Sztori

Holtfáradtan álltam a bevásárló központ pénztáránál, magamba révedve a szalagnál, amikor egy vékony, mégis határozott női hang átvágott a szupermarket moraján.

– Gábor?
Ösztönösen hátrafordultam, de hirtelen nem találtam a hang forrását. Végigpásztáztam a sort, amikor megláttam. Sokkal alacsonyabb volt nálam, a tekintete meleg, az arca ismerős, de hirtelen nem tudtam honnét. Aztán néhány pillanat múlva beugrott. A gimnázium végzős évében volt nálunk tanítási gyakorlaton. Néhány évvel volt csak idősebb nálunk, több, mint húsz éve, mégis ezer közül is felismerném. Akkoriban elérhetetlen vágyálom volt mindannyiunknak, de már nem az a fiatal lány volt, aki régen.

– Tanárnő! – Szaladt ki a számon, kicsit talán hangosabban is a kelleténél.
Húsz perccel később már a szomszédos kávézó apró asztalánál ültünk. Ahogy zavarában a csészéjét forgatta, a lágy fényben a nyaka és dekoltázsa ívét pásztáztam. Kiderült, hogy válófélben van.

– Válófélben? – Hűltem el. – De hát az egész iskola azt beszélte, hogy a tanárnő a lányokat szereti.
Összefutottak a ráncok a szeme sarkában, és felkacagott. Az a tiszta, őszinte hang teljesen átjárta a mellkasomat.

– Jajj már, Gábor! Az albérletben a lakótársammal megelégeltük, hogy az összes egyetemista srác a nyakunkon lógott. Rádobtunk egy lapáttal a pletykára, így legalább hagytak minket tanulni. Aztán férjhez mentem, megszülettek a lányok, akik amúgy már felnőttek, mind a kettő egyetemre jár.
– Két felnőtt lány? – Néztem rá hitetlenkedve.
Bár tudtam, hogy kb. hány éves, kívülálló megsaccolni sem tudta volna a korát. Az alakja és a kisugárzása szinte semmit sem változott.

– Hát, a trükk mindenesetre működött – mosolyodtam el feszülten. – Az összes fiú oda meg vissza volt magukért, de senki nem mert próbálkozni. Érinthetetlenek voltak.
Rám nézett. A pillantása meglepően mély volt, szinte kutakodó.

– Te is? – Kérdezte halkan, félrehajtott fejjel. Éreztem, hogy az arcomba szalad a vér. Csak bólintani tudtam.
A néhányfélórás beszélgetés után felajánlottam, hogy hazaviszem. Az öreg Opelemben a régi kárpit és a parfümjének illata furcsa, érdekes elegyet alkotott. A szűkös térben minden mozdulata, a combja villanása a szoknyája alatt feltűnően intimnek hatott.

– És te? – Kérdezte, mikor megálltam a lépcsőház előtt. – Hogyhogy egyedül?