A+ A-

Valóban összetartozunk...

(Remélem, senki nem fogja abbahagyni a történet negyedénél az olvasást csak azért, mert ismerős sorokat olvas. A történet alapja egy korábbi "alkotásom"; Örökre összetartozunk a címe... Remélem, azért tecceni fog (lehet, hogy jobban, mint az eredeti))
Mindig érdekes volt a viszonyom az álmokkal. Rengetegszer találtam magam olyan helyzetben, amit pillanatról pillanatra pontosan megálmodtam. Mintha deja vum lenne, de mégsem az... Néha évekkel korábbi álmaim "válnak valóra"...
Van jó pár olyan álmom, amit nem szeretnék a valóságban átélni, persze olyanok is akadnak, amiket szívesen látnék viszont...
Az ágyamon ülök éppen, hátammal a falat támasztom, felhúzott térdemen a naplóm, amibe szorgosan írom a sorokat... Közben az elmúlt pár nap eseményei suhannak el gondolataim felett...
Péntek délután érkeztél meg. Nagyon örültem Neked, végre nem 100 km választ el Tőled... Csupán a ruha, ami akadály, bár nyelveink már a buszmegben párbajra hívták egymást...
Beértünk a koliba, s a formalitások és az éjszakai szállásdíj elintézése után felmentünk a szobámba... Pár percnyi lecuccolás és mesélés után egymásnak estünk... Annyira jó érzés volt, ahogy a karjaidban tartottál, nyelved szaporán csatázott az enyémmel. Néha pár pillanatnyi szünetet tartottál, hogy tekintetünk is egymásba olvadhasson...
Istenien csókolsz... Olyan érzéki és gyengéd vagy, ugyanakkor szenvedélyes is... Ó, mennyire szeretlek!
Ez a szempár! Annyira imádom ezeket a szemeket! Teljesen elvarázsolsz... Úgy érzem, hogy olvasol a gondolataimban, bennem... A tekinteted áthatol rajtam, végigpásztázza lelkem minden picinyke zugát, és egy apró mosollyal nyugtázza, hogy odabent minden rendben...
Újra csókban forrtunk össze, kezed óvatosan a felsőm alá kéretőzve kényeztette a hátam, miközben szűnni nem akaró szenvedéllyel tetted magadévá az ajkaimat...
Soha nem siettél, így volt ez most is, mégis egyre követelőzőbb lett a szorításod, kezeid ellentmondást nem tűrve markolták a csípőmet miközben szinte levegő után kapkodva csókoltál...
- Nyugi, nyugi! - mondtam, remélve, hogy egy kicsit lehűtelek, de válaszként egy őrülten szenvedélyes, hosszú csókot kaptam...
Aztán lassan, apró puszikkal kényeztetve elindultak ajkaid lefelé a nyakamon... Éles fogaiddal aprókat haraptál a vállamba, majd megropogtattad a kulcscsontomat.
Olyan érzékkel tudsz harapni, hogy minden alkalommal, amikor szinte vámpírként vájod húsomba a fogaid, kéjes remegés fut végig rajtam, és kiráz a hideg...
Istenien tudsz bánni a testemmel...
Minden érzéked engem, a rezdüléseimet figyeli...
Szinte mértani pontossággal kiszámítottak a mozdulataid...
Nyelved is felfedezőútra indult, a fülemet vette célba. Forró leheletedbe beleborzongtam, szenvedélyes sóhajaid a gerincvelőmig hatoltak...
Csak most vettem észre, hogy már felső nélkül fekszem az ágyon, Te pedig azzal az ellenállhatatlan mosolyoddal próbálsz levenni a lábamról (persze nem szó szerint, az már úgyis sikerült... ).
Nem csak a szád mosolygott; az arcod, a szemed pajkosan nevetett rám. Ettől az édes arctól mindig elveszítem az erőm, most is kiszolgáltatottan hagytam, hogy azt tegyél, amit csak akarsz... Amit csak akarsz...
Lábad a hasamon átvetve lehajoltál hozzám. A tekintetemet fürkészted, majd lassan, szemhéjad mögé rejtve édes pillantásod, lehunytad a szemed... Én is ezt tettem, s a következő pillanatban puha ajkaid érintését éreztem a pilláimon...
Nem tudom, hogy csinálod, de ilyen apróságokkal is annyira tudsz rám hatni, hogy minden önkontroll nélkül Rád bízom magam... Érzelmi alapon irányítasz, de ilyenkor nem bánom, hagyom...
Apró csókokkal simogattad végig az arcom, szándékosan kerülve a számat; kíváncsi voltál talán, hogy meddig bírom... Nem kellett sokáig várnod, elernyedt kezeim a nyakad köré fontam, és megpróbáltam feljebb húzni magam, hogy elérjem az ajkaid, de túl gyenge voltam hozzá, Te pedig kihasználtad, hogy ellazultak az izmaim miután visszahuppantam az ágyra, és minden átmenet nélkül a jobb vállamba mélyesztetted a fogaid. Minden porcikám megremegett a kéjtől és a vágytól, de Te nem hagytad annyiban! Egy röpke, halk kuncogás után pár centivel odébb újra belém vájtad harapóalkalmatosságod...
Fájt, mégis jólesett, ennek jeleként hideg borzongás futott végig a gerincoszlopomon egészen a medencecsontomig, ahol édes bizsergésként pihent meg...
Nem tudtam kinyitni a szemem, de éreztem elégedett mosolyod...
- Fájt? - kérdezted.
- Igen! - válaszoltam - De nagyon finom volt!
- Hmm... Ez így igaz. Kapok még?
- Ha kérsz... - mosolyodtam el én is, s már vártam a következő harapást, de helyette óvatos puszikkal halmoztad el az előbb bántott részt, majd lassan elindultál a kézfejem felé... Ajkaid oly érzékien érintették a bőröm, hogy néha akaratlanul megrándultak az izmaim... A puszik újra a vállam felé indultak, majd a kulcscsontom után az oldalamat vették célba... Aztán lassan áttértek a mellkasomra...(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.08 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 Andreas6 2017. 10. 13. péntek 04:38
Nagyon jó, de nem kellett volna bemásolni az elejére a másik történetet, csaj folytatni ott, ahol annak vége volt.
#3 vakon53 2016. 03. 25. péntek 22:40
Nemrossz.
#2 genius33 2013. 02. 28. csütörtök 08:35
Jóóóóóóóóóó! smile
#1 Törté-Net 2008. 09. 11. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?