Egy kis jellemformálás

Szavazás átlaga: 6 pont (18 szavazat)
Megjelenés: 2004. január 11.
Hossz: 5 194 karakter
Elolvasva: 1 794 alkalommal
Gizella elvált asszony volt, 28 éves és madarász. Áprilistól októberig valami kutatóintézet bérelt egy házrészt a faluban, ott lakott, és a vízügyes kollegák egymást taposták, hogy a ritka madárfajok fészkelő helyeit megmutassák neki. A segédgátőr is komoly feltűnést keltett, amikor megjelent egy kecskeméti könyvesboltban, és "madaras könyvet" akart venni. A főnök nem szerette a bonyodalmakat, így engem jelölt ki szárnysegédnek, 19 éves voltam akkor, tehát nem számítottam egészen felnőttnek. Sűrű természetű, jó mozgású, sötétszőke asszonyka volt. Jártuk a réteket, gázoltunk a tocsogókban, ladikoztunk a morotvákon. Gizella fényképezett, jegyzetelt, füveket gyűjtött, aztán este megbeszéltük, hogy a következő nap mit akar látni.

Május közepén egyik délelőtt a holtágon fotóztunk, s ahogy a térkép fölé hajolt, yóóó mélyen benéztem a pólója alá. Ő meg visszanézett. Elvörösödtem, bocsánatot dadogtam, és attól féltem, mi lesz, ha elmondja a főnökömnek. Ki akartam lépni a partra, de megfogta a vállamat.
– Szűz vagy? – kérdezte, és leültetett magával szemben a csónak deszkára. Megráztam a fejem, de látta rajtam, hogy hazudok.
– Nem baj – mondta, és megsimogatta a fejemet – akkor most részt vehetsz Gizi néni mesterkurzusán. – Egy kicsit még a fejemen tartotta a kezét, azután kiegyenesedett.
– Az első lecke: nem pirulunk el, ha cicit látunk, – és felhúzta a pólóját. Valami földöntúli bódulatban telt az idő, végig csókolóztuk a napot, de az este mégis nehezen indult. Összekaptam magam otthon, aztán átmentem Gizellához / akkor láttam először szoknyában/, és igen nagy lelkesedéssel meséltem a szürke gémek fészekrakási szokásairól. Közben nem tudtam, hogy fogjak hozzá ahhoz, amiért tulajdonképpen itt vagyok.

Már csaknem elindultam haza, amikor megfogta a kezem.
– Ugye nem ezért jöttél Kukorica Jancsi? – Meleg, barna szeme volt. Magához szorított. Gyertyát gyújtott, aztán oda állt elém.
– Vetkőztess le, nagyon lassan és nyugodtan. Itt az idő, hogy nagyfiú légy. – Levettem a blúzát, kikapcsoltam a szoknyáját, s amikor a bugyihoz értem, megállított.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 3 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6 pont (18 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2021. augusztus 6. 12:39
#9
Érdekes gondolatok.
1
z
zoltan611230
2019. június 17. 06:44
#8
Vége nem jó.
1
a
A57L
2018. szeptember 8. 03:55
#7
Zavaros az egész írás.
1
vakon53
2016. április 25. 16:30
#6
Te Gizi ! Akkor most mindenki éljen egyedül? Szerintem veled van a baj, mert rosszul választottál.
1
l
listike
2014. szeptember 30. 11:25
#5
Jó.
1
gerontofil
2006. július 12. 00:29
#4
Nekem nagyon tetszett!!Az eleje is,a vége is!!ZSÍR!!
1
Naesztazérne
2004. január 12. 02:05
#3
Te Gizi ! Akkor most mindenki éljen egyedül? Szerintem veled van a baj, mert rosszul választottál.
1
Nemtomki
2004. január 11. 20:10
#2
A vége meglehetősen lehangoló.
1
T
Törté-Net
2004. január 11. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1