Egy történet elmesélése 2. rész

Az ominózus beszélgetés után, a mama az iskolájáról mesélt, meg arról, hogy anyám a templomban a perselybe dobandó két forintból – a féltízes mise helyett – az akkoriban induló, – a művelődési házban tartott – matinére mentek, mesefilm vetítésre. Egyszer lebuktak és a dédim kikötötte az asztal lábához. Csapongtak a gondolatai. Mivel imádtam Dédit, szívesen hallgattam.
Pár nappal később éppen a barátnőmhöz indultam volna, mikor megfogta a csuklómat.
– Figyelj, kis bogaram, azon kívül a listán kívül, amit adtam neked, hogy vegyél, el ne feledd a rumot, mert már csak két reggelre való van. – Bólintottam, hiszen én soha nem vásárolok. Neki meg senki, de az biztos, hogy reggelente egy gyűszűnyi rumot iszik, de azt is anya porciózza ki neki.
– Rendben van, mama. – Válaszoltam.
A mamám csontos ujjai még mindig a csuklómat gyűrték, a tekintete azonban átívelt rajtam, valahova a távolba, mintha a múlt képeit nézné a levegőbe vetítve.
– Tecáról meséltem már neked – mondta, lapos, kijelentő hangon. Bár bólintottam, de láttam, hogy nem rám néz. – Persze, kinek másnak? Hiszen csak te beszélgetsz velem. Téged érdekel csak az öregasszony.
Nem mondtam semmit. Ebben volt igazság, és mindketten tudtuk. A köztünk lévő csendben ez a tudat egyszerre volt sértő és óriási bizalom.
– Ott hagytam abba, ugye, hogy... – A szeme összehúzódott, mint aki erősen emlékezik. – Na, gyere, üljünk le rövid időre. Még nem engedte el a kezemet, így, mintha a csuklóm vezetőkötél lenne, a foteléhez húzott, meg az én hokedlimhez. Mikor leültünk, végre elengedte, mintha a lényeges részhez érve már nem lenne szükség az odaszegezésre.
– Ott hagytam abba, hogy egyre bátrabbak voltunk Tecával. Egyre többet mertünk egymásnak engedni, meg csinálni a másiknak. – A szavakat lassan, ünnepélyesen mondta, mintha titkos, drága fémdarabokat helyezett volna ki elém.
Aztán hirtelen, éles fordulatot vett a történet. A hangja személytelenebb lett, magyarázóvá vált, mint aki egy szükséges, de kínos feladatot ír le.
– Tatád persze igényelte a heti két szexet. Még mikor véreztem, akkor is. Csak akkor kezemmel csináltam neki. – Rám nézett, a tekintete most már kérdező volt, ellenőrizte, hogy értem-e. – Ugye tudod, hogyan kell? Megköpöd a markod, és előbb kívül nedvesíted meg. Aztán lehúzod a bőrt a fejéről, és oda is köpsz.
A mozdulatokat a levegőben szemléltette, a keze önkéntelenül is megismételte az ismerős mozgásformát.