A+ A-

Karen

Fordítás
Első rész: A kezdet
Már fél éve új húsra vadásztam a New York-i kikötőhöz tartozó területen, amikor észrevettem Karent, egy külvárosi családból elszökött lányt. Éppen egy Chicagóból érkező buszról szállt le. Ne igazán az én típusom, legalább 14 de lehet, hogy 15 volt. Hosszú hullámos barna haja volt, szinte göndör, maréknyi szeplők vették körül a kis lapos Ír disznó orrocskáját, de legalább a bőre nem volt olyan hulla sápadt, mint oly sokuknak. Kemény kerek mellek, már amennyire a drága hosszú kabátjától látszódott, nagyon szűk kis fenék és vékony csípő, túl vékony egy lányhoz képest. A pokolba is, nő volt. Ha gyereket tudnak ilyenek szülni, akkor szerintem ők nők.
Én általában fiatalabbakra utazom, 11, 12 évesekre, szép szőke haj, nagyok és húsosak, olyan egészséges vidékinek kinézőkre. Amikor éppen nőnemű lényre fűlik a fogan és nem fiúkra, mindegy. Aznap délután valami másra volt kedvem, és ennek a lánynak, akit elmondása szerint Karennak hívtak, az alakjára arcára volt írva, hogy megszökött hazulról, a degeszre tömött táskájától kezdve az ideges kapkodó tekintetétig. Úgy viselkedett mintha valaki követné, látszott rajta, hogy sohasem volt még New York-ban. Lefogadom a bal herémre, hogy még Chicagóban sem járt, a mostani átszállását megelőzően. Az alakja sportos volt. A húzósabb rész az, hogy rávegyem: * velem jöjjön *, aztán könyörögnek, olyan vergődésre kényszerítem, amiről még maguk sem képzelnék, hogy képesek lesznek rá, partra vetett halként eszeveszettül vergődnek, a vastag faszommal mélyen az ölükben, vonaglanak, remegnek és rángatódznak, mintha soha többé már nem lehetne újabb orgazmusok ebben a jelentéktelen kis életükben. Az erő, mely által néhány szakadt kis kölyök eksztázisban vonaglik, miközben önérzetükből kifordul, megaláztatásban fuldoklik, az valami. RÁJÖNNEK az ölük mélyéből, s az elméjük szegletéből, hogy a fájdalom = kéj = fájdalom, s én vagyok az ő kibaszott URUK, mert én irányítok mindent, ember, ennél nagyobb dolog nincsen.
Úgyhogy, oda sétáltam a lányhoz, szépen voltam felöltözve, hagyományosan rövidre nyírt frizurával, édes illattal, úgy nézetem ki mit egy egyetemista seggfej, ahogy mindig, amikor elindulok felszedni valakit. Az okos tojás csajok mindig azt hiszik, hogy könnyű eset vagyok, a buták meg úgy gondolják, hogy biztonságosabb vagyok a lomposan kinéző striciktől, akiknek elindul a nyála minden egyes új csirke látványától. A stricik először mindig belém kötöttek, az izomagyúak, de amióta Nunzio embereinek dolgozom, békén hagynak végre. Nem tudom, hogy mi történik a gyerekekkel, miután átadom Nuz-nak, de jobb is így. Már néhány alkalommal felajánlotta, hogy mélyebben szálljak be a buliba, de átvágott, s attól függően milyen szépek és sértetlenek voltak, pár garassal kiszúrta a szemem minden egyes leszállított gyerek után. Megpróbálok nem nagy kárt tenni bennük, de néha így is túl tudok adni rajtuk. Gary nevű srácért, aki azt hiszem főiskolájának a birkózócsapatába, jár valahova Iowa-ba vagy Ohio-ba vagy mit, tudom én hová, Nuz még 50 dolcsit sem akart adni, de az egy másik történet.
-"Hello, jó látni téged itt!" - mondtam ennek a Karen nevű csirkének. Megfogtam a karját és a lefele menő mozgólépcső felé fordítottam. Riadt és zavarodott volt, s elindult velem együtt a mozgólépcső irányába..
-"Ne nézz vissza, kedvesem!" - suttogtam titokban. - "Az a két ember, a nagydarab abban a kabátba arany fogakkal, és az a fekete fickó kalapban, mindketten stricik." - a vállam fölött Hektorra és Big joe-ra pillantva rájuk kacsintottam.
-"Kérsz egy hamburgert? " -kérdeztem -"Éhesnek tűnsz."
A lány rám mosolyodott a tökéletesen fehér fogaival. Gazdag szülők gyereke. Fogszabályzó, jól ápolt fogsor.
-"Azt hittem New York durva és barátságtalan."
-"Én nem itt nőttem fel" - mosolyogtam vissza a lányra, s magamban is elmosolyodtam. Mindig ilyen könnyű volt. -"Delawere-ből jöttem, itt most szociális munkát tanulok a Kolumbián. Elveszettnek tűnsz, és azok a fickók..."
- s a hatás kedvéért megborzongtam.
Ekkorra az utcaszinti kávázóhoz értünk, kora délután volt, túl korai még a délutáni csúcsforgalomhoz, s vettem a lánynak egy hamburgert, egy kevés sült krumplit és kólát. Elmesélte, hogy Karennak hívják, s Chicago külvárosából jött munkát keresni, író akar lenni, és New York az a hely, ahol ezt el tudja érni. Azt hiszem azért mesélt el ilyen dolgokat magáról, mert, azt hitte szociális munkás vagyok. Azt mondta 19 (Ja, persze *é n is * 19 vagyok ...) és beleunt a középnyugati világba. Doris, a pincérnő a percinggel körbevett szeméből ördögi pillantást lövellt felém, s jó öt centiről hatalmas csattanással a pultra vágta a hamburgeres tálcát. Fogtam a fonnyad salátás, előzőnapi kaját, s jól leszidtam őt.
-"Az istenit Doris, hányszor kell még ide bejönnöm és elmondanom, hogy ne vágj át ezzel az öt-hetes fonnyadt és rohadt salátával.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.07 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 deajk2008 2018. 02. 5. hétfő 18:14
Érdekes egy sztori lett... a hossza is kellemes 9p
#9 A57L 2016. 08. 27. szombat 07:07
Megrázó írás.
#8 listike 2014. 06. 2. hétfő 06:40
Nem tetszett.
#7 genius33 2012. 11. 29. csütörtök 07:12
Érdekes nyes
#6 Teknősbika 2009. 06. 11. csütörtök 23:43
az elbeszélőnek azonnal tarkólövés, semmi más
#5 kecskeffy 2008. 08. 18. hétfő 09:04
Inkább egy olyan folytatás legyen, amelyikben a szülők elkapják ezt a "bátor férfit", és Karen kasztrálja őt, de nagyon lassan, mert aki ennyire élvezi a szadizást, az biztos még jobban élvezi, ha maga szenvedi el. :)
#4 Smaster 2007. 03. 2. péntek 22:37
Mindenképpen jó lenne egy folytatás, mondjuk egy másik áldozattal, vagy a "cég" mélyebb elemzésével =)
#3 Hegylakó 2006. 03. 4. szombat 01:27
Nem volt olyan rossz, mint az iménti hozzászóló véleménye, valahol a közepén leírja, hogy a hülyék már csak így járnak.
Kíváncsi lennék egy folytatásra, akár a srcáról, akár Karenről. Elég sokféle történet alapja lehet ez.
#2 Andreas 2005. 12. 19. hétfő 23:15
Ez nem S/M (ott tudtommal megegyezéses alapon folynak a dolgok, mindkét fél akaratából), hanem egy undorító galádság. Az ilyen pasast minimum ki kellene herélni.
#1 Törté-Net 2005. 12. 18. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?