Lovarda a Pilisben

Zoltán szinte sokkosan próbálta feldolgozni a nő szavait, de ettől függetlenül gépiesen válaszolt:
– Nem. Egyáltalán nem Úrnőm! Örömmel fogadom az ítéletedet és köszönöm, hogy a végrehajtója leszel!
Miközben saját szavait hallgatta, döbbenten vette észre, hogy őszintén így gondolja. A dolog nem volt teljesen új. Hosszú évek óta furcsa izgalmi forrása volt az erre gondolás, de egészen eddig a pillanatig úgy vélte, hogy még nem áll készen a dologra. Most azonban – saját legnagyobb csodálatára – úgy érezte, hogy kész volt megfizetni az árat az élményért.
– Nagyszerű! Kapcsolatba lépett velem egy hölgy, aki szeretne egy férfi társaságában a barátai egy csoportja előtt lógni. Így megszabadulhatok tőled és közben egy csomó pénzt is kereshetek. – válaszolt Zsuzsa, az “Úrnő”.
A közlés felkeltette a férfi érdeklődését és vágyát az esemény iránt. Behódoló életében először nézett úgy szembe a lehetőséggel, hogy nem csak ábrándozott. Kezdte elhinni, hogy az úrnője hamarosan tényleg végezni fog vele. És vágyott is erre!
Fél órával később, egy komoly korbácsolás és egy óriási orgazmus után a nő a férfi kezeit kioldozva megkérdezte:
– Biztos, hogy megteszed, vagy már meggondoltad magad?
– Asszonyom élvezné, ha megtehetné?
– Életem legnagyobb élménye lenne!
– Akkor az öné vagyok! Azt tesz velem amit akar! – válaszolta a férfi és közben lassan újra merevedni kezdett.
A nő nem válaszolt. Amikor Zoltán nem sokkal később távozni készült, egy papírlapot nyújtott neki, amin az Eszter név és egy telefonszám szerepelt.
– Hívd majd fel! Ő lenne az. – mondta.
– Így lesz asszonyom! – mondta a férfi és távozott.
Addig sem tudott várni, amíg a kocsijához ért volna. Már odafelé menet tárcsázott. Egy kellemes női hang válaszolt.
– Eszter? Üdv! A nevem Zoltán. Nem ismersz, de az Úrnő azt mondta, hogy talán egy párként végezhetjük. Találkoznunk kellene, nem gondolod?
A férfi hallotta, ahogy a nő a meglepetéstől levegő után kap. Pár másodpercbe beletelt, amíg Eszter magához tért.
– Ohhh... igen... persze – felelte, majd egy kis szünet után folytatta:
– Mit szólnál egy ebédhez most?
Zoltán elfogadta az ajánlatot és egy szűk óra múlva már egy nagykörúti étteremben ültek. Eszter negyven év körüli lehetett. Szürke kosztümöt és fehér blúzt viselt, de a ruha üzleti jellege sem fedte el a formás test vonalait. Kifejezetten vonzó nő volt.
Az első percekben udvarias társalgás folyt általánosságokról, miközben salátát és fehér bort rendeltek. Miután a pincér távozott, Zoltán megkérdezte:
– Nem mondanád el a tervedet?
– Hol is kezdjem... Régóta fantáziálok arról, hogy egy csomó ember előtt meztelenül felakasztanak és azt hiszem eljött az idő álmodozásom valóra váltására.
A férfi csendben maradt, így a nő folytatta:
– Először csak izgató képzelgések voltak. Később a neten megismerkedtem pár emberrel és hurkokkal kezdtem játszadozni. Játékból néha felakasztottak, de a fantáziálásom megszállottsággá nőtt és a játékok többé nem elégítettek ki. Nincs normál kapcsolatom és egyre nehezebb a munkára koncentrálnom. Szóval arra jutottam, hogy az egyedüli megoldás, ha végigmegyek az úton. Az álmaimban egy férfival együtt történik, ezért azután keresni kezdtem valakit. Azt mondtam magamnak, hogy ha a megfelelő jelölt felbukkan, megteszem. És most itt vagy te.
– Még nem egyeztünk meg semmiben. Meg akarsz halni?
– Nem. Furcsa módon nincs halálvágyam, de az egyetlen mód a vágyott élmény átélésére, ha tényleg megtörténik. Sajnos ennek megvan az ára. Ha neked csak játék, akkor nem ugyanazt érezzük. Át akarom élni a végső élményt és kész vagyok megfizetni érte az árat!
A férfit lenyűgözte, hogy mennyire hasonlóak az érzéseik és mennyire hasonlóak az övéihez a nő kifejezései, amikor elmagyarázza gondolatait, de nem mutatta ki elragadtatottságát.
– Meg tudnád mondani, hogy pontosan mi izgat? – kérdezte Zoltán semleges arckifejezéssel.
– Nem könnyű. Igazából magam sem értem. Talán az az érzés, ahogy megkötözve vezetnek a vesztőhelyre. Mindenki előtt meztelenül, tehetetlenül és megalázva. És mindenki tisztában van vele, hogy önként jelentkeztem. Azután ahogy később a nyakamban a hurokkal állok, készen az akasztásra... az izgalmam nyilvánvaló... várok a végre... Az is izgató, hogy mások szórakoztatására fogok kapálózni. Azt hiszem extrém behódoló és exhibicionista vagyok.
A férfi nem szólt, a nő pedig folytatta:
– És igen... mielőtt megkérdeznéd... félek. Rettegek. De képtelen vagyok az eddigi életemet tovább folytatni! Azt hiszem, ha most nem teszem meg, amikor a személyedben itt van az esély, akkor egész hátralevő unalmas életemben bánni fogom.
A nő elpirult és szeme ragyogott ahogy az érzéseit leírta. A férfit magával ragadta a szenvedélye. Érezte, hogy merevedése kezd lenni.
– Valószínűleg egy őrült perverznek tartasz. És őszintén szólva magamat hallgatva meg is tudlak érteni. – mondta a nő.
– Épp ellenkezőleg! Mintha a saját érzéseimet mondtad volna el – mondta Zoltán.
Eszter arca felragyogott ennek hallatán. A férfi folytatta:
– Ahogy mondtad: én is attól tartok, hogy ha most nem lépek, akkor később nem lesz alkalmam. Szerintem nagyszerűen mutatnánk egy meztelen akasztás során. Különösen te!
Zoltán szünetet tartott és Eszter szemébe nézett. Azután azt mondta:
– De ne éld bele magad! Még mindig nem mondtam igent.
Megérkezett az ételük és néhány percig csendben ettek.
– Tisztában vagy vele, hogy abban a pillanatban meg fogjuk gondolni magunkat, ahogy megszorul a kötél a nyakunkon? Azt fogjuk magunktól kérdezni, hogy hogyan lehettünk olyan ostobák, hogy belementünk ebbe a szenvedésbe. Egészen más BDSM játékban lógni, ahol tudod, hogy hamarosan levesznek, mint tudva, hogy a végedig tart a dolog. – mondta a férfi.
– Igen. Valószínűleg igazad van. De abban a pillanatban már túl leszek az izgalmas rész átélésén: az előkészületeken, a várakozáson, a megalázáson... Ha meg is gondolom magam akkor, már nem számít. Meztelenül fogok lógni veled együtt és senki nem fog levágni a kötélről. Az én élvezetem abban a pillanatban el fog kezdődni, ahogy biztosan tudni fogom, hogy megtörténik. – felelte Eszter és várakozóan nézett a férfira.
Zoltán úgy döntött, hogy még egy kicsit teszteli az eltökéltségét.
– Eszter, tudnod kell, hogy mi fog történni! Ha belemegyünk, az úrnőm lesz a hóhérunk. Rövid ejtést fog alkalmazni, hogy megnyújtsa a show időtartamát és nagyobb élvezetet biztosítson a közönségnek. Szóval a nyakunk nem fog eltörni. Lassan és fájdalmasan fogunk megfulladni.
A férfiban a nő arcára nézve tudatosult, hogy a beszéde inkább felizgatta Esztert, mintsem megijesztette volna. Folytatta:
– Az első pillanatokban teljes pánik lesz rajtunk úrrá. A nyakunkban érzett fájdalom és a fulladás miatt kétségbeesetten próbálunk majd megszabadulni kötelékeinktől és valami támaszt találni. De nem lesz semmilyen támasz és a vonaglásunk csak szorosabbra fogja húzni a hurkokat. Ekkor erőt próbálunk venni magunkon és ernyedten lógunk majd, hogy mindenkinek megmutassuk az önfegyelmünket és behódoló hajlamunkat. Demonstráljuk, hogy azért vagyunk a vesztőhelyen mert megérdemeljük és mert mi akartuk. Pár perc múlva nem fogjuk tovább bírni és a vonaglásunk újra kezdődik, de nem baj. A közönségnek tetszeni fog a vég előtti táncunk. Azután lassan elveszítjük az öntudatunkat. A testünk még egy rövid ideig küzdeni fog, végül meghalunk. Higgy nekem! Az az öt-tíz percünk a kötél végén maga lesz az örökkévalóság! Mit gondolsz? Még mindig meg akarod tenni?
– Oh, igen! Jobban mint valaha! Ahogy hallgattalak, meggyőződésemmé vált, hogy nálad jobb partnert nem találhatok! Veled olyan lesz, amilyenről mindig is álmodtam! Bátor és fegyelmezett szeretnék lenni a közben és úgy érzem veled sikerülni fog. És remélem, hogy egymáshoz közel fognak fogunk lenni! Nem lenne ellenemre, ha érezném a testedet, miközben vonaglok!
Eszter szavai teljesen felizgatták a férfit.
– Nos... azt hiszem már nem sok van hátra nekünk... De még nem is láttalak meztelenül. – mondta vágyakozva Zoltán.
– Sajnos a kertvárosban élek, viszonylag messze. De ha tudnál egy helyet közelebb... akkor segíthetnénk ezen a problémán!
Fél óra múlva már Zoltán lakásában voltak. Amíg a nő a fürdőszobába ment, a férfi ledobta magáról a ruháját. Amikor Eszter előjött, csak a fekete harisnyája és a szintén fekete cipője volt rajta. Megállt az ajtóban, hogy a férfi szemrevételezhesse.
– Úgy gondoltam, hogy ez lesz majd rajtam. A fekete az egyetlen szín, ami illik az alkalomhoz. Mi a véleményed? – kérdezte.
Zoltánnak az éttermi beszélgetés óta erekciója volt, de most úgy érezte, hogy még további centikkel nő. Nem mondta el a véleményét. Inkább mohó csókolózásba kezdtek. A férfi keze lejjebb csúszott, Eszter arcát pedig elöntötte a pír, amiért átnedvesedett bugyijából nyilvánvalóvá vált, mennyire kívánja. A csípőjét ösztönösen Zoltán felé nyomta, aki nem is várt több noszogatást. A kezét a nő bugyijába csúsztatta, a középső ujja a nagyajkak közé nyomult és a hüvely bejáratát dörzsölte egy darabig, mielőtt benyomta volna. A férfi az ágyra lökte és a szájával kezdte bejárni Eszter testét. Előbb a vállai érzékeny pontjait, majd védtelen, telt melleit vette kezelésbe. Izgatta ahol tudta. A nő bimbója megkeményedett miközben a férfi kőröket írt le az érzékeny részek körül. Zoltán csókjaival borította a hasát, az alhasát és... Lassan széthúzta a szeméremajkakat és közéjük dugta nyelvét. Ide-oda mozgatta a csiklón, amitől partnere nyögni kezdett. Kicsivel később Eszter feltérdelve Zoltán felé fordította fenekét, ő pedig ráhajolva, félig mellé, félig rátámaszkodva hatolt bele hátulról a nedves punciba, fel-felszabadítva egyik kezét a nő melleinek, hasának és fenekének felváltott simogatására. Miután túl voltak a szenvedélyes, vad szeretkezésen, a férfi ott folytatta, ahol abbahagyták és elmondta, hogy mit gondol:
– Nagyon elegáns lennél... egy beltéri eseményhez tökéletesen megfelelne az öltözeted... De azt hiszem szabadban leszünk és ehhez van egy másik ötletem.
– Szabadban? Izgalmasnak hangzik! Mi lenne az ötleted?
– Ágyékkötő. Zsuzsával egy játékunk során már használtuk és azt hiszem nagyon illene a hozzánk hasonló behódoló szolgákhoz.
– Meg tudnád mutatni?
Zoltán elővette a saját ágyékkötőjét és egy másik darab anyagot Eszteréhez. Hamarosan fehér pamut fedte merev hímvesszőjét. Puha kötelet tekert Eszter dereka köré. Áthúzta a szövetet a nő lábai közt és a végeket a kötélhez erősítette. Egy tükör elé vezette a nőt és kezüket hátratéve szemlélték egymás látványát.
– Tökéletes! Egyszerre szexi és megalázó. Tökéletes darab szexrabszolgák számára a vesztőhelyen – mondta Eszter és megfordult, hogy a hátsóját is felkínálja szemrevételezésre.
A férfi elégedetten szemlélte a körte alakú popsit, majd azt mondta:
– Természetesen a hóhérunk utolsó feladata az lesz, hogy letépje rólunk a rongyokat, mielőtt kirúgja alólunk a széket, hogy meztelenül és teljesen kitárulkozva legyen végünk, ahogy kell!
– Megint csak egyetérteni tudok. Zoltán! Velem jössz az akasztófára? – kérdezte ünnepélyesen és leplezetlen izgatottsággal Eszter.
– Veled megyek! – felelte a férfi megpecsételve a sorsát.
– Köszönöm! Sohasem gondoltam volna, hogy találok egy hozzád hasonlót, aki végig elkísér! – örvendezett a nő és megölelte a férfit.
Pár másodperccel azután, hogy Eszter keblei a férfinak nyomódtak, már újra az ágyban voltak. A csodálatos szeretkezés egész délután tartott. Utána Zoltán felhívta Zsuzsát és közölte vele, hogy kezdheti az előkészületeket.
Másnap Eszter átköltözött Zoltánhoz. Néha ugyan hosszabb időkre eltűnt, hogy “elintézze az ügyeit”, de ennek ellenére sokat voltak együtt. Szinte folyamatosan szexuális izgalomban voltak. Ez volt az egyik legjobb része a végső fantáziájuk kiélésének.
Eszter elkezdte hívni az esemény nézőit. Nem csak barátokat invitált, hanem olyan embereket is, akik jelenléte majd a megalázottságát növeli, amikor fellép a vesztőhelyre.
A kivégzésük tervezett helye egy mindentől távol eső pilisi lovarda volt. Gazdasági épületek, lakóépület, istállók, raktárak... A kíváncsi tekintetek elől takarásban levő belső udvaron állították fel az akasztófákat. Zoltán megtudta, hogy nem az övék az első önkéntes kivégzés. Korábban két nőt és egy férfit feszítettek itt keresztre. Megmutatták neki a jeltelen sírt, amiben a három test együtt feküdt. Pár lábnyira tőle láthatta a frissen ásott gödröt, ami Eszter és az ő testére várt.
A nagy nap gyorsan eljött. Eszter és Zoltán közös zuhanyt vett, majd felöltötték ágyékkötőiket. A nő megigazította a férfiét, az pedig a nőét. Eszter felvette az együtt vásárolt magas sarkú cipőjét. Olyat választottak, ami jól mutatott rajta és biztosan nem repül majd le róla a kapálózás közben. Azután laza nadrágok és pólók felvételével “álcázták” magukat és a helyszínre autóztak. Amikor a lovardához értek, már vagy tucatnyi autó parkolt ott. Az ágyékkötőket és Eszter cipőjét kivéve mindent levettek magukról és a kocsi belsejébe dobták. A slusszkulcsot az autóban hagyták. Többé úgysem lesz a járműre szükségük.
Zoltán a magas kerítés mentén a főkapu felé vezette Esztert. A séta közben elhaladtak a nyitott sírjuk mellett. Zoltán megmutatta a nőnek és megmutatta a keresztre feszítettek nyughelyét is. Mindketten csak izgatottabbá váltak. A bejárathoz közeledve izgatott beszélgetések zaját hallották.
– Biztos vagy benne, hogy be akarsz lépni? Ne feledd a megállapodást! Ha bemegyünk és megkötöznek minket, onnan nincs visszaút. Meg fog történni még akkor is, ha meggondoljuk magunkat! – emlékeztette a férfi Eszter-t.
– Nem fogom magam meggondolni! Menjünk! – felelte a nő.
Átléptek a kapu íve alatt az udvarba.
Nagyjából húsz vendég gyűlt össze. Eszter szóhoz sem jutott, amikor először meglátta az akasztófát. A gerendáról két hurok lógott le, várva őket. Egy széles, fából készült létra állt készen a támogatásukra az utolsó pillanatokig. Eszter csak akkor zökkent ki a révületéből, amikor néhány vendég megragadta őket.
– Kössétek össze hátul a kezeiket! – hangzott Zsuzsa utasítása.
Engedelmesen hátratették keresztben a csuklóikat. Amíg kötözték a kezeiket, sikerült mohó csókot váltaniuk és egymáshoz dörzsölni a testüket, ami szórakoztatta a közönséget. Amikor megfelelően meg voltak kötve, Zsuzsa azt mondta, hogy kövessék őt a vesztőhelyhez.
– Elbúcsúzhatok a férjemtől? – kérdezte Eszter.
– Igen, de igyekezz! – jött Zsuzsa válasza.
– A férjedtől? – kérdezte Zoltán meglepetten, de nem kapott választ.
Eszter már egy a vendégek csoportjából kiváló középkorú férfi felé sétált. Amikor odaért, a férfi átölelte és nyilvánvaló szenvedéllyel csókolózni kezdtek, még ha Eszter nem is tudta viszonozni az ölelést. Azután intim hangon pár percig beszéltek, majd a nő visszatért.
– A férjed? – kérdezte újra Zoltán.
– Igen. Igazából sohasem kérdezted, hogy házas vagyok-e! – mondta Eszter mosolyogva, azután jóval komolyabban folytatta:
– Ő az életem párja... te pedig a halálomé. Ezenkívül ugyan soha nem beszéltünk róla nyíltan, de tudom, hogy szeretne lógva látni. Láttam a rajzait... Még mindig szeretnél velem meghalni? – kérdezte idegesen.
– Igen!
– Jó, mert utálnám, ha egyedül akasztanának fel... és szeretlek is... csak másképp, mint őt.
Több szó nem esett. Felvezették őket a falétrán és a hurkok mellé állították őket a közönséggel szembe fordulva. Zoltán érezte, hogy kőkeménnyé válik és a hímtagja az ágyékkötő anyagának feszül. Zsuzsa csendet kért és a vendégeknek címezve azt mondta:
– Ez a két perverz önként jött ide, hogy a szórakoztatásunkra legyenek.
Majd Zoltán és Eszter felé fordulva azt kérdezte:
– Így van?
– Igen asszonyom! – válaszolt elsőnek Zoltán.
– Remélem hogy mindenki élvezni fogja a kivégzésemet! – mondta izgatottan Eszter.
– Akkor hát legyen! – mondta Zsuzsa.
Először Eszter nyakába tette a hurkot. A nő félrebillentette a fejét, hogy megkönnyítse a hóhéra munkáját. Amikor Zoltán került sorra, ő is hasonlóan tett. A kötelek át voltak vetve a vízszintes gerendán, de még nem voltak a függőleges oszlopokon levő fémhorgokhoz rögzítve. A létra az akasztófának támaszkodott.
– Másszatok fel a harmadik fokra! Vigyázzatok, mert a köteleitek még nincsenek rögzítve! Ha összekötözött kézzel arcra estek, csúnyán megsérülhettek. Nem akarunk egy ostoba balesetet!
Zoltán és Eszter tette amit mondtak nekik. A harmadik fok kevesebb mint egy méter magasan lehetett az akasztófa padlója felett. Zsuzsa összekötözte az áldozatok bokáit. A nyakukban levő köteleket megfeszítették, hogy Eszternek és Zoltánnak kiegyenesedve kelljen állnia a létrán. Zsuzsa végül letépte róluk a nemi szerveiket fedő ágyékkötőket. A vendégek ujjongani kezdtek. Eszter izgatottan kapott levegő után a teljes kitárulkozása és megalázottsága miatt. Zoltán férfiassága lüktetett az izgatottságtól annak gondolatára, hogy közszemlére teszik és mi vár rá mások szexuális öröme kedvéért. Zsuzsa megfogta Eszter egyik mellét. Az egyik kezével a kemény mellbimbót simogatta, a másikkal a puncit tapogatta. Eszter kéjesen nyögött, amikor Zsuzsa bejelentette:
– Ez az őrült nő teljesen nedves!
Ezután Zoltán elé sétált. Fájdalmasan megcsípte az ágaskodó hímtagot, azután nyitott tenyérrel a férfi hasához nyomta. A férfi számára a fájdalom és a gyönyör is tökéletes volt.
– És ez a disznó is késznek látszik arra, hogy táncoljon a kedvünkért. – közölte Zsuzsa hangosan, majd Zoltán-hoz hajolva halkabban hozzátette:
– Úgy látszik megkapod, amire vágytál!
– Igen. És te fogod végrehajtani úrnőm. Köszönöm!
– Inkább én köszönöm! Őszintén remélem, hogy olyan lesz amire vágytál és élvezni fogod az utolsó pillanataidat. Hiányozni fogsz! – mondta Zsuzsa gyengéden.
– Mindent megteszek, hogy büszke lehess!
– Tudom! – felelte a nő, majd hátrahúzódott és kezébe vette a létre legalsó fokához rögzített kötél végét.
Minden készen állt. Az áldozatok meztelenek voltak, meg voltak kötözve és nyakukon ott volt a kötél. Abban a pillanatban, ahogy Zsuzsa megrántja a kötelet, a létra kicsúszik alóluk és ott maradnak lógva.
Zsuzsa a ház oldalán levő napórára mutatva azt mondta:
– A kivégzés akkor veszi kezdetét, amikor az árnyék eléri a dél vonalát.
Zoltán a többiekhez hasonlóan felnézett a napórára és úgy találta, hogy nagyjából öt percük lehet hátra. Eszterre nézett. A nő fantasztikusan nézett ki, az izgatott zihálásától fel-le mozogó kebleivel és a kötél csomójával a bal füle mögött. Eszter ragyogó szemekkel nézett vissza a férfira és azt mondta:
– Ez még jobb mint a fantáziálásom! Egyáltalán nem bántam meg!
– Hamarosan majd meg fogod! – mondta Zoltán mosolyogva.
– Lehet! De ahogy mondtam: már nem fog számítani. Lógni fogok és úgy is fogok maradni. Senki nem fog levenni.
A vendégek hallgatták a beszélgetésüket és Eszter szavait ujjongással és tapssal jutalmazták, amíg Zsuzsa csendet nem parancsolt.
Eszter a közönség felé nézett. Zoltán megértette, hogy a férjét keresi. Azután a nő újra a férfira nézett és azt mondta:
– Minden igaz, amit mondtam. Sohasem mondta vagy kérte, de biztos vagyok benne, hogy élvezni fogja a látványomat! Egyrészt neki akarom ezt adni... de egyben veled is akarok lenni közben. Ez olyan bonyolult!
– Nagyon szerencsés ember! – felelte Zoltán.
Egymásra mosolyogtak, majd a nő tekintete visszatért a férjére. A napóra mutatójának árnyéka végül elérte a dél vonását. Zsuzsa erősen megrántotta a kötelet és a létra kicsúszott a páros lába alól. Zoltán és Eszter zuhanni kezdett, de a tervnek megfelelően a már feszes kötél szinte azonnal megállította őket. A nyakuk nem tört el és lassú fulladás várt rájuk a saját és a vendégek legnagyobb örömére.
Ahogy gondolták: az eséstől és a nyakukban érzett fájdalomtól pánikba estek és próbáltak kiszabadulni kötelékeikből vagy valami támaszt találni. Természetesen nem találtak. Egy perccel később Zoltánnak sikerült magán úrrá lennie és kényszerítette magát a küzdés abbahagyására. Ernyedten hagyta, hogy a hurok méltósággal végezzen vele. Úgy tűnt neki, hogy a teste alkalmazkodott a fájdalomhoz, mert az most elviselhetőbbnek tűnt, mint korábban. A lábujjai fél méterre lehettek az akasztófa padlója felett. Lassan forgott és lengett.
Büszkén nyugtázta, hogy Eszter szintén nyugodtan lóg, mint egy királynő. Bár a meztelen akasztás inkább a ribancoknak járt. A királynőket lefejezték. Zoltán a vendégekre nézett. Láthatóan lenyűgözte őket a testek látványa és az áldozatok önfegyelme. A látványuktól a férfi csak még jobban felizgult. Ez volt, amire vágyott: mások szexuális eszközeként az élvezetük forrása lenni és figyelmük középpontjában lenni. Jó érzés volt a kedvükre tenni. A férfiassága kőkeményen meredt az égnek.
A forgása miatt szembe került kötéltársával. Nagyon közel lógtak egymáshoz. Eszter gyönyörű volt. A hátrakötött kezei miatt mellei előrenyomódtak, a mellbimbói pedig mereven ugrottak ki. A nő észrevette, hogy a férfi a nedvektől csillogó punciját nézi és megpróbált elmosolyodni. Az arca kicsit eltorzult a kötél szorítása miatt, de még mindig csinos volt, a szeme pedig élénken mozgott. Zsuzsa a férfi mellett állva megsimogatta annak hátsóját és azt mondta:
– Ez az! Nagyon jól csináljátok!
Zoltán számára ez a pillanat maga volt a tökéletesség. Minden – még a fájdalom is – tökéletesen a helyén volt. Nem cserélte volna el a kötelét semmire a világon. De nem tudta magát sokáig tartani és az úrnője ezt meg is érezte. Zsuzsa nagyot csapott a két áldozat tomporára és azt mondta:
– Kezdhetitek az utolsó rángatózásokat!
Zoltán és Eszter megkönnyebbülve engedelmeskedett. A bokáik össze voltak kötve, így csak vonaglani és rázkódni tudtak, de azt szinte egyszerre kezdték. A testük többször is egymásnak nyomódott haláltusájuk közben és ezek voltak számukra a mennyei pillanatok a pokolban. Az öntudatukat gyorsan kezdték elveszíteni. Zoltán érezte, hogy teste Eszter hátsójának ütközik. Ebben a pillanatban a sperma magasra lövellt a péniszéből, ahogy vonaglása közben élete legnagyobb orgazmusát élte át. Zsuzsa nyilvánvalóan úgy érezte, hogy ez nem fair. Megragadta Eszter testét, egyik kezét a combok közé csúsztatta és simogatni kezdte a csiklót. Két másodperccel később Eszter is az orgazmus és a fulladás viharos keveréke miatt vonaglott.
A testek lassan megnyugodtak. Néhány utolsó remegés száguldott még át rajtuk. Zoltán egy pillanatig még látta Esztert, ahogy izgatóan lóg. Még azt is észlelte, hogy Zsuzsa megsimogatja és azt mondja:
– Ez nagyon jó volt! Gyönyörűek voltatok kedves szolgáim!
Egy perccel később Eszter és Zoltán kilógó nyelvvel ernyedten lógott és lassan forgott körbe a kötélen.