A zuhanyzó titka marad

Életem első szexuális élménye egy forró nyári, balatoni estéhez kötődik.
Unokatestvéreimnél a panziójukban töltöttünk 2 csodálatos hetet szüleimmel, és ekkor volt részem egy máig feledhetetlen élményben.
Már régóta gondolkodtam rajta, milyen is lehet az, ha az ember magához nyúl és kényezteti saját testét, de sosem tettem meg, egyrészt az ismeretlentől való félelem, másrészt a szigorú neveltetésem tartott vissza.
Persze mindig is éreztem, hogy bizonyos testhelyzetekben, bizonyos körülmények között testem máshogy reagál, de igyekeztem elhessegetni ezeket a bűnös gondolatokat.

Ezen a forró augusztusi napon egész nap a strandon henyéltünk, és persze jó nagyokat fürödtünk a Magyar Tenger habjai közt.
Versenyt úsztunk, fogócskáztunk, vízilabdáztunk, órákon át. Két kapura vízilabdáztunk, a lányok fiúk ellen, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Egy idő után feltűnt, hogy nagybátyám, aki egyéként annak ellenére, hogy 52 éves múlt (mindig 25-nek vallotta magát), állandóan engem néz, különösképp a melleimet, ahogyan a vízben ugráltam, de gondoltam, biztos a labda útját követi, amely bizony sokszor volt nálam, mert rendre túljártam a többiek eszén. Mi, fiatalok, szívesebben lettünk volna távol az öregektől, és különködtünk volna, és ezt a többi szülő tiszteletben is tartotta, egyedül a nagybátyám akaszkodott ránk mindig, de hat nem akartuk megsérteni, ezért aztán hagytuk, hadd legyen velünk.
Úgy játszottunk, hogy 10-et-10-et támadtunk felváltva a kapukra, és az a csapat nyert, amelyik több gólt dobott, majd kezdtük előröl az egészet újból.

Észrevettem, hogy amikor mi, lányok támadtunk kapura, a nagybátyám rendre engem próbált megakadályozni a góllövésben. A két unokahúgom engem küldött a kapu elé, mondván ők meg kicsik ahhoz, hogy bent, a "sűrűjében" küzdjenek, "tisztítsam" le én a terepet és majd ők lövik a gólokat...
A nagybátyám meg mindig odaállt mögém, és egy "Most nem engedlek gólt lőni! " kíséretében átkarolt.
Persze ezt nem hagyhattam annyiban, hiszen nyernünk kellett nekünk lányoknak, ezért ide-oda csapkodtam, küzdöttem a csapat érdekében.
Miközben harcoltunk, feltűnt, hogy a hasamtól néha feljebb merészkedik a keze és megérinti a mellem aljat, de úgy gondoltam, ez csak a véletlen műve.
Mikor mar a sokadik gólt dobtam mellőle, megszólalt: "Kénytelen leszek szorosabb emberfogast alkalmazni! ", és keményen magához szorított, így mar nem volt olyan egyszerű szórni a gólokat.