Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Kedves Éva! Tökéletesen értem, amit mondasz. Már régóta érlelődik benenm a kiszállás gondolata, de egyre újabb és újabb kisérletet tettem. Persze, az is lehetne érv, hogy így néhány száz emberhez eljut a történet, de lássuk be ez nem lehet cél. Neked nem kell magyarázni, hogy egy történet megírása az ötlettől a végső formába öntésig egy hosszú, és fáradtságos folyamat. Ráadásul én nem a grafomán hajlamaimat akaro kiélni, hanem vamait mondani szeretnék a világról. Ezért választok gyakran extrém szituációt, történelmi környezetben, nem kis áthallással a mai viszonyokra. Éveknek kellett eltelnie, hogy belássam, hogy ennek itt nincs nagy keletje. Maximum annyit tudok elérni, hogy elhangzik az, hogy az írásaimmal színesítem az itteni palettát - amit te nagyon helyesen meg is megfogalmaztál. Ez egy nagyon kedves gesztus, köszönöm is, de nekem ez kevés, az olvasóknak pedig egyáltalán nem fog hiányozni. Márpedig " A nép szava, Isten szava", ezt kell elfogani.
Kedves Miriam! Amiket te írsz, az egy réteget érdekel, és ők értékelik, a többit nem, és lepontozza. Ezt tudomásul kell venni, mint ahogy az én első sorozatommal is történt, az Első állásom történetével. A te pontszámaid egészen jók, ahhoz képest, hogy volt amikor 4-4,5 pontokat kaptam. Én is menekülhettem volna innen, de nem tettem, és végig írtam a sorozatot, ami 22 rész volt. És egy idő után már nem volt olyan "fétis" az s/m a történetben. Kár lenne, ha elmennél, mert a történeteiddel színesítetted az oldal palettáját. Gondold át, és inkább azt nézd hány olvasóhoz jutott el az írásod.
Éva596: Persze, mindenkinek más a fájdalomküszöbe, és bizonyára az is igaz, hogy terjed a családon belüli szolid spanking, esetenként a kemény BDSM. És ilyenkor szoktak dom és sub (vagy domina-slave) kapcsolatról beszélni. Persze, ez létezik, s nyilván megvan a maga oka is, de ez csak durva leegyszerűsítése a dolgoknak. A Sallay Gabi pálcázásban én nem ilyen tiszta esetről beszélek, tekintbe, hogy Gabriella valójában nem sub, mint ahogy dr Ridegh igazgató sem az a tipikus dom. Valójában ők egy szituációba keverednek, ami végülis egy alapos pálcázásba végződik. Egyik - nyilvánvalóan jóindulat - birálóm szememre vetette, hogy minek itt a sok duma, így történt, hát így történt, mindenki érti ezt. Én pedig pont azt látom, hogy éppen, hogy nem ez ami ami lélektanilag könnyen érhető esetek közé tartozik. Érdekesség kedvéért megemítem, hogy a harmadik részben, a Gabriellát vigasztaló Laura épp hogy vágyik, hogy az igazgató elfenekelje őt, s a kettőjük beszélhetése épp attól érdekes, hogy Gabriella épp a miatt szipog, hogy vele milyen igazságtalanság történt, miközben az iskolatitkárnő pedig épp erre vágyik, amit viszont ő nem kap meg. Számoma itt válik érdekessé a történet - viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ilyen folyatással ezen a website-on nem lehet előállni. Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy be is fejezem az itteni, nyilvánvalóan értelmetlen publikálást.
Félreérthető volt a fogalmazásom. A harmadik mondat helyesen így kezdősdik: Jellemzően a szolgáltást igénybevevő férfiak fizetnek ... Bocs...
Egyébként több történet is írtam erről a témáról. Az egyiket ezen a honlapon is elkedtem publikálni, de csak ledorongolást és lapontozást kaptam. Ezért aztán gyorsan fel is függesztettem a további részek megjelentetését.
A dominák valójában egyfajta szükségletet elégítenek ki. Valójában ők ugyanúgy szexuális szolgáltatók, mint a prostituáltak. Jellemzően ők fizetnek azoknak a nőknek, akik uralkodnak felettük, és/vagy a legkülönfélébb módon megalázzák és kínozzák őket. Több egyéb területen sikeres férfiről tudok, akik rendszeresen megveretik, adott esetben megkorbácsoltatják magukat nőktől.
Köszi. Igen, ez érdekes cikk. Kiollóztam belőle pár dolgot, ami az emberre és az agresszivitásra vonatkoztatva közöl tényt. Ezeket a cikk írója tényként közli. Ő vonta le a következtetéseket valamiből. Pár forrásra hivatkozik, mint például Origó cikk. Eszmefuttatásnak vitaindítónak nem rossz, de előrebocsátanám, hogy az egykoron Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban lefolytatott bárminemű felmérések legtöbbjét nem veszi bizonyítéknak senki, mivel csak egy adott helyen és időpontban, egy adott kultúrára vonatkoztatva történt. Azok ott és akkor, azon a területen élők viselkedését igyekeztek rögzíteni, bár egymásnak ellentmondó következtetésekre is jutottak elég sok dologban.
Az agresszió másik fajtája, a malignus agresszió az állatvilágban nincs jelen. Ez rosszindulatú, szándékos destruktív agressziót jelent, melyet kegyetlenség és erőszak jellemez. Ez az emberre jellemző viselkedésforma, amelynek kizárólag a saját igények elérése a célja. Az agresszív magatartásformák gyakrabban fordulnak elő férfiak esetében. Esetükben gyakoribbak a szexuális bűntények, gyakrabban kapnak büntetéseket gyorshajtásért és jellemzőbb rájuk a társadalom szabályainak áthágásai is. Ennek hátterében a férfi nemi hormonok (androgének) állnak, elsősorban a tesztoszteron. Ez nem a véletlen műve: a férfiaknak több veszélyhelyzettel kellett az evolúció során szembenézni, vadásztak, védelmezték otthonaikat a ragadozókkal és más veszélyekkel szemben. Az állandó félelem és a stressz váltotta ki az agressziót. Egyes vizsgálatok azt találták, hogy a nemi erőszak szociálisan és nem biológiailag programozott az embereknél. Elsődleges célja a férfiak esetében a nők megfélemlítése, megalázása, vagyis a felettük való dominancia demonstrálása. Felmérésekből kiderült, hogy a férfiak nagy részének hajlama van a nemi erőszak iránt. Egy Egyesült Államokbeli kérdőívben a megkérdezettek egyharmada elismerte, hogy ha büntetlen lenne, szívesen tenne erőszakot nőkön. A nőstények a szaporodás szempontjából sokkal értékesebbek a hímeknél. Ezt az utolsót én azért emeltem ki, mert tetszik, bár nem vagyok abban biztos, hogy mindenki egyetértene ezzel, mint ahogyan a többiekből se minden egyértelmű. Ha elhisszük, hogy nem csupán domok, hanem dominák is léteznek... Én ezt nem értékelem azon kívül, amit fentebb írtam, mindenki döntse el, mit tart ebből igaznak és mit nem. 🙂 Annyit azért hozzátennék, hogy ez nem tudomány, csak vitaindító. Érdekes eszmecsere és nem több. Senki ne vegye készpénznek ezeket, hanem járjon előbb utána.
Selymi, Éva! Először is köszönöm mindkettőtök válaszát. Az érdemi eszmecsere pontosan az, amire évek óta vágytam. Érdekes szempontzokat vetettetek fel. Selymi az állatvilágból hozott példákat. Hadd hivatkozak ezzel kapcsolatban egy szerintem nagyon érdekes cikkere: https://reptile-land.gportal.hu/gindex.php?pg=35099146&postid=1237311
Kedves Miriam! Én még nem szóltam hozzád, most megteszem. Nem úgy képzelem, és te se képzeld úgy, hogy valaki sub alkatúnak születik. Ezek a dolgok az agyban dőlnek el, és szerencsére nem vagyunk egyformák. Van aki jól énekel, van aki jól táncol, van aki több nyelven beszél, és van olyan aki csak az anyanyelvén. Van akinek magas a fájdalom küszöbe és van akinek alacsony. Van aki egy sima vérvétel során akár el is tud ájulni. Nekem rosszak ilyen szempontból a vénáim, sokszor a beszúrt tűvel a bőr alatt keresgélik a vénát. Én ezt végig nézem, és nekem nem okoz problémát. Talán az is közrejátszik, hogy magas a fájdalom küszöböm. Amikor fiatalon sportoltam, sokszor egy-egy rándulásnál 15-20 szúrással juttatták be a szert az adott területbe. Ezek egyéni sajátságok, és a fájdalomérzeten múlik. Ugyanígy van, ha a pálcázást valaki egy idő után már szexuális izgatásnak érez. Vagy a népszerűbb popsipaskolás. Az elején biztosan fájdalomérzet, van akinek nagyon fáj, van akinek kevésbé, és ők azok akik egy idő után szexuális ingerként is megélik.
Abban én sem, hogy születési adottság lenne. De megfigyelted már a macskák párzási szokásait? Ők nem szeretkeznek. Némelyik cica-mica szabályosan kierőszakolja a kandúrjától, ami neki jár. Ha nem kapja meg, akkor nekimegy és képes kivérezni is akár. Ha nem elégedett, akkor megkarmolja. A farkasoknál viszont "divat" az előjáték. Kerülgetik egymást a párok, majd kergetőznek mielőtt egyesülnek. Ha a nőstény úgy érzi a kedvese elfáradna, hagyja magát elkapni. Boldog lesz akinek sikerül elkapni és az is, akit elkapnak. A nőstény lekushadva könyörög a párjának. Megalázkodik. Ez akkor s/m? Dehogy! Azt ők nem ismerik. Ezt a kergetős játékot az emberek is használják. Kis korban játéknak, később előjátéknak fogja fel némelyik. Akkor miben is különböznek az állatok az embertől? 200 éve még azt mondták, hogy a tudat. Ma már ez is megdőlt, mert némelyik állat esetében bebizonyították, hogy van tudatuk, csak nem olyan fejlett mint nekünk. Vagy csak másféle, hiszen az igényeik, a szokásaik is eléggé eltérőek, de hasonlóság azért elég sok van. Amiket leírtál azok sem kizárólag emberi tulajdonságok. Az állatvilágban is éppen úgy előfordulnak. Talán mert ezekre szüksége van némelyiknek a túléléshez, akárcsak nekünk, embereknek.
Én nem hiszek a szub alkatságban. Hitem szerint ez nem születési adottság hanem civilizáció deviancia, egy meglehetősen nehezen érzelmezhető viselkedési mód. Biológia értelemben a fájdalom egy vészjelzés, hogy 'hóhó, baj van, menekülj, vagy oldd meg'. Az állatok még ennek megfelelően reagálnak. Mi emberek azonban már elszakadtunk természetadta valóságtól, és egésze másfajta motivációk mozgatnak minket. Megalkuvás? Konfliktuskerülés? Megfelelési kényszer? Érzékelési tévképzetek? ... és még sok minden.
Ez egy nagyon kedves gesztus, köszönöm is, de nekem ez kevés, az olvasóknak pedig egyáltalán nem fog hiányozni. Márpedig " A nép szava, Isten szava", ezt kell elfogani.
Amiket te írsz, az egy réteget érdekel, és ők értékelik, a többit nem, és lepontozza. Ezt tudomásul kell venni, mint ahogy az én első sorozatommal is történt, az Első állásom történetével. A te pontszámaid egészen jók, ahhoz képest, hogy volt amikor 4-4,5 pontokat kaptam. Én is menekülhettem volna innen, de nem tettem, és végig írtam a sorozatot, ami 22 rész volt. És egy idő után már nem volt olyan "fétis" az s/m a történetben.
Kár lenne, ha elmennél, mert a történeteiddel színesítetted az oldal palettáját. Gondold át, és inkább azt nézd hány olvasóhoz jutott el az írásod.
Persze, mindenkinek más a fájdalomküszöbe, és bizonyára az is igaz, hogy terjed a családon belüli szolid spanking, esetenként a kemény BDSM. És ilyenkor szoktak dom és sub (vagy domina-slave) kapcsolatról beszélni. Persze, ez létezik, s nyilván megvan a maga oka is, de ez csak durva leegyszerűsítése a dolgoknak.
A Sallay Gabi pálcázásban én nem ilyen tiszta esetről beszélek, tekintbe, hogy Gabriella valójában nem sub, mint ahogy dr Ridegh igazgató sem az a tipikus dom. Valójában ők egy szituációba keverednek, ami végülis egy alapos pálcázásba végződik. Egyik - nyilvánvalóan jóindulat - birálóm szememre vetette, hogy minek itt a sok duma, így történt, hát így történt, mindenki érti ezt. Én pedig pont azt látom, hogy éppen, hogy nem ez ami ami lélektanilag könnyen érhető esetek közé tartozik.
Érdekesség kedvéért megemítem, hogy a harmadik részben, a Gabriellát vigasztaló Laura épp hogy vágyik, hogy az igazgató elfenekelje őt, s a kettőjük beszélhetése épp attól érdekes, hogy Gabriella épp a miatt szipog, hogy vele milyen igazságtalanság történt, miközben az iskolatitkárnő pedig épp erre vágyik, amit viszont ő nem kap meg.
Számoma itt válik érdekessé a történet - viszont azzal is tisztában vagyok, hogy ilyen folyatással ezen a website-on nem lehet előállni. Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy be is fejezem az itteni, nyilvánvalóan értelmetlen publikálást.
Jellemzően a szolgáltást igénybevevő férfiak fizetnek ...
Bocs...
Egyébként több történet is írtam erről a témáról. Az egyiket ezen a honlapon is elkedtem publikálni, de csak ledorongolást és lapontozást kaptam. Ezért aztán gyorsan fel is függesztettem a további részek megjelentetését.
Az agresszió másik fajtája, a malignus agresszió az állatvilágban nincs jelen. Ez rosszindulatú, szándékos destruktív agressziót jelent, melyet kegyetlenség és erőszak jellemez. Ez az emberre jellemző viselkedésforma, amelynek kizárólag a saját igények elérése a célja.
Az agresszív magatartásformák gyakrabban fordulnak elő férfiak esetében. Esetükben gyakoribbak a szexuális bűntények, gyakrabban kapnak büntetéseket gyorshajtásért és jellemzőbb rájuk a társadalom szabályainak áthágásai is. Ennek hátterében a férfi nemi hormonok (androgének) állnak, elsősorban a tesztoszteron. Ez nem a véletlen műve: a férfiaknak több veszélyhelyzettel kellett az evolúció során szembenézni, vadásztak, védelmezték otthonaikat a ragadozókkal és más veszélyekkel szemben. Az állandó félelem és a stressz váltotta ki az agressziót.
Egyes vizsgálatok azt találták, hogy a nemi erőszak szociálisan és nem biológiailag programozott az embereknél. Elsődleges célja a férfiak esetében a nők megfélemlítése, megalázása, vagyis a felettük való dominancia demonstrálása.
Felmérésekből kiderült, hogy a férfiak nagy részének hajlama van a nemi erőszak iránt. Egy Egyesült Államokbeli kérdőívben a megkérdezettek egyharmada elismerte, hogy ha büntetlen lenne, szívesen tenne erőszakot nőkön.
A nőstények a szaporodás szempontjából sokkal értékesebbek a hímeknél.
Ezt az utolsót én azért emeltem ki, mert tetszik, bár nem vagyok abban biztos, hogy mindenki egyetértene ezzel, mint ahogyan a többiekből se minden egyértelmű. Ha elhisszük, hogy nem csupán domok, hanem dominák is léteznek...
Én ezt nem értékelem azon kívül, amit fentebb írtam, mindenki döntse el, mit tart ebből igaznak és mit nem. 🙂
Annyit azért hozzátennék, hogy ez nem tudomány, csak vitaindító. Érdekes eszmecsere és nem több. Senki ne vegye készpénznek ezeket, hanem járjon előbb utána.
Selymi az állatvilágból hozott példákat. Hadd hivatkozak ezzel kapcsolatban egy szerintem nagyon érdekes cikkere: https://reptile-land.gportal.hu/gindex.php?pg=35099146&postid=1237311
Én még nem szóltam hozzád, most megteszem. Nem úgy képzelem, és te se képzeld úgy, hogy valaki sub alkatúnak születik. Ezek a dolgok az agyban dőlnek el, és szerencsére nem vagyunk egyformák. Van aki jól énekel, van aki jól táncol, van aki több nyelven beszél, és van olyan aki csak az anyanyelvén. Van akinek magas a fájdalom küszöbe és van akinek alacsony. Van aki egy sima vérvétel során akár el is tud ájulni. Nekem rosszak ilyen szempontból a vénáim, sokszor a beszúrt tűvel a bőr alatt keresgélik a vénát. Én ezt végig nézem, és nekem nem okoz problémát. Talán az is közrejátszik, hogy magas a fájdalom küszöböm. Amikor fiatalon sportoltam, sokszor egy-egy rándulásnál 15-20 szúrással juttatták be a szert az adott területbe. Ezek egyéni sajátságok, és a fájdalomérzeten múlik. Ugyanígy van, ha a pálcázást valaki egy idő után már szexuális izgatásnak érez. Vagy a népszerűbb popsipaskolás. Az elején biztosan fájdalomérzet, van akinek nagyon fáj, van akinek kevésbé, és ők azok akik egy idő után szexuális ingerként is megélik.
Ezt a kergetős játékot az emberek is használják. Kis korban játéknak, később előjátéknak fogja fel némelyik.
Akkor miben is különböznek az állatok az embertől? 200 éve még azt mondták, hogy a tudat. Ma már ez is megdőlt, mert némelyik állat esetében bebizonyították, hogy van tudatuk, csak nem olyan fejlett mint nekünk. Vagy csak másféle, hiszen az igényeik, a szokásaik is eléggé eltérőek, de hasonlóság azért elég sok van. Amiket leírtál azok sem kizárólag emberi tulajdonságok. Az állatvilágban is éppen úgy előfordulnak. Talán mert ezekre szüksége van némelyiknek a túléléshez, akárcsak nekünk, embereknek.