Örökre összetartozunk...

Szavazás átlaga: 4.67 pont (15 szavazat)
Megjelenés: 2004. szeptember 6.
Hossz: 16 214 karakter
Elolvasva: 1 062 alkalommal
Egyik éjszaka elég furcsát álmodtam. Pontosan nem tudtam, hogy mit is jelent, akar-e sugallni valamit, esetleg előrejelzés vagy ilyesmi, de elég nagy hatást gyakorolt rám.
Összvissz pár percnyi eseményt éltem át, de nagyon intenzívnek éreztem az egészet.

Meglátogattál a koliban – álmomban. Behívtalak a szobámba. Hétvége lévén a szobatársaim hazautaztak; kettesben voltunk. Azt mondtam, hogy mutatni szeretnék Neked valamit, s levettem a felsőmet. Édes arcodon halvány mosoly derengett, de nem szóltál semmit, csak közelebb léptél. Én egy lépést tettem hátra, mondván "Várj! ". Aztán meglehetősen fura érzés futott át a testemen... A következő pillanatban erős fájdalmat éreztem, s a lapockámból hófehér szárnyak nőttek ki.
Könnyekkel áztatott tekintetemet Rád szegeztem, de Te meg sem tudtál szólalni. Nem sikerült kiterjeszteni a szárnyaimat, elérték a polcokat, hiszen kicsi a koliszoba...
A fájdalom és a szótlanságod miatt szinte összecsuklottam, összekuporodtam... Közelebb léptél. Nem szóltál, csak gyengéden végigsimítottad a hófehér tollakat, majd szorosan átöleltél...
Ekkor ébredtem fel. Sehol senki, egyedül feküdtem az ágyamon, de enyhe bizsergést éreztem a lapockám környékén...

Eszembe jutott egyik haverom, aki egyszer azt mondta rólam, hogy olyan angyal vagyok, aki a szarván hordja a glóriáját...

Démoni vagy talán ördögi angyal?!

A mai napig érdekes a viszonyom az álmokkal. Rengetegszer találtam magam olyan helyzetben, amit pillanatról pillanatra pontosan megálmodtam. Mintha deja vum lenne, de mégsem az... Néha évekkel korábbi álmaim "válnak valóra"...
Van jópár olyan álmom, amit nem szeretnék a valóságban átélni, persze olyanok is akadnak, amiket szívesen látnék viszont...

Az ágyamon ülök éppen, hátammal a falat támasztom, felhúzott térdemen egy jegyzetfüzet, amibe szorgosan írom a sorokat... Közben az elmúlt pár nap eseményei suhannak el gondolataim felett...

Péntek délután érkeztél meg. Nagyon örültem Neked, végre nem 100 km választ el Tőled... Csupán a ruha, ami akadály, bár nyelveink már a buszmegállóban párbajra hívták egymást...
Beértünk a koliba, s a formalitások és az éjszakai szállásdíj elintézése után felmentünk a szobámba... Pár percnyi lecuccolás és mesélés után egymásnak estünk... Annyira jó érzés volt, ahogy a karjaidban tartottál, nyelved szaporán csatázott az enyémmel. Néha pár pillanatnyi szünetet tartottál, hogy tekintetünk is egymásba olvadhasson...
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 8 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 4.67 pont (15 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2021. október 11. 10:39
#6
Szép írás 7 pont.
1
z
zoltan611230
2019. augusztus 7. 06:28
#5
4 pont.
1
a
A57L
2018. október 17. 04:06
#4
Nekem semmit sem mond.
1
genius33
2013. február 28. 08:34
#2
Tetszett 🙂 nagyon is.
1
T
Törté-Net
2004. szeptember 6. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1