Sajnálom Mesi

Délután hét órakor értem haza a vízilabdaedzésről. Rendesen kifárasztott a mai kondis edzés. 5 kilométer futás az uszoda körül, majd fekvőtámaszok, s lebegőülések garmadája következett, ezután néhány hossz a medencében, s az edzés végén ismét a kondíció növelő, az edző szavaival élve, a "levezető", 5 kilométeres táv. Otthon az edzéscuccomat gyorsan ledobáltam az ágyra, ugyanis nagyon rossz szaga tud lenni, egy vizes törölközőnek, vagy az úszónadrágnak, ha egy hétig a sporttáskában hagyják. Amint végeztem a cucc kiteregetésével rávetettem magamat az ágyra, s úgy éreztem pillanatok alatt elnyom az álom, mikor édesanyám tudatta velem, hogy keresett Emese a törifüzetéért, amit a közelgő érettségi miatt kértem tőle kölcsön. "Azt üzeni, hogy este mindenképpen vidd át neki a füzetet, mert holnap röpit írnak. Az athéni demokrácia kialakulása a téma, és az csak az elsős füzetében van benne. Iparkodj, mert nemsokára a vacsora is készen lesz. " Persze pont az elsős füzetét kértem kölcsön, így hát 5-6 perc folyamatos szitkozódás után gyorsan magamra kaptam valami otthoni ruhát, hónom alá vágtam a füzetet, s elindultam Mesiék felé. Körülbelül 10 percre lakhattak, nem messze az utcánktól, de jelenlegi állapotomban ez a távolság is nagyon megerőltető volt. Utálom, hogy mindent az utolsó pillanatra halasztok. Simán elvihettem volna neki a füzetet a suliba, s akkor most nyugodtan alhatnék, amíg drága édesanyám fel nem ébreszt vacsora indokán.

Mesivel már az általános iskola első osztályában nagyon jó volt a kapcsolatom (már amennyire emlékszem az általános iskolás éveimre), de tény hogy együtt nyomtuk végig a sulit, s utána is egy gimibe kerültünk, csupán az osztályunk volt más, vagyis jelenleg az évfolyamtársam. Ezalatt a majd 11 év alatt a legjobb barátokká váltunk, habár mindig is kételkedtem abban, hogy egy fiú és egy lány komolyabb barátságot köthet valamelyik fél másik iránti minimális vonzalma nélkül. Bár be kell valljam, néha fantáziáltam Mesivel. Persze ezek mindig rövid ideig tartottak, hiszen tényleg testvéremként szerettem azt a lányt, s furcsa érzés volt, ahogy ott áll előttem teljesen meztelen, még ha csak gondoltam is az egészet. A rövidke utazás alatt azon filóztam, hogy hol hagyhattam el a gyűrűmet, amit 3 éve kaptam szüleimtől egy (szerintük nagyon magas színvonalú, s a jövőmet igen erősen befolyásoló) matekverseny megnyeréséért.