A+ A-

Házaspárok

Kellemes 30 éves házaspár vagyunk. Összejárunk egy velünk kb. egy idős házaspárral. A nők gyakran azzal mulatnak, hogy ki a merészebb, de ezt leginkább csak egymás szórakoztatására, nagyobb társaságban teszik. Úgy ülnek, le, hogy a megrökönyödött vendég lássa a bugyijukat; lejjebb húzzák a ruhájuk felsőjét, hogy mellbimbóudvarukból egy darabka kilátszódjék, kandikáljon is meg ilyesmik, amivel őrületbe kergetik a szerencsés kiválasztottakat. Később elvonulnak és nagyot nevetnek. Tovább azonban nem mennek. Mi az egészből soha nem láttunk semmit, nem is tudtunk róla (mi folyik a színfalak mögött), csak azt vettük észre, hogy az ilyen társadalmi eseményeket követően feleségeinknek hatalmas étvágyuk keletkezett, kéjesek és kiéhezettek voltak, és nem bírtak betelni a szexszel. Mi tehát úgy hangoltuk magunkat, hogy teljesítőképességünk csúcsán legyünk ezeken az estéken. A játékszabályokban azonban az utóbbi időben változás állt be. Az egyik ilyen partin a feleségem és barátnője odajött hozzám, és mialatt egymással szemben állva beszélgettünk, ő egy kézzel felhúzta a mellette álló barátnője szoknyáját, anélkül, hogy ránézett volna, vagy jelezné bármilyen formában is, amit tesz. Ugyanúgy folyt tovább a beszélgetés, mert a történtekre barátnője sem reagált. Csak én váltam sóbálvánnyá. Láttam feleségem barátnőjének a bugyiját elölről, ő meg beszél hozzám közben és a poharát szorongatja az egyik kezével, a másikat meg csak úgy spontán módon maga mellett lógatja, mint ha semmi nem történt volna. Pár percig - éveknek tűnt - hagyták, hogy a nő bugyijára meredve álljak (néha ugyan az arcára pillantottam, de ő rendületlenül fújta a magáét), aztán feleségem elengedte a szoknyát és elmentek. Én levegőt alig kaptam. Nem tudtam, hogy hozzam szóba a dolgot később, amikor magunkra maradtunk, de amikor célozgattam rá, ő nem reagált. Hüledezve nézett rám, majd olyan döbbenten mondta, hogy 'te megőrültél?', hogy már magam sem hittem a történtekben. Közben hasonlókat élt át a barátom, akinek a feleségem bal mellbimbóját hámozta elő a felesége, hogy még a pöcök is láthatóvá vált. Esti tapogató tudakozódására ő is ugyanazt a szemrehányó választ kapta, amitől csakhamar visszakozott, hogy nem úgy értette. Legközelebb maga a feleségem ült úgy - látszólag véletlenül -, hogy barátom lássa a bugyiját, és én kaptam ízelítőt az ő felesége cickójából, akinek - hanyagság látszatát keltve - kigombolódott az inge eggyel azon túl is, ahogyan szokta, és ennek következményeként oldalról láttam az egész mellbimbóját. Hatalmas barna karima volt, jókora pöcökkel. Erről a malőrről semmi rosszat nem gondoltam, annyira véletlennek tetszett, még szólni is akartam neki, de azt azért nem mertem. Ekkor történt az is, hogy a feleségem megkérdezte, bemehet-e az egyik szobába az egyik vendéggel. Nem láttam a dologban semmi kivetnivalót. Mondtam, hogy menjen csak. Ugyanilyen engedékeny volt a barátom is. Azon ugyan meglepődtem, hogy kicsit ziláltan jöttek ki mind a ketten (persze némi késéssel hangzottak el a kérések, így ők külön-külön bérelték ki a szobákat az idegenekkel), de nem gondoltam tulajdonképpen semmi rosszra, sőt még jóra sem. Este sem faggattam kis drágaságomat. Pedig akkor csaltak meg bennünket életünkben először, méghozzá a mi engedélyünkkel. Ez volt a legpikánsabb a dologban, de mi ismét tudatlanságba mélyedtünk és maradtunk is még egy jó darabig. Feleségemmel éltük szürke hétköznapjainkat, amikor mi kerültünk sorra a buli szervezését illetően, ami kiválóan sikerült. Többen ott is aludtak, mint az lenni szokott. Most kicsit több vendég jött. Alig bírtuk elhelyezni őket. A mi hálónkban a padlóra a baráti házaspár meg még egy fickó kupercolták be magukat hálózsákban. A másik hálóban, azaz a vendégszobában öten aludtak. 3 fickó és két lány. A nappaliban pedig 8 fiú, nem tudom, milyen elrendezésben. Kint a kertben, sátorban meg vagy 15-en. Pedig a társaság fele már elment, de hát mi ekkora bulikat szoktunk rendezni, ahol a vendégeknek legalább a felét, de általában a 4/5-ét nem ismerjük. Így legalább nem unjuk meg egymást és önmagunkat. Bárki meghívhat bárkit, csak hozzon piát. A kaját a meghívó állja, ami nem különösebben nagy teher, mivel elég egyszerű ételeket választunk ilyenkor, olyan igazi tömegbetermelésre valót. Általában bográcsolunk, amihez a helyi szállítótól vesszük a kelléket meglehetősen jutányos áron. Ha vadász az illető, akkor frissen lőtt vadhúst, ha juhász, akkor birkát, de ha tehén van, egy borjú is megteszi. A jutányos ár meg egyrészt azért van, mivel a szállító is meghívott, másrészt meg a vidéki emberek segítenek egymásnak. Az egyik a házát építi, a másik kifesti, a harmadik a fűnyíróját adja kölcsön, a negyedik takarmánnyal segíti ki, vagy bármi egyébbel, ami neki van. Ezért aztán minden haveri alapon megy, és valami minimál áron kerül megszámításra. Így nem veri magát senki költségbe, viszont van minden egy jó bulihoz.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.08 pont (50 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Almoska5 2018. 02. 8. csütörtök 23:14
Nem életszerű, hamiskás, hihetetlen....... Mínusz -50 pont.
#7 cscsu50 2016. 09. 3. szombat 05:17
kemémy
#6 feherfabia 2016. 07. 16. szombat 06:39
Hihetetlen!
#5 sztbali 2016. 02. 3. szerda 13:15
Kicsit durva.
#4 A57L 2013. 11. 23. szombat 06:12
Nem rossz.
#3 sztbali 2011. 07. 10. vasárnap 18:43
Eléggé hihetetlen.
#2 byc2k 2007. 07. 26. csütörtök 17:30
nem hiszem el.
#1 Törté-Net 2004. 09. 15. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?