit masszírozza miközben beszél. Zavartan pislogó tekintete egyre csak a fehérlő blúz nagy dombjait simogatja. Láthatóan, kevéssé titkolja vágyainak szabadra törő indulatát. Titkárnője szemlesütött szemérmet játszva fogadja főnöke pillantásait és alaposan kihomorítja felsőtestét. Csendes mosollyal kér szabadidőt másnap délelőttre. Ugyanis, orvoshoz kell mennie, mivel kicsit meghűlt tegnap a fürdőben. A Főnök úr, viccelődve megjegyzi, ilyen csinos hölgynek, mint Ágika, vigyáznia kell ám egyedül abban a fürdőben, mert azután már csak egy alapos gyónás segíthet csak az esetleges eltévelyedéseken. "Óh!" neveti el magát az asszony, szokott ő gyónni eleget, és ha ráérne egyszer, és nem okvetetlenkedne ezzel a Rektor Úrnál, meggyónna legközelebb nála is. - Dehogy Ágika! - Csattan fel az igazgatóból, "Megtiszteltetésnek tartanám a bizalmát!"-
- Oh! Rektor úr! Én nagyon "bizalmas" tudok lenni...olyankor! - neveti el magát nyílt, kacér mosolyával az asszony és domborít nagyon!
"Kíváncsivá tett!...Ágika!- búgja a Rektor és már a nő kezét fogdossa meleg tenyerében. Majd, mint aki kábulatából hirtelen felébred, hátralépve visszakozik. "Aztán..."alaposan kúráltassa ki magát,... mert nehezen tudjuk nélkülözni!
Ágika sejtelmes válasza. "Remélem, az alapos kúrával most sem lesz gondom!"
Másnap délelőtt két reverenda csönget a kis első emeleti lakótelepi lakás ajtaján. Ágnes asszony mosolygós arca nyit rájuk. Csendes gyorsasággal suhannak be.
Világoskék selyem otthonka fogadja őket. Felette a fekete haj, akár a japán gésáknak, a fejtetőre tűzve, füleiben nagy díszkarikákkal.
Asszonyos, sokat megélt arca, egyiptomi dekorációra festve, akár egy piramisban.
Az ügyetlenül felé nyújtott borítékot mosolygós eleganciával veszi át. "Oh! Ezt lehetett volna utána is! Ha elégedettek a tanár Urak... a szolgálatommal" hunyorgós térdbillentéssel köszöni, és láttatja, nem nagyon törődik a levél tartalmával.
Ő csókol kezet a papoknak, és billegő gésaként a kis konyhájába vezeti mindkettőt.
Fiókba dobja a kibontatlanul maradó levelet, a bizalom jeleként olvasatlanul.
Süteményt és finom bort kínál és szolgál fel, házias készséggel.
A kérdésre, hogy egyedül van, felnevet. Igen, most véletlenül, mert a lánya Zsuzsika, az egyetemre ment be, mert a vizsgáira készül.
Az egyik pap közbeszól, esetleg, valamikor, ha szükség lenne, szívesen segítenének a kislánynak...felkészülni.
Ágika huncutul hunyorog. Igen? Bizonnyal szüksége lenne Zsuzsikának is egy kis felkészítésre. Különösen a nyelvórákat venné szívesen a tanár uraktól. Szerinte, adódhat is erre alkalom, a közeljövőben! Megbeszélheti a lányával mert ő is igen készségesnek szokott mutatkozni a tanulmányokat illetően... és...majd egyeztetik az időpontot!...Az ár ugyanennyi lehetne nála is! De elképzelhetőnek tartaná azt is, hogy ketten együtt vennétek nyelv, esetleg tornaóra leckét is a tisztelendő uraktól, mert úgy érzi,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.76 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 02. 13. szombat 09:45
Sajnos elkezdenek 1-2-többrészes írásokat és nemfejezikbe.
#6 A57L 2014. 01. 4. szombat 04:38
Nem rossz.
#5 tiborg 2011. 11. 2. szerda 06:48
Erdekes es elgondolkodtato. Az aru megerte az arat??!!
#4 bree 2006. 03. 28. kedd 19:08
Fojtasd kérlek!
#3 vazz 2006. 03. 28. kedd 09:11
Jó a stílusod!
#2 valaki 2006. 03. 27. hétfő 17:16
gázos, brr
#1 Törté-Net 2006. 03. 25. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?