A+ A-

Destiny 2. rész

Az életem felgyorsult az elmúlt két év alatt. Kati, aki a kollegám volt és akivel azt a csodálatos estét töltöttem, elment máshova dolgozni. Jómagam is otthagytam a céget és tanulmányaim befejezésére koncentráltam, majd elmentem külföldre. Kati és köztem lévő barátság mindig megmaradt, de az életünk két irányba ment tovább. Ő a családjával és az új munkahelyével, én pedig az egyetem és a külföld adta lehetőségekkel voltam elfoglalva. Sokáig telefonon tartottuk a kapcsolatot és a levélváltások is szinte heti gyakorisággal voltak. Mindkettőnk életében "nyomot" hagyott az az éjszaka, de nem tudtuk, hogy mennyire lesz hatással a jövőnket illetőleg...
Kinti tartózkodásom alatt igen szerencsés fordulatot vett az életem. Sikerült elhelyezkednem egy filmstúdiónál és r.asszisztensként dolgoztam különböző hollywoodi filmprodukciókban. Az élet kegyes volt hozzám, mert kint az USA-ban tudtam megteremteni mindazt az egzisztenciát, ami itthon talán sosem adatott volna meg. Jól éltem és jól élek, de a jólét nem pótolta és pótolja azokat a dolgokat, melyek igazán fontosak nekünk. Mire is gondolok: Család, barátok, szerelmek...és sorolhatnám. 2006. Decemberében hazautaztam Magyarországra egy forgatás miatt. Gondoltam ez épp jól jön majd, és összeköthetem a kellemest a hasznossal. Aki kicsit is jártas a filmkészítés világában az tudja, hogy nem sok szabadidő adatik meg az embernek és napi min. 14 óra fogatási munkák vannak. De azért mentségként szolgáljon heti 1-2 nap pihenő mindenkinek jár... ekkor döntöttem úgy, hogy felkeresem a családot, a barátokat és a rég nem látott "kedvest...".
A sors furcsa fintora, hogy egy napon megcsörrent a telefonom és Kati férje volt...Mivel jóbarátságba vagyunk nem lepődtem meg a dolgon, bár nem tudtam elképzelni mit akarhat tőlem. Nos egy meglepetés bulit szervezett Katinak és arra akart meghívni. picit megdöbbentem, ugyanakkor nagyon megörültem a meghívásnak, hisz régen nem láttam már Katit és így igent mondtam a meghívásnak. Tudtam, hogy megfog lepődni, hiszen nem tudta, hogy hazahozott a munkám, csak annyit tudott, nemsokára hazalátogatok.
Eljött a várvavárt nap. Nagyon izgultam, mert nem tudtam mit fog szólni, milyen lesz a viszontlátás...
Mikor idaérkeztem ő még nem volt otthon. Akik a meghívottak között voltak, azokat szinte mind ismertem. Beszélgettünk, és nevetgéltünk én mégsem tudtam igazán felszabadult lenni... vártam, mikor lép be az ajtón...
Egyszer csak valaki felkiáltott, hogy most fordult be a kocsival a sarkon...A szívem a torkomban dobogott...mindjárt láthatom...A villanyokat lekapcsoltuk és csöndben vártuk, hogy betoppanjon. 10,9,8,7,6,5,4,3,2,1...számoltam vissza magamban...és belépett! MEGLEPETÉS!!! Hirtelen felgyulladt a villany és ott állt Ő! Semmit sem változott, ugyanaz a mosolygós, kedves, szép, és csodás nő állt előttem, szemében örömkönnyekkel, és torkában a megdöbbenéstől keletkezett kis gombóccal...
Teljesen megdöbbent, a gyerkőcei köszöntötték elsőként és a férje, majd szépen sorban a többiek. Én csak álltam és néztem, figyeltem őt, mi az ami változhatott rajta, de semmi... ugyan olyan volt, mint mikor utoljára láttam. A gratulálók sorban árasztották el az ajándékokkal... egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy szinte egy pillanatra "megdermed" a levegő, megáll az idő...épp egy gratulációt fogadott, mikor felemelte fejét és a tekintete az enyémmel találozott. Az volt az a perc, amelyben csak ő és én voltunk. Láttam az arcán a jóleső megdöbbenést, a csodálkozást...és mégvalami furcsát...talán nem örül nekem? - futott át agyamon. Nem tudtam, mit tegyek, nem tudtam megmozdulni, vártam. Nem sok idő múlva, mikor Kati "fellélegzett", odalépett hozzám. Szia. - mondta. Szia! Boldog szülinapot! - válaszoltam kissé rekedt hangon.
Nem is mondtad, hogy hazajöttél?! - Kicsit fura volt a hangja.
A munkám szólított haza, és szerettelek volna látni, és ez szerencsémre megadatott, de úgy látom, te nem örülsz nekem. - mondtam.
Ez nem így van...csak...- a tekintete egybeforrt az enyémmel és egy könnycsepp futott végig az arcán.
Megdöbbentem, nem tudtam mire vélni, hirtelen elfordult és a fürdőszobába sietett. Ott álltam földbegyökerezett lábakkal, és nem tudtam mitévő legyek. Megbántottam, vagy felkavartam? Elrontottam az estéjét...irtó kellemetlenül éreztem magam. Azon törtem a fejem, hogy elmegyek és nem zavarom meg a buli eddig fényes hangulatát, de az értetlenségem maradásra bírt. Pár perc elteltével Kati megjelent újra a társaságban és arcán nem volt nyoma könnyeknek. Az est hátralévő részében került engem, a többiekkel beszélgetet, és igyekezett felszabadultnak tűnni. Én is elvegyültem a tömegben és igyekeztem a megszokott mókás formámat hozni és karaokeval szórakoztatni a társaságot. Éjjel 3 felé kezdtek szállingózni haza az emberek és már csak egy páran maradtunk. Én is szedelőzködni kezdtem, mikor éreztem, hogy valaki figyel engem. Megfordultam és láttam Kati áll mögöttem és ő figyel. Ránéztem és elmosolyodtam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.38 pont (8 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2007. 04. 8. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?