A+ A-

G.

Tizenhat évesen még úgy érzi az ember lánya, hogy száz napig tart a nyár! Csupa napfény, kis rózsaszín sort hozzáillő csattal meg papuccsal. Minden vakítóan friss, üde és tele van édes, orális élvezettel: fagylalt, nyalóka, kürtöskalács és titokban elszívott keserű cigik a nyaraló átforrósodott falának dőlve a kuncogó barátnőkkel.
Egy ilyen felszabadult nyáron ismertem meg a szerelmet. A bátor ifjú titán, aki megpróbálkozott szerelméért szerelmet kuncsorogni tőlem, gyermeki áhítatával - még igencsak kiforratlan és vitatható - nőies szépségem iránt, elvarázsolt. Akár a saját nagyszerűségében lubickoló kisgyerek örültem a nem várt babéroknak, igyekeztem minden percét kiélvezni és magamba rejteni, főként abból az önző okból, hogy később bizalmaskodva elmesélhessem a lányoknak. A lábaimon felejtett tekintet, a félénk simogatások a víz alatt, az elhamarkodott, túláradó csók, amiben összekoccant a fogunk és a mérhetetlen sok bók folytán pótolhatatlan királynőnek éreztem magam. Ilyen hangulatban telt az első szexuális élményünk: a vízpartról felérkezve a nyaraló kazánház melegében egy-két ügyetlen mozdulat, pár könnycsepp és egy hatalmas tigrisszívdobbanás közepette elvesztettem drága liliomszüzességemet.
Gábor, a hős szerelmes túlcsordult boldogságában. Felnőttnek éreztük magunkat, igazi férfinak és igazi nőnek. Forró csöndben öleltük egymást a második drámai nekifutásunk előtt, ami kicsit hosszabbra és kevésbé fájdalmasra sikerült. Mindezen felbuzdulva együtt töltöttük az éjszaka hátralévő részét és pirkadatig suttogva beszélgettünk. Ahogy ott feküdtünk a szerelemtől megviselt ágyban, szép lassan Gábor testi közelsége megszokottá, természetessé és biztonságossá vált, éreztem lélegzetvételének hűvösét és figyeltem a történeteket, amiket mesélt... igazán, szívből megnevetetett. Reggelre akár egy selyempókháló úgy vett minket körül a megannyi édes, naiv, szerelmes vallomás. Hajnalban aludtuk el, kezében az én bimbózó mellemmel, melynek bőre alatt, lüktető szívkamrám mélyére rejtettem édes, új Kincsem illatát és ízét. Szerelmes voltam!
Ettől fogva a nyár minden perce Gábor volt. Minden mozdulata, vakító kék szeme, erős karja, bronzbarnára sült teste az enyém volt. Igazán az enyém! Ugyanúgy ahogyan övé volt tizenhat éves testem minden darabja és lelkem összes vidám és baljós gondolata. Beteges közlési vágy élt bennünk, mindent elmeséltük, amit fontosnak éreztünk eddigi rövid, ám éppoly fontos életünkből. Ám a forró hónapok, a balatoni hattyúkkal és Gáborom lágy simogatásával lassan elhalványultak és én nem láttam többet.
Hat naptejes nyár telt el azóta.
Budapest: kétmillió ember lélegzete és hangzavar. Beülünk valahová az egyetemi barátokkal, ma nagy ivás és elmélkedés lesz a világmegváltó fiatalok naivságával és lelkesedésével, talán még tancolunk is levezetésként valami velőtrázó zenére a szemgyilkos fényekben. A hely füstös és szokványos: fényben úszó bár, csinos pultoslány és kicsi kerek asztalok. Elégedetten hallgatom a többiek eszmecseréjét, mikor a pincér egy kaján mosollyal közeledik felém és egy söralátétet nyújt, rajta egyetlen sor fekete betűkkel: Egy orgazmust a szép hölgynek?
Idegesen körbetekintek. Senki ismerős, csak megint a pincér egy szájfényízű, színes koktéllal (a beígért orgazmus). Zavartan beleiszok. Fürkészem a tömeget, de semmi. Figyelem a beszélgetést: már más a téma, tehát inkább kimegyek a mosdóba. A tükörnél köszönök magamnak, megigazítom fekete ruhám, megpróbálom lejjebb húzkodni, túl kihívó ezzel a cipővel...
Végre kilépek a torzító neonfényből és mint akinek káprázik a szeme, megdermedek a látványtól, szívkamráim és artériáim elönti a forró, édeskés vér. Ő az! Gábor! Ezerből is felismerném! Hat év, hat átkozott év és most itt áll előttem! A legédesebb gonosztevő! A leggyönyörűbb Kísértés! Fekete finom ing, sötétszürke nadrág. Fesztelenül támasztja a falat és rám villantja hibátlan hófehér fogait, csupán az inge legfelső gombjai árulják el: szíve csendes rémületének ütemében mozognak.
- Szia - úrég ez a rekedt, elhaló zaj a hangom?
- Legutóbb barnább voltál - mondja kedvesen - a bőröd és a hajad is. De jól áll ez a szőke - úgy beszél, mintha csak múlt héten találkoztunk volna utoljára.
Csak bólintok és félve közelebb lépek, ő is elindul felém. Egészen közel megáll, egyetlen sóhajtásnyi van közöttünk. Zafír szeme fürkészi az arcom, megsimítja a hajam.
- Most elmegyünk - ahogy ezt mondja, én is érzem: persze, hogy elmegyünk, ez olyan magától értetődő, mint hogy most, itt találkoztunk. Kinyitja a kocsiajtót, én behuppanok és közben felcsúszik a ruhám, csupaszon marad az egész lábam, de nem rejtem el, tudom hogy szereti. A sebváltóról a négyes után az én combomra kapcsol, keze forró és finom. Csodálattal nézem férfias állát, szép ajkait, széles vállát. Már rég nem huncut kisfiú. Bár örökké így suhannánk az éjféli fényben valami gyönyörű felé!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.21 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 feherfabia 2015. 01. 3. szombat 07:18
8P
#6 Ulysses 2015. 01. 2. péntek 21:14
Érdekes, érdekes stílus, jó írás, remek író. Nem sablonos!
#5 zsuzsika 2015. 01. 2. péntek 11:09
Jó.
#4 listike 2013. 08. 25. vasárnap 19:34
Rövid, de velős. Köszönöm. 10pont.
#3 wergy 2005. 03. 12. szombat 21:30
Kicsit rövidke. De a stílus és a megfogalmazás mindent üt! Ha a sztori 0 lenne, a stílusért akkor is 9-et adnék. Így ugye.... :D
#2 Hmm 2005. 03. 11. péntek 12:19
Fantasztikus stílus, remek író érzék, és klassz történet:)) Kár hogy rövidke..Gratula!!!
#1 Törté-Net 2005. 03. 10. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?