A+ A-

A történet, amit mégis én fejeztem be...

Ezt a történetet már nagyon régen elkezdtem írni, csak sosem volt időm befejezni. Most "végre" kész lett.
Pontosan nem tudod megállapítani, hogy hol lehetsz. Egy bérház pincéjére hasonlít a helység, ahol fogva vagy tartva. Alacsony a mennyezet, félhomály van, de nincs hideg. A kis terem közepén egy szék, mellette egy asztal, azon egy lámpa van. Gyenge a fénye.
Lépteket hallasz. Három emberét. Az egyik cipője hangosan kopog, a másik kettő tompán ér a földhöz. Meg tudod állapítani, hogy az egyik nő. Mikor a lépcső tetején kinyitják az ajtót kis fény szűrődik be. Alkalmad nyílik megfigyelni a bilincseket, amik a kezeden vannak. Erős fémbilincsek.
A lépcsőn csak egy ember jön le. A nő.
Magas. Félhosszú hajú. Vékony. Hosszú fekete köpeny van rajta és magas-sarkú cipő. Megáll neked háttal az asztal mellett.
Mit akar tőlem? - kérdezed, de tudod, hogy választ úgysem kapsz.
A nő odasétál a falhoz és felkapcsolja a rád világító lámpákat. Pontosan hármat. Bekapcsol egy veled szemben lévő kamerát, és arra kér, hogy mosolyogj. Egy cseppet sincs kedved hozzá. Rá sem nézel. Kezded megérteni, hogy innen csak akkor szabadulsz, ha a nő is azt akarja. Egyre jobban érdekel, hogy mi a fenéért vagy itt, és hogy ki ez a nő. Vajon hol lehetnek a ruháid? Miért vagy alsónadrágban? Szeretnél választ kapni ezekre a kérdésekre, így még egy kísérletet teszel az információk megszerzésére.
- Asszonyom! Elmondaná, miért vagyok itt? - kérdezed, és a nő megtorpan. Arcát viszont még mindig nem látod.
- Kisasszony! - szól vissza röviden, de érthetően.
Azonnal elkezdesz gondolkozni, ismerős ez a hang.
- Hogy mondja? - kérdezel vissza, hátha megtudod ki is a fogvatartód.
- Nem vagyok asszony! Kisasszony vagyok. - mondom én, és mosolyogva feléd fordulok.
Hozzád lépek és látom arcodon a teljes megdöbbenés jeleit. Szóhoz sem jutsz a meglepettségtől. Csak a szemembe nézel. Aztán végig a testemen. Nincs rajtam semmi a köpenyen és a csízmán kívül.
Látszik rajtad, hogy az eddigi kíváncsiság átlépett az izgalom és valami egészen más kíváncsiság felé. Nem is nagyon tudod leplezni, hogy megkívántál.
- Mit jelentsen ez? Mit csinálsz? Mi ez a bilincs a kezemen, és hol vannak a ruháim? -kérdezed, és az izgatottságot a hangodban egy kis düh fűszerezi.
Nem válaszolok, csak leülök Veled szemben lévő asztalra. Nem látsz engem, mert az egyik lámpa fénye pont a szemedbe világít, de tudod, hogy ott vagyok, és Téged nézlek.
Nagyon szép, ahogy ki vagy kötve, és nem tudsz sehova menni. Mindig is így szerettelek volna látni. Így azt tehetek Veled, amit akarok.
Kis idő múlva, mikor már érzem, hogy tényleg mérges vagy, megszólalok.
- Mit jelentene? Elraboltalak. Azaz elraboltattalak. Merthogy, én valószínűleg nem bírtam volna Veled. - mondom, miközben eléd sétálok. És nyakadhoz bújok, hogy érezzem az illatodat.
- De hát nekem tárgyalásom lett volna.- mondod, reménykedve abban, hogy ez megmenthet a Rád váró események elől.
Én ekkor füledhez hajolok, és belesúgom: - Igen, jól mondod, csak lett volna. Lemondtam.
Megkönnyebbülten sóhajtasz.
Érzem, hogy férfiasságod nekem feszül, és ekkor kezem, a derekadról kicsit lejjebb csúszik. Próbálod jobbra, a kezem felé tolni a csípődet, hogy megérintsem a falloszodat, de egy határozott mozdulattal elrántom a kezem, és hátrébb lépek.
- Hová sietsz? - kérdezem mosolyogva, és kezemmel végigsimítok a kulcscsontomtól a szeméremdombomig. Én is, és Te is egyszerre nyögünk fel, mikor elveszem a kezem.
- Nem folytatod? - bukik elő belőled a kérdés. Erre én csak mosolygok.
Megfordulok, Neked háttal, és elsétálok az asztalig, közelebb húzom a széket Hozzád. Leülök rá, és mélyen a szemedbe nézek. Elmosolyodom, mert nem tudok komoly lenni. Végignézek Rajtad és látom, hogy a farkad még mindig keményen áll. Behunyom a szemem, és elkezdem simogatni magam. Széthúzom a köpenyt, de a lábaim miatt nem látod a puncimat. A kezem a nyakamtól indul, kicsit elidőzöm a mellbimbóimnál, talán kicsit sokat is, mert hátrahajtom a fejem, és úgy élvezem a saját érintésemet, mintha csak a Tied volna. Ekkor a hirtelen jött ingerektől elengedem magam, és széttárom a lábaimat is. Meglátod, hogy már a szék is nedves...
- Úúú, nem lehetne ezt a bilincset leszedni? - kérdezed, és kizökkentesz a maszturbálásból.
Ekkor lassan felemelem a fejemet, és Rád nézek. A kezeimet lejjebb csúsztatom. Tekintetemmel hol a kezem útját figyelem, hol a reakciódat lesem, és örömmel nyugtázom, hogy izgat a dolog. Látom, hogy mikor a nedves pinámhoz ér a kezem, akkor már nagyon várod, hogy beljebb is csússzon az ujjam. Te is zihálsz, és én is gyorsabban veszem a levegőt, de abbahagyom a játszadozást. Felállok a székről, és odamegyek Hozzád. Fenekednél benyúlok az alsónadrágodba, és lehúzom Rólad. Aztán felállok tudomást sem véve az előttem ágaskodó faszról. Átölelem a nyakad, és megcsókollak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.55 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2005. 08. 23. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?