A+ A-

Egy csodálatos karácsony

Egy zord, téli este. Az utcán egy lélek sincs. Csak egyedül bolyongok. Várom, hogy megcsörrenjen a telefon. Éjjel tizenegy. Most már haza megyek, mert fázom és fáradt vagyok.
Hazaérve álmos, lomha léptekkel megközelítem a fürdőszobát. Igyekszem nem zörögni, mert családom egésze mélyen szundizik. Csak én vagyok az egyetlen, aki még járkálok. Megeresztem a forrót, ám hirtelen eszembe jut, hogy minden tisztálkodási szerem a saját birodalmamban van. Ezért elindultam halk léptekkel a szobám felé. Nagy nehezen a pizsamám és egyéb kiegészítőim kíséretében elindultam vissza a fürdő felé. Elfelejtettem hidegvizet engedni, ezért ahogy belenyúltam a kádba, hogy megkavarjam a vizet azonnal feljajdultam, mert megégettem a kezem. Azonnal magamhoz tértem. Hidegvizet eresztettem rá, így csillapítottam a fájdalmat. Majd belemásztam a már normál hőmérsékletű vízbe. Sírtam. Nem tudtam mi bajom. Először azért sírtam, mert fájt a kezem, aztán már azért, mert egyedül éreztem magam, majd a barátom hiánya fakasztott könnyeket barna szemeimben. Aztán elaludtam.
Éjfélkor felriadtam. Valami szörnyű álmom volt. A víz is kihűlt. Gyorsan rendbe tettem magam, majd becsattogtam a szobámba. Ruháimat a fotelba dobtam. Majd ezután belevetettem magam a nem éppen meleg ágyamba.
Reggel 5:30-kor kezdett el nyekergőzni a telefonom ébresztője. Abban a pillanatban úgy éreztem menten a mennybe szállok. Lenyomtam, aztán befordultam a fal felé. Éppenhogy elaludtam volna drága anyukám berontott és kiparancsolt meleg fészkemből.
Némi életet leheltem magamba, megreggeliztem, fogat mostam és az utolsó pillanatban elindultam a buszhoz. Szaladnom kellett, mert 5percem volt, hogy elérjem. Nincs szerencsém a busz bent áll. Az ajtó csukódik. Kalimpáltam, hogy álljon meg. Rendes volt a sofőr. Elnézést kértem, majd jó reggelt kívántam, és elbattyogtam hátra a megszokott helyemre.
Most egy ismerős sem volt a buszon. Nem mindig vagyok így, de most igazán jól esett a nyugalom. Elaludtam.
Arra ébredtem a végállomáson, hogy valaki ráz, mert le kell szállni. A sofőr volt. Megint elnézést kértem és egy "További jó napot" után lecsoszogtam a buszról. Utam elég kacifántosan vezetett az iskola felé. Nem volt kedvem bemenni, de muszáj volt.
Barátnőim azonnal kérdésekkel halmoztak, hogy mi történt velem. Most undok módon nem voltam hajlandó csak Ritával beszélni.
- Elhagyott...
- Mi?
- Megcsalt, elhagyott... Nem jelentek neki semmit.
- Szemét. Megmondtam... Tudtam, hogy nem lesz ez jó kapcsolat.
- Ez van. Ez az én szerencsém a fiúkkal...
- Sajnálom.
Egész nap szótlanul ültem. Mindent megcsináltam, amit kértek, de én nem szóltam senkihez.
Körülbelül egy hétig volt ilyen az állapotom.
Elérkezett a karácsony este. Boldogságomat színleltem, bár szívem mélyén igazán örültem, hogy mindenki boldog. Nem érdekelt már, csak a kishúgom és a szüleim.
Már az ajándékozáson is túl voltunk, éppen tévét néztünk. Anyukámék már aludtak. Egyszer csak megszólalt a csengő. Anyukám felébredt. Megkért, hogy nézzem meg, hogy ki jött. Nem volt sok kedvem, de kinéztem. Az ablak túl párás volt, nem láttam semmit. Ki kellett mennem a kapuig.
Amikor megláttam könny szaladt a szemembe. Nem álltam meg oda mentem hozzá.
- Tomi! Szia! Mit akarsz tőlem?
- Szeretnék beszélni veled.
- Szerinted van miről beszélnünk? Mert szerintem nincs.
- Kérlek!!! Hallgass meg. Kérlek...
- Gyere be - szóltam. Közben könnyeim egészen a pulcsim alá folytak.
- Csókolom Zsuzsi néni! Jó estét Gyuri bá' !
- Szervusz Tamás!
- Bemegyünk a szobába. - szóltam és már el is tűntünk.
- Mondd, mit akarsz. Miért jöttél? Hogy tönkre tedd a karácsonyomat?
- Nem... Nem azért. Hanem mert... .
- Akkor minek? He?.. - vágtam közbe durván.
- Mert szeretlek. Szívből.
- Ne gyötörj!!!!
Éreztem, hogy komolyan beszél, de nem akartam hinni neki. És már egészen zokogtam.
- Ne sírj. Ne tedd. Helyre hozom. Nem akarlak elveszíteni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 2.85 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2017. 09. 20. szerda 06:14
Kedves vakon53! Honnan veszed, hogy a félrelépés és a visszatérés között nem fürdött meg? Amúgy nem egy nagy durranás.
#5 vakon53 2016. 02. 23. kedd 15:19
A másiknőbejárt falloszát voltgusztusod a szádbavenni?
#4 feherfabia 2014. 12. 25. csütörtök 06:16
6P
#3 listike 2014. 09. 22. hétfő 15:08
Egész jó.
#2 papi 2013. 11. 22. péntek 18:20
Nem rossz
#1 Törté-Net 2006. 02. 26. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?