A+ A-

Illúzió 3. rész

Kerkával sutyorogva képzelgünk. Összeírjuk, hogy fogjunk hozzá életem legfontosabb döntéséhez. Új helyen, új életet. Tiszta lappal indulok.
Elsősorban a házasságomat kell lezárni. Keserves meccs lesz. Munkahely felszámolása, hivatalos ügyek intézése és végül temérdek holmim összepakolása, fuvarozása.
Bálint délben kerül elő. Vállam fölött belepillant az összeírtakba.
- Hmmm...szóval tényleg komolyan gondoltad. Helyes!
Belecsókol a nyakamba, és elvesz egy szelet sütit a tálcáról.
- Hékás! - csap a kezére Kerka - Azt majd ebéd után.
Bálint csalódott képpel a fiúk szobájába megy, mi pedig vigyorogva nézünk utána.
- Tudod már, mit fogsz mondani neki? - néz rám Keresztanyám komolyan.
Mosolyom lehervad, mert exem - most már így nevezem - említése, és a vele való találkozás elkerülhetetlensége, nem örömünnep számomra. Bárcsak túl lennék rajta, és már emlék lenne.
Később Bálint is rákérdez erre.
- Tulajdonképpen mi volt a baj vele?
- Nem tudom igazából szavakba önteni. - fintorgok - Az érzés, amit szinte minden tette, mondata vált ki belőlem. Csupán eseteket tudnék felsorolni, kirívókat, ami csepp a tengerben, összességében azonban elviselhetetlen. Középiskola után közvetlenül költöztünk össze. Fogalmam sem volt az önálló életről, háztartásról, főzni csak pár dolgot tudtam. Ő tanított sok mindenre. Vásárláskor mire figyeljek, mosógépet hogyan kezeljek, számlákat mikor fizessek.
Ez még rendben is lett volna, de aztán baráti körben elkezdődött a szurka - piszka. Soha nem felejtette el megjegyezni mások előtt, jelen esetben mit is tanultam tőle, mire voltam jó előtte, értsd úgy Ő előtte, és persze, hogy bőven van még mit tanulni. Alázásomnak itt még nem volt vége. Jöttek az alakomra vonatkozó megjegyzések, mit szeretne, ha nagyobb lenne, mert ezzel kezdeni semmit nem lehet, vagy éppen jó lenne, ha eltüntetném a kezdődő úszógumimat, hurkáimat a hasamon, mert néha összekeveri a mellemmel.
- De hát nincs is úszógumid! - háborodik fel a fiú.
- Nincs, de ez már a következménye sorozatos kegyetlenkedéseinek. 55 kilót nyomtam, vagyis hurkáim akkor sem voltak, csupán nem voltam anorexiás. A szexuális életünk pedig... Bármennyire nem feleltem meg neki olyannak, amilyen voltam, ha elöntötte a vágy - ami napjában nála minimum négy alkalmat jelentett alapban - akkor nem érdekelte, akarom-e, vagy sem, alkalmas-e, vagy sem, bárhol voltunk rám erőltette magát. Szinte súrolta az erőszakot. Bűbájosan tette a szépet, ha akart valamit, szörnyen fals volt, és nekem már remegett a gyomrom a félelemtől, mert tudtam nincs mese. Lélektelen, érzelemmentes szex. Ez volt az együttlétünk. Rég rájöttem, azért vett el, hogy legyen, aki kéznél van, akit megdughat. Szeretkezésről a legjobb indulattal sem beszélhetünk.
Ha mégis sikerült időnként kicsúsznom a karmai közül, az még annál is kegyetlenebb volt, mintha engedtem volna neki. Csak morgott és vakkantott, ha hozzám szólt, indulatos, gúnyos hangsúlya gyilkolta a lelkem. Próbáltam nem törődni vele, felvettem a stílusát védekezésképpen, de ennek meg jókora verés lett az eredménye.
- Úgy érted megütött??? - kerekednek el Bálint szemei.
- Szerencsére csak egyszer. Hatalmas pofont kaptam, amitől elborultam, még estemben elájultam. Mivel nem voltam magamnál, irtózatosan bevertem a fejem az asztalba. Akkor egy ideig normális volt, mert lehet félt, feljelentem, az is lehet volt némi lelkiismeret furdalása. Nem tudom, és már nem is érdekel.
- Ehhez mit fog szólni? Hogy otthagyod.
- Gőzöm sincs. De ha újabb pofon az ára, akkor is megéri.
Este Kerka hiába kínál vacsorával, összecsomagolom a holmimat, amit magammal hoztam, enni már nem tudok. Feldúltan csapkodok Minden idegszálammal, a másnapi összetűzésre tudok csak koncentrálni, annyira ideges vagyok. Bálint tanácstalanul téblábol körülöttem, végül bemegy Öcséimhez.
Most, hogy egyedül maradok a gondolataimmal, megpróbálom helyretenni őket. Lassan lehiggadok.
Oké. Holnap vonatra ülök, hazamegyek. Ha otthon lesz, beszélek vele. Gyorsan összeszedem pár cuccomat, és a barátnőmhöz megyek. Végül, ha az ex dolgozni megy, még mindig elhozhatom a többit.
Persze tudom, hogy nem lesz ilyen egyszerű, de a tudat, hogy végre szabad leszek, hogy megszabadulok tőle, és hogy Bálint itt vár rám...
- Minek örülsz? - kukkant be Zsolt öcsém.
- Tervezgetem a jövőmet.
- Jó lenne, ha ezt Bálinttal is megosztanád, mert kissé el van kettyenve. Az előbb átmentél fúriává, amivel nem tud mit kezdeni.
- Nem csodálom. - nevetek. Most, hogy látom a végét, bármit hoz is a holnap, mintha mázsás kőtől szabadultam volna meg.
Követem Zsoltit a szobájukba, ahol Bálint kíváncsian méreget.
- Nem kell félned, nem harapok. Ha csak Te nem akarod! - kacsintok.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.75 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 listike 2013. 04. 4. csütörtök 12:17
Hiány érzetem van.
#2 sihupapa 2008. 12. 23. kedd 21:11
laposodik
#1 Törté-Net 2006. 03. 16. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?