Fiúból ladyboy lettem 2. rész - A vadászlakban

Másnap reggel direkt később keltem ki az ágyból. Hallottam amikor a nagypapa elment és ezt akartam kivárni mindenképpen.
Még lustálkodtam kicsit aztán felkeltem. A járás közben azért éreztem ott lent egy kis fájdalmat, de már korántsem annyira, mint este. Most már csak azt kellett eldöntenem mit és hogyan tovább. Abban biztos voltam, hogy az öregnek soha többé nem engedem, hogy hozzám érjen, sőt... soha egy férfinak sem. Ekkor bevillant egy kép a szőlősben... ahogy a vadász nyakában ülve éppen... hmmm.
Megkerestem a nagyit.

– Mama. A vadászházat hol találom?
Nemsokkal később már úton voltam a cél felé. Viszont fél óra múlva kiderült, hogy az öreglány rosszul mondta el az utat. Teljesen elfáradtam. Megkérdezni meg már nem akartam senkit mert amúgy szinte csak 80 és a halál közötti emberek mászkáltak az utcán vagy kis pisisek a nagy mamikkal. Amúgy se lett volna bátorságom idegenek leszólítani.
Leültem egy fagyizóhoz de mivel pénzt nem vittem magammal így semmit sem tudtam rendelni. Szóval csak ültem az árnyékban és gyűjtöttem az erőt, hogy vissza sétáljak a mama házához.

– Helló! Meghívhatlak egy fagyira?
Már éppen el akartam küldeni a tolakodót, de ekkor megláttam ki az. A vadász állt mellettem!
Annyira megörültem neki, hogy egyből a nyakába ugrottam. Ő teljesen ledermedt ettől.

– Hé. Mi történt veled? Jól vagy?
– Nem. Egyáltalán nem vagyok jól.
Megfogta a fejem és kicsit hátrébb tolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Pár másodpercig néztük egymást így szótlanul aztán megszólalt.

– Oké. Mond el mi a baj.
Körülnéztem. A fagyizó teraszán már voltak páran. Főleg kis gyerekek a mamival.
Rá néztem a vadászra.

– Ha lehet inkább ne itt.
– Értem. Akkor gyere és majd nálam nyugodtan beszélhetünk.
Körülbelül öt perc se volt és a vadászházba értünk. Most már tudtam mi volt a baj a mami „útbaigazításával”. Konkrétan felcserélte a bal és a jobb irányt és így már nem csoda, ha nem jutottam el a célig.
Mikor megérkeztünk mindjárt egy hűtött limonádét varázsolt elém amit szinte egy hajtásra megittam. Ő leült az asztalhoz a konyhában és csak nézett rám. Tudtam most már el kell mondani... de hát ezért jöttem. Vagyis nem csak ezért de a többit még hátra zártam magamban egyellőre.
Leültem vele szemben és szép lassan elmondtam neki mi történt velem tegnap este.
Még a végére sem értem szinte, de ő felpattant az asztaltól és nagyot csapva rá felkiáltott.