A születésnapi ajándék

Én vagyok az első, aki elismeri, hogy szívből utálok olyan bulikba járni, ahol egyetlen embert sem ismerek a vendéglistáról. Pechemre éppen ilyen bulit kellett rendeznem itthon. A feleségemmel nemrég költöztünk Los Angelesből Chicago környékére az előléptetés miatt, amit a cégénél kapott, és az egész irodát áthívta hozzánk egy koktélpartira.
A feleségem, Lisa, magas, karcsú, barna szemű szőkeség, édes kis gödröcskékkel az arcán, amikor mosolyog. Még a középiskolában ismerkedtünk meg, és az egyetem után azonnal összeházasodtunk. A kapcsolatunk évekig kifejezetten jó volt. Persze akadtak kisebb-nagyobb zökkenők, de semmi komoly. A szexuális életünkre sem lehetett panaszom, bár az utóbbi időben eléggé ellaposodott a költözés és az új pozíciójával járó nyomás miatt.
Egy dolgot viszont kifejezetten élveztem a koktélpartikban. Jó ürügyet szolgáltattak arra, hogy egy kicsit kiöltözzek, és Don Drapernek vagy James Bondnak érezhessem magam. Szabadúszó íróként a mindennapi munkaruhám pólóból meg farmerból áll, úgyhogy néha kimondottan szórakoztató volt kicsípni magamat. Megnéztem magam a tükörben, és úgy gondoltam, hogy elég jól nézek ki annak ellenére, hogy néhány hét múlva 40 éves leszek. A nagyszerű géneknek köszönhetően 198 centi magas vagyok, és az edzőteremi kemény munka karbantartotta az alakomat.
Lementem a földszintre, ahol a feleségem keményen dolgozott, hogy minden tökéletes legyen a partira. Egy szexi, mégis elegáns, fekete csipkés A-vonalú ruhát viselt, ami épp a térde felett végződött. A mélyen kivágott dekoltázs szépen kiemelte a telt, 85C-s melleit, én meg nem bírtam megállni, hogy ne vegyem szemügyre alaposan.

– Hűha, elképesztően dögösen nézel ki – mondtam, és végigmértem tetőtől talpig, majd odanyúltam egy rákfalatkáért.
– Köszönöm – mondta, és rácsapott a kezemre, hogy elvigyem azt a tálca közeléből. – Azokat a vendégeknek szánom!
– És azt nem is mondod, hogy én milyen dögös vagyok ebben az öltönyben? – Vigyorogtam.
– Mi vagy te, valami kislány? – Mosolyodott el, de megállt egy pillanatra, hogy tényleg végigmérjen, majd hozzáfűzte: – Nagyon jól nézel ki, drágám.
– Ugye, hogy nem is volt olyan nehéz? – Kuncogtam, mire Lisa csak a szemeit forgatta.
– Kérlek, viselkedj ma este, ezekkel az emberekkel együtt kell dolgoznom – mondta, miközben az iPhone-ján pörgette végig a teendők listáját.
– Vettem! Politika, vallás és szex, ezekről kell beszélgetni – vigyorogtam rá.