Csak egy osztálykirándulás?!

Negyedikes osztálykiránduláson voltunk, éjszakára a Csillebércen szálltunk meg. Este természetesen, jó középiskoláshoz híven dohányzás és alkohol, minden mennyiségben. Az osztályban egyedül voltam fiú, s azt hiszem eléggé irigyelhető volt életem eme négy éve. Azon este tán többet ittam a kelleténél, s mivel előtte nemrég fulladt kudarcba egy kapcsolatom, nagyon elmélkedős, nyomasztó hangulatba kerültem. Volt az osztályomban egy lány, akit barátként szerettem és tiszteltem, szinte mindent megbeszéltünk. Nagyon szép teremtés volt: váll alá érő enyhén hullámos szőke haj, zöld szemek, (mivel kiskora óta néptáncolt) tökéletes alak, feszes, tenyérbe illő cicik. Szinte mindig mosolygott, szeme pedig mindig huncut módon mozgott, összhangban mimikájával. Így volt benne valami kislányos báj, ami tökéletesen ellensúlyozta a NŐi komolyságot és viselkedést. Visszatérve rám: este felmentem hozzá a szobába beszélgetni. Szerettem kibeszélni magamból a felgyülemlett problémákat, s tudtam, hogy ez a lány (továbbiakban Krisztinaként fogom szerepeltetni) meg is hallgat, támogat és segít is tanácsaival, észrevételeivel. Kettesben maradtunk a szobában.

Alkoholmámorban öntöttem ki neki mindazt, ami nyomta a lelkem legbelül. Miközben beszélgettünk, elment fürdeni, mert mondta hogy álmos, de várjam meg és folytathatjuk a beszélgetést: levetette farmerét, topját, zokniját. Mondtam: "Elforduljak? " Ő megvonta vállát, s közölte, hogy nem szégyenlős és táncpróbákon gyakran együtt öltöznek a fiúkkal, tehát neki mindegy. Gondoltam rá, hogy az illem kedvéért hátat fordítok, de tettetve, hogy még az adott állapotomnál is mámorosabb vagyok, rágyújtottam egy cigire, s punnyadt képet vágtam. Amikor levette a topot, fehér, félig áttetsző melltartója kivillant. Éreztem, hogy valami vágy lesz rajtam úrrá. A farmerem szűk lenni. Kriszti nem zavartatta magát. Mintha ott sem lennék, vetkőzött. Lehúzta nadrágját, fehér tangája, feneke valósággal elkápráztatott. Végül a zoknit vette le. Én elkezdtem viccelődve piszkálni, hogy milyen sorrend ez: először a zoknit szokás levenni. Ő mosolyogva megjegyezte: "Ennyire figyelsz? " Kissé zavarba jöttem: "Én? Á! Csak pont odapillantottam, bocsi! "