A+ A-

Quiz-show és valami más

Ádám és Robi már elég türelmetlen volt, én viszont nem először jártam felvételen, és tudtam, hogy nem kevés időbe telik, mire a közönség helyet foglalhat. Amíg a forgatás el nem kezdődik, van időm bemutatni két új barátomat. Robi magas, göndör-szőke hajú, picit nagy orrú (mondjuk inkább karakteresnek), de mindenképpen igazán jóképű.
Sosem gondoltam volna, hogy a Legyen Ön is milliomos forgatásán fogok először fiúval szexelni. Ádámmal és Robival körülbelül kettőkor találkoztunk a zajos Keleti pályaudvarnál, és onnan utaztunk a 173-assal egészen a Pólus Centerig. Ott van ugyanis a Fortuna Stúdió, ahol a műsort rögzítik, illetve rögzítették. Nagy üvegajtók vezetnek be a sárga és zöld neoncsövekkel feldíszített várakozóhelyiségbe. Középen körben bárpult, mindenféle inni- és ennivalóval. Két jól hízott, szürke ajtó vezet a stúdióba. Felettük a mindenhonnan közismert lámpa: Csend Adás!
Ádám és Robi már elég türelmetlen volt, én viszont nem először jártam felvételen, és tudtam, hogy nem kevés időbe telik, mire a közönség helyet foglalhat. Amíg a forgatás el nem kezdődik, van időm bemutatni két új barátomat. Robi magas, göndör-szőke hajú, picit nagy orrú (mondjuk inkább karakteresnek), de mindenképpen igazán jóképű. Ádám még nálam is alacsonyabb, pedig 3-4 évvel idősebb. Rövid, fekete haja van, kissé szeplős, és az arcformája igazán szépen szabott. Mindketten laza, kopott farmert és valamilyen pólót viseltek. Robi éppen csak bekapott valamit a büfében, mikor hallani lehetett bentről: Jöhet a közönség. Két bejárata van a nagy stúdióteremnek, és szépen mindkettőnél jókora tolakodás kerekedett. Hárman elég szépen bejutottunk, mivel végig közel vártunk az ajtóhoz.
Az embert egyszerre éri varázslat és csalódás. Fekete falú, összetéveszthetetlen stúdiószagú terembe vezetnek a nagy ajtók, ahol furcsa félhomályt kölcsönöz a levegőben sűrűn szálló füst. A zavaros ájer mögött aztán feltűnik egy fehér, összezsugorodott, kissé megkopott díszlet. A nézők első reakciói szinte ugyanarról szólnak. Hiányolják a csillogást, a monumentalitást. Van, aki el sem hiszi, hogy jó helyen jár. A díszlet inkább szürke karton, minthogy óriási acélszerkezet. Rövidesen megjelent a kissé kövérkés Kálmán, a "warmup man", akinek egyetlen feladata, hogy a közönséget szórakoztassa a leállások alatt. Ismertette a játékszabályokat, miszerint nem szabad rágózni, mobiltelefonozni, hangosan beszélni. Azt hiszem azonban, csak unalmas lennék, ha részletesen elmesélném a lényegtelenebb részleteket, úgyhogy onnan mesélem tovább, amikor bejött Vágó István.
A nézők általában rögtön megállapítják, mennyire alacsony és kövér Vágó úr. A humora nem rossz, és ha valamelyik néző szeretné, szívesen beszélget vele, amennyiben persze ráér. Elég annyi, hogy elindult a forgatás. Kálmán a díszleten kívül, a közönség csendben, a fények igazán szép színekben fürösztik az addig statikus és szürke falakat. Halk női hang felszólt a vezérlőbe, hogy a stúdió rendben. Hirtelen, mint ha láncfűrészt indítottak volna el, úgy hasított a csendbe a műsor főcímzenéje, aminek animációját egyébként két nagy kivetítőn is követni lehet. Hamar elindult a füstgép, és Kálmán jelezte, eljött a taps, szarvasbőgés, elhaló sikolyok ideje. A közönség rákezdett, és Vágó István egy fiatal egyetemista játékossal együtt az aréna ajtajától a számítógépig ment, majd ott helyet foglaltak a magas székekben. Sajnos a hangosítással sokszor baj van, és alig lehet követni, éppen miről beszélgetnek odalent a plexiföld közepén.
Ment tehát a műsor, és bár én nagyon élveztem, Ádám és Róbert láthatóan nagyon elunta magát. A semmibe - pontosabban a szürkés füstbe - meredő szemük mindent elárult. Mindenesetre nagyon helyesen néztek ki, ahogy egymás mellett, kissé bambán ültek. Mindkettejük arcának vonalán lüktetett az a kék fény, ami a fent függő reflektorokból érkezett. Egyszer segítségre szorult a játékos, és végre lehetett szavazni. A kérdés éppen nem volt túlságosan érdekfeszítő: melyik köztársaságnak volt a miniszterelnöke a XIX. században Camillo Cavour. Talán valaki, aki rendszeresen nézte a műsort, emlékszik is a kérdésre. Mindhárman szavaztunk valamire, de egyikünk sem volt biztos a dolgában (én a C-t nyomtam, talán a kérdezett személy monogramja miatt). Ezt csak azért meséltem el, mert még a szavazás lehetősége sem változtatott Robi és Ádám kedélyén.
Elérkezett aztán az első leállás. A játékos potom 100 000 forinttal fejezte be a játékot, mert a telefonban nem tudtak segíteni abban a meglehetősen felzaklató kérdésben, hogy valamilyen operában ki nem szerepel. Vágó elment rágyújtani, az egyetemista fiú odament rokonaihoz, és Kálmán pedig újra megjelent. Mondta, hogy most körülbelül tíz perc szünet következik, mielőtt a második adás rögzítése kezdődik. Tudvalevő, hogy egy délután három adást is leforgattak.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.93 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2006. 01. 9. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?