A fotó a hegyen

Aaron egyszerre két fokot lépve haladt felfelé a régi bérház lépcsőin. A húga, Emma a harmadik emeleten lakott. Aaron születésnapja volt és a lány meghívta vacsorára. Nem akart elkésni.
Hónapok óta nem látták egymást. Egy órányi autóútra laktak egymástól, de elfoglaltságaik megnehezítették a találkozást. Aaron nemrég végzett az orvosi egyetemen és most néha húsz órás műszakban dolgozott gyakornokként egy közeli kórházban. Emma kettős életet élt: egy szakácsiskola diákja volt nappal és sous-chef egy népszerű francia étteremben éjjel.
Aaron megérkezett az ajtóhoz és megállt. Ideges volt és nem tudta hogy miért. Talán azért, mert egy ideje nem találkoztak. Talán a húga személyisége miatt, ami a könnyed élénkségével annyira különbözött az övétől. Vagy talán azért, ami négy évvel korábban a hegyen történt.
Nem volt több ideje ezen gondolkodni, mert az ajtó kinyílt. Emma előtte állt és uralkodnia kellett magán, hogy ne álmélkodjon észrevehetően. Tudta, hogy a húga vonzó. A barátai gyakran emlékeztették rá, annak ellenére, hogy négy évvel idősebbek voltak nála. Egy kicsit mindig hátborzongatónak találta, hogy a gimnazista barátai az akkor még csak felső tagozatos testvérére vetnek szemet, még akkor is ha a fiatal Emma tagadhatatlanul csinos volt.
Viszont soha nem nézett ki jobban mint most, ahogy az ajtóban állva. A nyílt, lelkes mosoly és a tágra nyílt, csillogó szemek mindig vonzották mindenki figyelmét. Mióta Emma séf lett, az egyenes haját ék alakú frizurába vágatta, ami a válla magasságában állt meg. Praktikus volt, de egyben stílusos is. Aaron nem tudta megállni, hogy tekintete gyorsan végig ne fusson a húga testén. Emma egyike volt azoknak a lányoknak, akik szexinek és elbűvölőnek tűntek anélkül, hogy ezért túlzott erőfeszítéseket tettek volna. De most a szokásosnál is elbűvölőbb volt. Nem volt szakértő a kozmetikában de úgy tűnt, hogy a testvére a szokottnál több sminket viselt.
– Aaron! – kiáltotta Emma és kitárta a karját.
Mielőtt a fiú kigondolta volna hogy mit mondjon, átkarolta és szorosan megölelte.
– Olyan jó látni téged! Boldog születésnapot!
– Téged is jó látni... Nagyon jó.
Emma megfordult, Aaron pedig követte őt a lakásába. Azon kapta magát, hogy a miniszoknyába burkolt sima, kerek popsit bámulja.