A+ A-

Éjszakai írás 1. rész

1
Az író leteszi a verseskötetet, amit olvas, és kinyújtóztatja elzsibbadt tagjait. Az előző néhány órában Rimbaud Egy évad a pokolban- ját olvasta át újból és újból, remélve, hogy sikerül megértenie. Mostanra azonban feladta a küzdelmet. Arra gondolt, a fickó (gyerek) komplett őrült volt. Az írás összefüggéstelen és túlvilági látomásoktól zsúfolt. Voltaképp sajnálja Rimbaud-t, nem lehetett könnyű számára ilyen érzékeléssel létezni ebben a világban. Ő maga csak akkor hallucinál ennyit, amikor nagy mennyiségű, minőségi füvet szív magába. Amit gyakorta meg is tesz - talán nem túlzás azt állítani, hogy minden áldott este.
Az író negyvenkét éves, és Tednek hívják. Visszavonultan él egy tanyán, amit regényei honoráriumából vásárolt. Tizenöt éven keresztül jelentek meg könyvei, és szívesen gondol magára úgy, mint aki "beérkezett". Lelke mélyén úgy érzi, tucatnyi, középkorú asszonyoknak szánt regényével művészileg távol áll a beérkezettség állapotától, anyagi helyzetére azonban kétségkívül nem panaszkodhat. Ezért aztán, közvetlenül válása után megvásárolt egy udvarházat, amely néhány mérföldnyire fekszik Cedarville kisvárostól, és tekintélyes méretű telek tartozik hozzá. Korábban egy metropoliszban lakott feleségével, aki színésznő volt - mégpedig jó színésznő. A kritikusok házasságuk alatt keletkezett, gúnyos kritikái szerint, ha Ted olyan tehetséges lett volna a saját szakmájában, mint neje a színpadon, néhány évtized múlva Bret Easton Ellissel említhették volna egy lapon a nevét. Tedet mód felett ingerelték az efélle megnyilatkozások. Felesége eleinte mindent elkövetett, hogy a férfinak ne legyen oka a féltékenységre: ám végül úgy tűnik, ráunt arra az emberre, akiről a People magazin egy alkalommal "A férfi, aki Danielle Steel szeretne lenni" címmel írt aranyos kis cikket. Két éve ugyanis közölte Teddel, hogy viszonya van egy Broadway színésszel. Válásuk ezután viharos gyorsasággal zajlott le, de legalább a sárdobálástól megkímélték magukat.
Ted azóta egyedül él, és remekül megbirkózik a helyzetével, köszöni szépen. Van egy huszonkét esztendős, diliplecsnis bejárónője, aki takarít nála, és időnként főz rá. A lányt Wendynek hívják. Igazság szerint, olykor kefél is vele, de erről igazán senkinek nem kell tudnia. Nem egy nagy numera, de ha az ember elzárta magát a világ zajától, minden kis örömöt meg kell becsülnie. A városba ritkán jár be, idejét olvasással, és írói művészetének új utakra terelgetésével tölti - valamint egy számára kedves növényfajta törvénybe ütköző termesztésével.
Ted feláll a kanapéról, amin eddig terpeszkedett, és felpillant a faliórára. Este tíz. Eljött az idő.
Az ágya mellett lévő kisasztalhoz sétál, és előveszi a fiókból a kis zacskót, amelyben a kábítószert tartja. Kábítószer, milyen csúnya szó, gondolja. Ez csak fű. Egy kis kedvcsináló. Hogy jobban menjen aztán az írás. Semmi másért.
Megteker egy cigarettát, majd kimegy a tornácra, és rágyújt. Már az első slukktól megszédül, aztán még néhány szippantás, és máris olyannak látja a világot, amilyennek leginkább szereti. Sétálgatni kezd fel-alá a tornácon, és élvezi a márciusi éjszaka csípős tisztaságát. Látja, hogy a földeken még nagy kupacokban olvad a hó, és megbabonázza holdfényben csillogó fehérségük.
Olyanok, mint szendergő jegesmedvék a tundrán - gondolja, és vihogni kezd.
Egy pillanatig hagyja, hogy testét átjárja a zsibbasztó mámor, aztán némi józanságot kényszerít magára. Neki még dolga van. Írnia kell. Most menni fog. Érzi.
Visszasétál a házba, a dolgozószobájába, és leül az íróasztalához. Nem kapcsolja be egyből a számítógépét. Néhány másodpercig csak a sötét monitort bámulja, melyben önnön arca, és a háta mögötti ablakban ragyogó hold tükröződik. Akkor észrevesz valamit a sarokban, ahol az íróasztal és a mahagóni szekrénysor összeér. Közelebb hajol. Egy pók az, szövevényes hálója közepén ücsörög, és valahogy fenyegetően néz rá. Ted belebámul fémes szemeibe, aztán elkapja a tekintetét. Arra gondol, holnap ideje lesz nagytakarítást végezni a szobájában. Már lassan egy éve nem tett hasonlót.
Bekapcsolja a gépet, és megnyitja a szövegszerkesztő programot. Fejében már kezdenek kibontakozni a leírandó történet körvonalai. Nagyszerű lesz, gondolja. Minden este úgy érzi, nagyszerű lesz, aminek nekilát. Nem szegi kedvét, hogy a kiadója, akinek legutóbb elküldte új novelláit, szó nélkül visszadobta az anyagot. Az ügynöke pedig, akivel pár hete beszélt telefonon, közölte vele, hogy szerinte Tednek szüksége lenne "egy szakember segítségére."
- Új dokumentum - motyogja fátyolos hangon, és meg is nyit egyet. Hosszú ideig nem csinál semmit, csak mered a monitor vibráló fehér síkjára, és a klaviatúrát simogatja. Agya közben már szó,- és mondaterdőt álmodik a képernyőre, melyek átszövik a szűz fehérséget, és életre keltik a benne szunnyadó, csodálatosnak érzett mesét. Remegő kézzel előhúz egy szál cigarettát az asztalon heverő dobozból, rágyújt, és mélyen leszívja a füstöt. Aztán még egyszer.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.38 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 02. 5. szerda 09:29
Nem rossz.
#3 genius33 2012. 11. 11. vasárnap 08:06
Faszaaaa smile
#2 nagydee 2005. 12. 13. kedd 08:27
hüm
#1 Törté-Net 2005. 12. 12. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?