A+ A-

Gondolatok...

Neveket nem, fogok említeni, mert ez egy igaz történet és nem szeretném, ha ráismernének az érintek! Bocs!
Ülök a gép előtt, megnézem postaládám - szokás szerint - üres. Bár, kitől is várhatnék levelet, az egyetlen ember, aki szóbajöhet, most nagyon elfoglalt, dolgozatokra kell tanulnia! Nekem is kéne, de valahogy nincs hozzá "lelkierőm". Tudom, ez fellengzősen hangzik, de majd mindjárt elmesélem miért.
Ez az egész helyzet egyetlen, villanásnyi hibából fakad. Azelőtt éltem világom, ahogy egy kamaszhoz illik: A nyarat végigdöglöttem, néha a haverokkal szórakoztunk egy kicsit, talán egyedül az olimpia rázott fel egy kicsit.
Emlékszem, ha akkor nem kapcsolok a ping-pong mecsre akkor az életem egy nagy fordulóval lenne szegényebb!
Az öcsém szereti utánozni, amit csinálok, így leült mellém, együtt szurkoltunk a magyar csapatnak. Bennem volt a késztetés:
- Mozdulj már! Az egész nyarat így akarod tölteni?! -
De nem, Én csak ültem és néztem a képernyőt! Ekkor az öcsémre jött rá a mehetnék, noszogatni kezdett, menjünk le ping-pongozni. Rendben, beleegyeztem. Úgy gondoltam ez is olyan lesz mint máskor: Örül ha eltalálja a labdát, Én meg vigyorogjak hozzá!
Legurultunk a művházba, nálam az ütők, meg két labda. Be megyünk: Bent pár srác break-kel, köztük ráismerek a basseball edzőmre és jó haveromra, lekezelünk, szokásos:
- Hogyvagy,éste?- párbeszéd. A ping-pong asztalt két csaj foglalja, így én az egyik asztalnak támaszkodom, az öcsém követi a példámat.
Figyeltem a két lányt, az egyik kicsit kövérebb, szőke rövid hajú, pirulva nézelődött az egyik breakes csávó felé. A barátnője próbálta észhez téríteni, Ő szeretett volna tényleg játszani - bár így kevés sikerrel. Volt benne valami, ami megfogott: hosszú barna haj, csillogó kék szemek, szép idomok, valahogy szimpatikus volt.
Mikor végeztek, ügyetlenkedtem egyet az öcsémmel, majd - Én sem tudom hogyan -
odaléptem hozzájuk, és megkérdeztem játszanánk-e. Ez azért volt nekem különös, mert ilyen dolgokban nem vagyok a tettek embere, főleg nem ilyen hirtelen! Játszottunk, a szőke nem nagyon tudott koncentrálni a fent említett srác miatt, de a barna igencsak leizzasztott!
Úgy fél hat körül, azt mondták menniük kell, Én bántam a dolgot el is kísértem volna őket, de az öcsikém, látva hogy felszabadult az asztal nem engedett kibontakozni! Mire magamhoz tértem már ismét vele ügyetlenkedtem, de arra emlékeztem hogy megígértettem a lányokkal, másnap megint lejönnek!
Állták a szavukat, másnap Én is lementem - már tesó mentesen - és nekiálltunk játszani! Nem emlékszem pontosan a részletekre, arra eszméltem föl legközelebb - immár hármasban - a házuk felé tartunk, majd az anyuka előtt állok(m a kínos kérdéseket)! És jól viseltem ahhoz képest mire számítottam magamtól! Aztán felmentünk a lány szobájába, leültünk az ágyra. Beszélgetni kezdtünk, már nem is tudom miről, végül is pár perc múlva már átöleltük egymást,
Ennél a pontnál gondolta úgy a barátnő, hogy ő már felesleg és angolosan távozott.
Ő, kikísérte a barátnőt és halkan jött fel a lépcsőn, Én ott vártam a szobában, azon gondolkoztam most mi fog történni? Működni a kezdett a fantáziám, - DE ez a valóság! - ordítottam magamban - és elhessegettem a képeket! Leült mellém az ágyra, átöleltem, éreztem a testét, nem szóltunk semmit, csak elmerültünk egymás tekintetében.
Egyszercsak az anyuka rohant fel a lépcsőn - megnézni mit csinálhat szeretett leánya - és teljesen tönkretette a meghitt pillanatot. Ezek után ez rendszeressé vált, úgyhogy az este ugrott. Megbeszéltük, hogy szombaton (két nap múlva!!) találkozunk, bár ez számomra elviselhetetlenül hosszúnak tűnt!
Kikísért az ajtóhoz, ott álltunk. Gondoltam: Ezaz, most! Most csókold meg! De ismét sokáig tétováztam, az erénycsősz anyuka ismét megjelent! Nem tehettem semmit, mélyen belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe, amik azt sugallták: Ne menj!! - de nekem mennem kellet.
Ráérősen sétáltam hazafelé, hihetetlenül jó érzésekkel telve. -Igen!! - gondoltam - Ő az igazi! - mondtam magamnak. Mikor hazaértem nem csodálkoztak, anyu kérdezte merre voltam:
- A haverokkal lófráltunk!- mondtam. Nem akartam elmondani neki, egyenlőre,hátha rosszul sül el a dolog. Leültem a tévé elé, de az nem tudott lekötni, így bementem a szobámba és benyomtam az egyetlen gyógyszert, ami ilyenkor segíthet: Feltekertem a hangerőt, hadd üvöltsön a rock, sodorjon magával a pörgés! Sajna ez nem tarthatott sokáig, mert ugye kint tévézni szeretnének egyesek! De akkor már éppen elég volt, belül pörögtem, nem tudom ez kívülről mennyire látszott!
Folyamatosan Rá gondoltam! Arra a csodás szempárra, amit sugallt, és arra hogy milyen balfék voltam már megint! -Miért nem csókoltad meg te marha!! - üvöltöttem magamban, de nyugi, szombaton újra látod!! Szombat!!- gondoltam, a francba is az nagyon sok!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.6 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2017. 11. 18. szombat 07:00
Engem nem fogott meg.
#5 deajk2008 2016. 12. 8. csütörtök 09:33
egészen jó lett... 8p folytasd, ez nekem érdekes
#4 zsuzsika 2014. 11. 24. hétfő 07:13
Közepes.
#3 papi 2014. 06. 3. kedd 05:14
Egész jo
#2 genius33 2013. 04. 20. szombat 13:57
Tetszett smile
#1 Törté-Net 2005. 02. 25. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?